Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 41 477 797 km-t sportoltatok
Futkorászás a fődemen

Erdély

yoyo | 2011-08-31 20:08:26 | 3 hozzászólás



Köközi vándorlás a Torockói hegységben

 

Bár igazság szerint most nem is akartam írni beszámolót,mert bár a maximumot hoztam ki magamból,de egy kis csorba ott maradt a végére.

Viszont a rendezés miatt muszály írnom,mert ha csak néhány túrázónak kedvet csinálok,hát akkor már megérte,mert Bizony Brigi,és Attila  nagyon megérdemli .

 

Kezdem azzal,hogy Torockón a  Román  határtól 200 kilóméterre  kedves melegszívű Magyarok élnek .  Ide érkezett 4 fős kis csapatunk néhány  óra után :) Szilvi Peti,Gyuri,és én . A nevezést lerendeztük hamar a kultúrba ,már csak az volt a kérdés,hogy hol verünk sátrat.  A kedves Attiláéknak segítő hölgy Babi ,hamar felajánlotta a kertjét,hogy na ott aztán van hely bőven.  Elvezetett minket hátra a kertbe. Miután levertük a sátrat , jöttek még jó páran . ..kicsit még csámborogtunk a szép házak között

 

 

,majd hamar  elraktuk magunkat,mert hogy hajnali 3 kor  kelünk , ráadásul 1 órát vesztettünk is az időeltolódás miatt ,tehát a mi óránk szerint 2 kor kelünk . úgy döntöttünk nem visszük a sátrat ,itt hagyjuk,de az utolsó pillanatban meggondoltam,hogy én elbontom,mert kitudja,hogy másnap lesz-e szénapadlás ,inkább elbontottam negyed háromkó :) Nem voltunkám álmosak :P

3:30kor indult a KÜLÖN busz  velünk  Zalatnára .

A román sofőr eltévedt, ezért későn értünk át,és 5 helyett,csak negyed hétkor tudtunk rajtolni,,De legalább a fejlámpa nem kellett. Zalatnáról  egy köves árokból emelkedtünk ki a füves hegyoldalba ahonnét visszanézve szép látvány fogadott,a szerpentines úton .

Eleinte fenyőerdőben,majd később bükkerdőben mentünk felfelé . Aztán a tetőn megláttunk egy házikót meg két pásztort,még mutogattak  is nekünk (talán,hogy erre gyertek )

 

 

 

de a pontra kicsit máshonnan mentünk fel mint kellett volna .  Dombó csúcs 1369m  ,időt nem néztünk de biztos volt  bő2 óra mire felértünk  . Itt mindenkinek fél tábla csoki járt,és kaptunk vizet is .Eddig ugye csak felfelé jöttünk na most meg mehettünk lefelé. Szilvivel tapostuk a tehénszart ,mert,hogy itt mindenfelé az van.majd haladtunk tovább egy erdőn keresztül lefelé  majd  újra nyilt részen haladtunk . ekkor a jött a Paraginoasa ell pont ahol kódot írtunk fel .1292 méteren vagyunk . Ezek a hegyek mind mind nyílt részen voltak ,és ezekről a dolomit „lejtőkről”  hegyormokról egyedülálló kilátásban gyönyörködhettünk. Nekem ez a vidék ,és itt most többen nevetni fognak ,a Nagy-szénás jutott eszembe .

 

 

leírom akkor is vinatti :P Szóval szénás jellegű vidék,csak jóval magasabb ,és körbe végeláthatatlan hegyekkel sziklákkal . Lefelé menet már táborozókkal találkoztunk ,majd egy összevissza erdőbe törtük át magunkat az útig ,mire kiértünk egy köves útra . Úgy gondoltuk,hogy kocogunk lefelé hozzunk egy kicsit a drága időn,ami sajnos nagyon nagyon fogyott,ezért is,na meg pont akkor kitakarta egy arra haladó csoport,a jelet,szóval szépen túl mentünk az elágazáson.  Itt találkoztam a gereblyés  nőkkel

és egy asszonnyal aki a gyerekével jött gondolom kaszálni. A gyerek a szemembe nézett ,mikor elővettem a sport  csokimat ,és én azonnal odaadtam neki .  Kitudja mikor evett ilyesmit,kopott szegényesek voltak,vissza néztem és a nő bontogatta neki. Előttünk lovaskocsi ment ,viccelődtünk Szilvivel ,hogy elvihetne egy darabig,,na még csak az kellett volna ,mert már több mint 1km eljöttünk,és még mindig rossz felé megyünk . A völgy tetszett,és harmat szállt fel a fűről,szóval szép rész volt,majd hamarosan rájöttünk,hogy bizony eltévedtünk,és vissza kell menni.

 

 

Ezután már felfelé nyomtuk az iramot, majd itt is túlmentünk kicsit, Gyuri kereste bal felől a szalagot majd egy vízfolyáson mentünk felfelé  . De még milyen

felfelé volt . 2,2 kilin 400 szint eleinte volt út,aztán már csk ösvény majd ez sem ,de a a szép bükkerdőbe feltoltuk magunkat .Aztán a rétre értünk  még feljebb mentünk ekkor már nyílt részen egészen a Magura tető ell pontig. 18,9km 1450 szint .

 

Kaptunk dupla Magura szeletet hogy ez milyen fini jövőre is ilyet mindenhová Atti ..szörpöt vizet kaptunk

A füves Maguráról megint csak lefelé mentünk ,átkeltünk a kis Ompoly patakon,majd ismét felfelé vettünk az irányt,a fűves kitett nyílt hegyoldalba , brr de meredek volt ,majd picit kifújtuk magunkat,és újra jött a meredek .

 

 

Ekkor egy favályú állta utunkat ,hideg forrás vízzel .Kivétel nélkül mosakodtunk én vizeztem a fejemet is ,mert amint felnéztem láttam,hogy itt még nincs vége. Tovább mentünk a füves hegyoldalba felfelé , egy nyeregbe érve szép vörösfenyők voltak,majd újra nyílt részen találtuk magunkat, ekkor felértünk a Csumerna platóra 2,9 kilin megint 450 szint . Kaptunk életmentő citromos nápolyit ,sósmogyorót aztán a kövek közt szökellve elindultunk kissé szintben majd lefelé ,egy mély kissé mocsaras árkot

kereszteztünk ,majd a lápmezőn komolyan kissé ingoványos volt,egy itatóhoz értünk Hortobágy filing 1200 méteren lovakkal :)

 

 

Balról hatalmas fehér pásztorkutya ugatott ,mi átmentünk a kapun ,és szerencsénkre a helyes lefelé utat választottuk .Hosszú köves meredek árokszerű úton mentünk lefelé egészen az Igeni tó partjáig  ,

 

 

 

ahol komoly ell pont várt,vajaskenyér zsíroskenyér paprika pari,hagyma,szörpök ,még répa,és karalábé is volt. Nagyon jól belaktunk ,mert ez után igen komoly út várt ránk .monnyuk eddig sem lustálkodtunk a 26,9 kilin az 1900 szintel

 

Széles dózerúton mentünk kilómétereket felfelé majd újra a szénás jellegű hatalmas dombok /hegyek jöttek ,fel a tetőig a forró napsütésben majd lefelé újra, aztán ismét felfelé . Itt láttam meg a dombtetőn egy  embert ,majd később madárijesztőre változtattam a véleményem, de mire odaértünk csak egy formatervezett magányos fa volt. Hmm innen aztán volt panoráma ,

 

szép borókák közt törtük az utat . Szilvivel itt sokat kocogtunk  ,a pöfeteget is itt láttam amin meg is lepődtem mert „szénásokon” nem jellemző ilyen gomba .  Aztán végre beértünk egy hüvösebb erdőbe,de nem sokáig mert elérkeztünk a T elágazáshoz ahol bevártuk Petit és

Gyurit ,Vera is befutott,jött velünk ő is.

Ezt a hullámos szakaszt jó sokáig megkocogtuk.mikor leértünk a Kecskekő lábához.

 

 

40,4km 2520szint . Frissitettünk a forrásból,és a ponton is volt mogyoró stb . 

 

Elindultunk a rettenet Kecskekőre bő 06 km  230szint . Mászás felfelé ,asszittem mire felértem ,hogy ledobom a hajamat komolyan,már már féltem is néha . Most olvasom az itinerbe,hogy aszongya a Kecskekő csúcsára vezető szakasz fokozott  figyelmet igénylő .Akinek tériszonya van lentebb javaslunk egy elkerülő utat . Így jár aki most olvas cillagom  :)  Mire én felértem Szilviék má kipihenték magukat,én meg elterültem mint egy tepsi  nyers tészta . Bakker még ahhoz sem vót kedvem,hogy körbe nézzek,csak láttam,hogy ott a Bulzkő ahová innen megyünk.

 

 

Szilviék indultak is ,Peti meg Gyuri mondták,hogy csináljunk má egy képet,de olyan fancsali pofát vágtam,hogy ihajj,

Főleg mikor megtudtam,hogy a hátizsákot nem jó helyen raktuk le,mert hamarabb kell letérni a hegyről..Na ezt jól megszívtuk. Szilvi Peti vissza ment a hátikért,mi meg másfelől kerültünk Gyurival ,de sajna nem jártunk jobban  ,,kiabáltak lentről,hogy maradjak ott,de oldalazva a hegyen nem volt könnyű menni estem is egy nagyot ahogy kiment a lábam alólam.

Aztán beértük egymást,és Szilvi valahogy előre került,ami azé nem volt jó ötlet,mert rossz felé mentünk . Szerencsére csak pár száz métert jöttünk visszafelé, mikor megláttuk a szalagot. Az erdőbe kocogtunk is lefelé itt megint többen összejöttünk . Kiértünk egy rétre már a századikra ,út nem volt csak szalag ,szúros kórok közt ereszkedtünk lefelé majd végre egy út lett a talpunk alatt, ezen a szakaszon találkoztunk a birka,kecske, juh nyájjal,meg egy falka kutyával. De azok csak távolból ugattak minket.

 

 

A vízmosásos úton aztán elértünk újra egy vájúhoz,itt a forrásból vettünk vizet ,és mosakodtunk is .  Petit már csak a hegyoldalba láttam menni .Szilvi is elment .Gyurival aztán elindultunk felfelé,a magas fűbe,majd egyre meredekebben mentünk felfelé mire elértük a Bulzkő ell pontot. 45km 2900 szint .  kaptunk halvát,és  nápolyit ,gondolom a gaz is a szolgáltatás része volt .Komolyan mondom,hogy lapoztam a gazt magam előtt :) Szilvi fentről kiabált ,hogy  merre kell menni ,mer nem látott a gazba .  Lentebb már isteni  szederinda ösvény volt, ami szintén kellemes kikapacsolódást igért..

Aztán kiértünk egy patakmederbe ,na itt eleresztettem lefelé ,a kövek közt .Sár is volt pocsolya is,jól esett futni .Kiértünk a Gáld patak völgyébe végre egy széles dózerút .

A forrásnál többen is vizet vesznek ,egy  sötétbőrű barackkal kínál a kertjéből sokan elfogadjuk tőle ,bár igaz simán verekedni lehetne vele,de legalább elrakhatom a hátizsákomba.  Néhány darabbal próbálok elbánni,eddigre el is érünk a Gáld patak völgyi frissítő pontra ,ahol komoly ellátás vár ,sütemények dinnye ,stb. Legyűrök egy szelet mákos bejglit egy karéj dinnyével .Állitólag kell az energia felfelé. 

Drága kenyér na ez a hegy engem tényleg kivégzett . Együtt indultunk jó sokan ,és gyakorlatilag 10 percen belül egyedül maradtam .Ráadásul megcsípett egy  darázs is a combomon aminek így 4 nap után is ott a tenyérnyi  udvara. Már a Csáklyakő nyeregig is szép halálom van ,Vadálló kövek érzés,2,3kilin 400m  felfelé. Mire felérek a nyeregbe se kezem se lábam, leülök odaadom a lapomat, valaki kérdezi na milyen volt?  lihegek,nem tudok szólni ,, hagyd már mondja a pontőr lány hiszen te is így értél ide :)

Kínálnak müzlivel,de most először nem kell semmi  ,de azé elveszem jól jöhet még .. Most látok magam előtt néhány embert  menni ,még Gyuri is itt van,már majdnem utól is érem,de mire elkezdjük a mászást addigra megint egyedül maradok . Szilvi piros pólója  valahol a hegyoldalba  vírit .De jó neki..

Ez a hegy  a Csáklyakő nagyon odavert, füves sziklás magas fellépések ,néha  azt sem tudja az ember hová pakolja a lábát,5-10 lépésenként leülök .Szédülök mint az őszi légy komolyan .A combom a talpam mindenem begörcsöl egyszerre, Ilyenem nekem még az életbe nem volt. Pedig volt ca mg pezsitablettás vizem is.  Gyurit látom még fentebb , aztán már senkit nem látok, egyedül maradok . A nap már egészen lent van legalább ez sem éget már .

Lentről a Gáld patak völgyéből biztos volt vagy 2 óra mire felmásztam a tetőre. Na monnyuk itt volt kilátás,de ezt el is vártam ennyi szintel ..

 

Hangokat hallottam  előttem még láttam Gyurit lefelé ,majd két túrázó fényképezett mikor kicsúszott a lábam,és elestem a rándulástól azonnal begörcsölt a vádlim,áááá kiálltottam mire a srác vissza akart jönni,de  mondtam maradjon lent,  minden ok,ez csak görcs.  Felálltam lehagytam őket,kétszer estem még el lefelé ,egyszer a bokorba rántott a görcs szó szerint ,nem tudom lentebb  ki mit hallott,de biztos tudták,hogy jön valaki. Aztán moivát láttam magam előtt menni ,szegénykém épp egy szakadékon próbált leereszkedni ,de szerencsére megláttam a p3 at   egy sziklán és visszahívtam. Majd kiértem végre  egy rétre , ekkor elővettem az itinert olvasni ,mert nem találtam a jelet,csak a kék kört.moiva utól ért,ő sem tudta merre kell menni ,olvasta hangosan a szöveget,és nem tudtuk értelmezni :)

Végül lentebb megláttam a p3 szöget ,de előtte még estem egy akkora hátast a csúszós meredek füvőn ,hogy csoda hogy a nyelvemet nem haraptam el . Na miután má meglett a  háromszög eleresztettem lefelé,nem is lehetett amúgy gyalogolni  annyira lejtett .kiértem a rétre egy karámba , ennek az oldalán mentem,de jel az má megin nem volt,na ekkor már kezdtem kiborulni,mer kezdett sötétedni. Nem tudom miér ,de egy pásztor házba embereket láttam fentről ,és nekik kiabáltam le ,hogy merre kell menni :)

egyrészt honnan is tudnák ? ,, ,másrészt meg romániába vagyok,nem is biztos,hogy értik. A  rézbőrű ember vissza kiállt,gyere ide gyere ide, én meg jajj de hogy megyek,még csak azt kéne ,már már menekülök előle, integet mit akarhat  tőlem .

Persze ha azt mondaná erre gyere itt kell menni az más lenne ,de én inkább idióta menekülök.. tök mindegy merre csak el . A  tehenek közt futok lefelé már sírok ,elegem van nem tudom hol vagyok,hiába olvasom az itinert nem értem ,alkonyodik.Vissza megyek az emberhez ha elkap így jártam, az sem érdekel bakker 54 kilis túrán vagyok,és minnyá fél kilenc :)) felakarom adni .hangosan mondom, magamnak,hogy elegem van én ezt nem csinálom,,pedig a cél kilin belül van :) Ekkor meglátom moivát ő is erre jött ,csak én lentebb vagyok.

Az útról  kiálltok neki,hogy tudja –e merre kell menni ? ő sem tudja, miért is tudná hiszen már alig élünk ..erre  elindul vissza,na erre már szaladni kezdek a dombon felfelé  ..moiva várj meg  ne hagyj itt kiálltom , sírok mint egy szaros gyerek. Mindkettem mondjuk a magunkét a románember jót akart nekem ,mer ott volt a piros jelzés a háza sarkába, de nekem nem kellett a segítség . Na innen már tényleg csak két kanyarnyi dombocska volt ,moiva szencségelve én sírva fél kilenc előtt 14 :13 percel célba értem.  Valaki kérdezte na milyen volt  ? moíva haggyatok ,és hadonászott a botjával , én meg megint csak mondtam a magamét miközbe a szememet törölgettem .Jó kis jelenet lehetett .Peti Szilvi kináltak kürtös kaláccsal,de nem kellett. Semmi nem kellett ,főleg az hogy sátrat verjek Nárciszmezőn :)

 

Ezen a csoda szép helyen ,közel 1000 méteren .

 

Volt paprikás krumpli bográcsba ,mindez a tehén ,és pásztor kutyák közt .Elképesztő szép hely ,és mi munka még tábori WC is volt . Annyira ledaráltam az achilesemet,ha még egy ilyen napra elmegyek tuti a fél év szünet,beduzzadt a sarkam mellett ,így másnap már nem is indultam el . Bár nagyon szép helyen ment a 2.nap,de nem bántam meg,mert lesz miért vissza jönni jövőre.

Amúgy meg eléjük mentünk szurkolni akik elindultak reggel a második 50re .Vinnattival,és Gyöngyivel lementünk a Remete –szorosba ,ami álom szép hely .

 

 

 

 

igaz +400szint vagy 3kilin ,de megérte lassan mentünk nagyon. Délután  visszamentünk Torockóra várni a befutókat,felvertem 3x is a sátrat babiéknál ,már 2 napja csak bontok építek  :) ,a forrás mellé ott is fürödtem meg, Azán a legjobbak is este 8 kor kezdtek jönni  ,de jó ,hogy nem indultam ..Vacsorára babos lecsó a kultúr udvarán ,amit  szakácsok főztek  bográcsba.

Csak ajánlani tudom mindenkinek ,szinte  luxus rendezésű túra komolyan ,és  szép magas hegyek vannak erre  , platók, rétek ,kispatakok , szorosok, sziklahasadékok tehenek pásztorok ,medvék :)  Gyertek 2012 ben  minél  többen , több táv is van ,biztos  nem bánjátok meg , mert a  Köközi vándorlás a Torockói hegységben igazi kihívás . lásd yoyoka első napját :)

 

https://picasaweb.google.com/116835905311387432539/KokoziVandorlasErdely?authkey=Gv1sRgCOXI8aHhs5j0Dw

 

 

 

 

Dél Tirol 2.nap

yoyo | 2011-08-24 16:34:36 | 17 hozzászólás

 

Az éjszakai hálózsákos alvás után ,kicsit elgémberedve mentem a kocsi felé,álmosan húztam magam után a vizes hálózsákokat.  Szilvinek volt instant kávéja ,3 adagot öntöttem a kis vizes flakonomba,és összeráztam..Hideg volt,de legalább jól esett . Megláttam a reggeli fényben Speicher Schlegeis víztározót  ebbe a tározóba ömlik a gleccserekből a víz . Még így kissé sötét  reggeli  fényeknél is látszott a nagysága ,a szépsége 

 

Ezután összepakoltunk,és 6 kor elindultunk az Olasz határsáv felé .  Két órát menünk felfelé a Pfitscher joch nevű hágóba . András mondta ,hogy az út része a  Via Alpina hosszútávú túra útvonalnak, ami Monacoból Triesztbe vezet  . Jobbról a nap sugarai nyaldosták a háromezres csúcsok tetejét

,és a zöld havasi törpefenyők közt kanyargott az út , a mormoták is ébredeztek madárszerű vijjogást hallatva .Ebben  a csodálatos völgyben több patakot  kereszteztünk , kis fahidakon mentünk át rajta

aztán felértünk egy nagyon szép tisztásra ,előttünk egy  hatalmas gleccserből zúgott lefelé a víz ,

az út szerpentinezve ment felfelé ,mikor elértük az Olasz határsávot -

 

 

Ahol  még a határkövek is márványból voltak ,hol Olasz ,hol Ausztria határán haladtunk . 8 óra körül felértünk a Pfitscherjoch Hüttéhez . Olaszul a térképen : Rif. Passo di Vizze. 

 

 

 ,és leültünk a padokhoz reggelizni . Hát mit mondjak ,,azé a Nagy-szénáson nincs ilyen kilátás na ,, Addig megbeszéltük a továbbiakat ,Bár jól haladtunk tempóban felfelé is  ,de  most lefelé fogunk menni, jó sok szintet veszítve aminek első hallásra,de még a másodikra sem akartunk mozdulni ,,Csak lefelééé neeee könyörgöm . De ehhez a hegyhez csak errefelé volt érdemes menni,mert a túloldala havas,és mi a déliről mentünk volna fel..

 .Kicsit aggódtunk a  3510méteres  hegyünk miatt, mert féltünk,hogy mire felérünk a csúcsra és visszajövünk ránk sötétedik fejlámpa senkinél nincs ,,na meg egyáltalán ugye Szilvike :) … Nem is töltöttük az időt,elindultunk lefelé . Dani elől ment ,és néhány kanyar után már nem is láttuk,pedig mire félúthoz értünk eldöntöttük ,hogy mi nem megyünk tovább.  András is belátta,hogy nem érünk vissza időben a kocsihoz ,talán még sötétedés előtt vissza is érnénk persze hulla fáradtan,és akkor még majd 800km hazaautózni ,ami főleg a sofőröknek lenne fárasztó. András mondta,hogy induljunk vissza a hüttéhez, ahol idáig is nagyon jól elülcsörögtünk ,ő addig le megy Dani után ide le a völgybe ,hogy ő is jöjjön vissza.

 

Felfelé Pétert is összeszedtük ,ő is örült,hogy nem másszuk meg ezt a magas hegyet. Alig ,hogy felértünk a fiúk is megjöttek ,teljesen megizzadva. Elővették a térképet,és egy új közelebbi hegyet néztünk ki . Ez a hegy a  Rotbachlspitze   2897 méter.  Amit nem is bántunk meg, mert nagyon nagyon szép volt .Az út végig a határsávon ment  felfelé

Eleinte  a szokásos zöld füves ,és virágos hegyoldalban mentünk  . A mormoták ezek az ari kis mókusfélék ott szaladgáltak a völgyben, némelyik nagyon ducira volt meghízva .

Bő fél óra után felértünk egy platóra ,ahol megpihentünk kicsit , András elővette a gumicukrot amire mindenki rárabolt .

 

Kis pihenés után jöttek a kövek,,eltüntek a füvek a virágok .helyüket .hatalmas  csillogó  kőtáblák  váltották fel . Olyan összevisszaság volt,hogy azt  sem tudtuk merre megy az „út”  

 

 

 A nap fénye ragyogott ezeken a csillám,vagy kristály palákon ,a vékony lemezek  törtek mikor rájuk léptünk. Ettől az egész hegy csillámporos volt,még a virágok is ,,ha megfogtunk egy követ tiszta csillámok lettünk,

 

 

és hát sokszor fogni kellett mert ,elkelt a kéz is a mászáshoz.  A  hegy nem adta könnyen magát ,főleg,hogy tűzött ránk a nap ,néha meg megálltunk szusszanni ,. Szilvivel fényképeztük egymást,mert vakitó kék volt az ég,a hegycsúcsok  pedig fehérlettek .

 Az utolsó szakasz már nagyon meredek.minden lépés megdolgoztatott .

Aztán felértünk a csúcsra ,ledobtuk a hátizsákokat,és csak forogtunk körbe annyira szép volt a látvány , a havas háttér,a vakitó kék ég lent a zöldellő rétek a gleccserpatakok .A távolban pedig hegyikecskék kolompoltak .

Péter elővette a Magyar zászlót amit elhozott magával, felhúzta a túrabot szárára ,és odatűzte a kereszthez.

 Rotbachlspitze   2897m 

 

András írt a csúcskönyvbe ,és mindenki aláírta . Bő fél órát fent voltunk ,és betájoltuk, azt a hegyet amelyikre terveztük a mai túrát  .Amire itt mutatok,ez a Hochferner 3470m ,és mögötte lett volna a mi hegyünk  a 3510m es  Hochfeiler Gran Pilasto .

 

 

A környéken ,de lehet hogy dél tirolban ez a legmagasabb hegy . Jó,hogy visszafordultunk  ilyen hegyre inkább kipihenve érdemes elmenni ,nem egy 30 kilis túra után . Ráadásul nem is volt teljesen kiépítve az út a térképen . Bár picit lentebb jöttem a Vöröshegyről ,de látszik ,hogy milyen nagy ez a 3500 as hegy is .

 

 

 Aztán egy utólsó körbenézés ,és elindultunk visszafelé ami lefelé sem  volt könnyű,mert annyira meredek,hogy szinte kicsúszott a lábunk alólunk . Ráadásul ezek a kövek törtek,és csúsztak velünk együtt. 

 

Aztán voltak nagyon szép kövek  is,mint ez a nagy márvány tömb ami mellett elmentünk.

 

 

Úgy gondoltuk Szilvivel,hogy nem sietünk, élvezzük ki  azt a pár órát ami hátra van  az útból .

ezért  minden formatervezett sziklában  megláttuk a szépet ,és  pihentünk szusszantunk rajta ,

 

Vissza értünk a határsávhoz  ,és amin délelőtt feljöttünk azon  mentünk visszafelé. A délutáni nap már a hegyoldalt sütötte,ezért a reggeli „csordogáló „  gleccser eddigre már zuhatag ként robogott a völgy felé. A szele hihetetlen hüvös volt, Szilvinek is kellett ilyen kép ,ezért ő is lemászott ide .

 

 

 

 

A zuhatagként hömpölygő víz elmosta az utat amin délelőtt még száraz lábbal átjöttünk ,és   a kis patakok kiáradtak .  Lehetett volna kerülni,bár másfelé meg inkább saras volt,így inkább átszaladtunk  kicsit vállalva a vizes cipőt.

 

De már csak olyan 1 óra járásra voltunk a víztározótól ahonnét reggel elindultunk  ,így nem bántuk. Az út ugyan olyan ívben kanyargott mint a patak mellettünk ,végig lefelé mentünk ,hol kisebb hol nagyobb kövek közt. A zuhatagok már minden oldalról ömlöttek .

 

 

 

A kis fahidakon kereszteztük a patakot többször is . Aztán a fák közül megcsillant a duzzasztó gát azúr kék vize . Reggel egészen más szine volt ,lásd fent  ,,és a  délutáni visszaérkezésünkkor  , ilyen csodálatos látvánnyal fogadott  ,hogy alig tudtam kiválasztani amit ide szúrjak .


 

 

 

 

Köszönöm ezt a csodás két napot mindenkinek,de főleg Szilvinek,hogy gondolt rám .

Az ő férje is pont olyan Arany mint az enyém,ráadásul azonos a szakmájuk,és egyik sem szereti ezt a fajta csavargást  :)   bezzeg az asszonyaik ,na azok világcsavargók ...

Zillertaler Steinbockmarsch  /  43. Zillertali köszáli kecske futam a Tiroli Alpokban

yoyo | 2011-08-23 20:54:25 | 9 hozzászólás

 

2011. 08. 19. péntek délután 2 óra  ,épp a mocsár beszámolómat írom ,mikor megcsörren a telefonom Szilvi hív, elsőre azt gondoltam,hogy a jövőheti Erdély túra kapcsán. De egészen másról van szó ..méghozzá arról,hogy a  tiroli Alpokba  lenne – e kedvem elmenni .  Hát kedvem az mindig lenne ,csak hát a piszkos anyagiak ugye …Kértem egy kis gondolkodási időt ,, izé de valamit még mondanom kell , most  indulunk este yoyoka .. mivan ?  hát ez… , kizárt ,hogy  3  hétvégén  csavargok,hol Lengyel,hol Tirol,hol meg Erdélybe . 

Bár nagyon  izgatott leszek,főleg,hogy Szilvi nagyon kérlel ,menjek,mert csodás helyre megyünk ..szaladok le az udvarra ,  mondom nevetve Gabinak,hogy hogy kb mit szűrtem ki abból amit Szilvi elhadart ,  bár  igazság szerint  hallotta a fél beszélgetést, még az udvaron is .  .Gabi azt mondta ha most nem megyek, sosem jutok el mert ő biztos nem visz el .

Vissza hívtam Szilvit ,hogy megyek amit még magam is alig hiszek el  . Gyorsan  megfőztem 2 napra a családnak ,ősszepakoltam sátor matrac hálózsák, meleg ruha , 2 pár cipő ,3 napi élelem stb .

Lényeg a lényeg,hogy még  a fülemre is akaszthattam volna valamit ,ha elbírta volna. A déliből leutaztam Tatabányára ,Dani is ezzel a vonattal jött ,ott találkoztunk a többiekkel , bepakoltunk Péter kocsijába ,ami hamar megtelt a cuccal ,ezért  András  szelektálni kezdett,hogy nem kell a sátor ,nem kell a matrac ,na jó a hálózsák maradhat  .DE há hol alszunk meg arany Andráskám ?,,majd alszunk valahol , válaszolta mosolyogva ,,gondoltam jó van ő a tapasztalt ,,a cuccok maradnak ,még akkor is ha idáig megszakadtam alattuk

Aztán  olyan fél 9 körül elindultunk. Ez annyira hírtelen jött nekem ,hogy én nem is tudtam ,hogy telesítmény túra  lesz ,csak hogy megyünk valahová ,lényeg,hogy ne legyek itthon hanem menjek ugye …és ahol szép hegyek lesznek ,,khm  .

 

Az előző héten is vagy 500 km mentünk a lengyelekhez,,na most ez 780 ra volt . Reggel 5 re értünk Ginzlingbe . Nem mondom meg,hogy elmacskásodott – e a lábunk mivel öten ültünk a kocsiban .  Az ,hogy pont ebbe a parkolóba,és pont Magyarok álljanak be mellénk,kb  mennyi az esélye , nem tudom…de ez bizony így volt .Egy másik magyar csapat is jött a túrára,de ők külön mentek .

Neveztünk hamar ami mondjuk magyar viszonylatba nem olcsó 20€,de szerintem én leettem simán az árát .

999 méterről indul felfelé az öt fős kis csapatunk Szilvi ,yoyo,András Dani ,és Peti,  a gyönyörű Zillertali –völgybe ,

de nekünk  vízesések völgye ,mert Szilvi ezt adta neki,és én jóváhagytam. Ezen a csodálatos völgyben 12 km mentünk felfelé ,bő 800m emelkedéssel kellemesen járható  széles

dózerúton ,,két oldalt mindenhonnan fátyolvízesések  zaja hallatszott .  Egy csodálatos gleccser magasodott végig előttünk ,mögöttünk hatalmas hegyek zárták a völgyet , és a nap sugarai festettek meg egy

hegycsúcsot.

A vizesések  pedig a patakba ömlöttek ami végig 12 km keresztül mellettünk robogott el.

   

Szilvi örült,hogy engem hívott el,mert én nagyon tudok lelkesedni , ő is ilyen ,hogy tudja értékelni a szépet ,és ki is mondja. Egymásnak mutogattuk,hogy nézd ezt a sziklát,vagy azt a fényt a hegyoldalon

 

   

 

,mi tényleg nem tudtunk betelni a látvánnyal,és eszünk ágában sem volt innen hazamenni .. Ez a meseszép látvány  gyakorlatilag két napig abból állt,hogy végig jajongtuk a Tiroli hegyeket .

Ez miatt ,hogy forgolódtunk bámészkodtunk,na és persze fényképeztünk a 20. 30. majdnem

ugyan olyan  vizesésről is kellett kép, ezért mindig lemaradtunk a fiúktól, amit persze kis kocogással

hoztunk be . 12,5 km nél volt az első pont . Elsőre megemlitem a snapszot ,ami jó alap volt a kolbásznak amit adtak ,és az isteni finom mákos sütemény,és gyümölcskenyér, volt tea és víz,és energia tabletta.

Szilvi mondta ,hogy lakjak nagyon jól,mert innen 3km 1036 szintet megyünk . Gondoltam,hogy sok lesz, de  erre azé  nem számítottam. Tele ettük magunkat bőséggel ,toltunk egy technikai szünetet, és indultunk tovább,aranyos tehenek közt kanyargott az út .

Ezután jött a nagy vizesés,a szemközti  gleccserből ,Nagy  robajjal zúgott a kövek közt vízpermetet fújva ránk.

Természetesen fényképezni kezdtük ,ezért a fiúk megint csak elhúztak,de minket ez nem érdekelt, a nap sugarai már átbuktak a 3500  as hegycsúcsok  ,csipkézett taraján ,és a  völgybe  a gyönyörű gránit kövek elkezdtek csillogni . A  fiúkat láttuk,hogy már a létrán másznak felfelé,mi épp akkor kepeszkedtünk ki a patakmederből ,ahol magamhoz vettem egy nagyon szép követ . Szilvi mászott elsőnek a létrán ,utána jöttem én ,úgy  szorítottam a fokokat,hogy csoda,hogy nem lapult össze az alulétra .

Felettünk egy hegyimentő figyelt érdeklődve,hogy vajon kitudok –e mászni a peremre,. Kitudtam,és akkor Szilvivel elénk tárult a magasság felfelé . Szinte lépcsőmagasságba kezdtük a menetet ,a sziklák ezüstösen ragyogtak ,és szórták a fényt a szemünkbe.

vissza vissza néztünk ,és jajongtunk folyamatosan . Szilvi ment elől ,én mögötte ,ezért jól tudtuk egymást is fényképezni . Volt egy  tőlünk idősebb pasi aki nagyon úgy tünt,hogy nem viseli el,hogy leelőztük,és ránktapadt. Aztán persze leelőzött,mert mi megálltunk fényképezni újra és újra. Nagyon szép füves,és  virágos volt ez a hegymenet ,keverve sziklás oldallal,amibe sodronyok voltak beleverve .

Mikor már úgy éreztem,hogy talán felértünk ,akkor Szilvi felmutatott a magasba oda nézz yoyoka. A zöld hegyoldal egy színes ember szerpentinné rajzolódott ki ,akik igen apróknak látszódtak. Nem tudtuk a mi fiaink melyikek,mert nagyon kicsik voltak.

Közben visszanézve egyre szebb és szebb látvány tárult elénk,már kezdett  kirajzolódni  a hegylánc nagy része .

A gyönyörű füves hegyoldalra úgy tünt ,hogy felértünk,mikor kb még egyszer ennyi táv volt előttünk ,de itt már tiszta kő ,és törmelékes volt a hegy. Komolyan mondom nem lehetett látni embert ,csak a színes ruhákat ,amik mennek szerpentinbe felfelé.

Meleg is volt a nap sütött és perzselt ,meg meg álltunk inni, sokan  pihentek ültek ,és ha gyorsabbak voltunk mint ők, akkor előre engedtek.persze nem voltunk mi gyorsabbak,csak mentünk folyamatosan.   Egyre meredekebb lett,és már fellépve kellett menni a kövek közt amik szinte mind mozogtak,. A hágóhoz közelítve már acélsodronyok voltak,és a közet be volt vasalva a fellépéshez .

A fiúk már 20 perce felértek mire mi is megérkeztünk a hágóba . Erre a 3 kilóméteres  szakaszra ,ahol 1036 métert emelkedtünk,  2 óránk ment rá.  A látvány viszont kárpótolt minden fáradtságtól . Körbe a hegylánc gleccserek szabdalta cirkuszvölgyei fehérlettek ,alattunk zöld tengerszem ,mögöttünk a  Feldkopf  a Zsigmondy - csúcs  vörös kőtömbje  . Jó lenne itt maradni még,de szorit az idő ,menni kell .A 16.8km re összeszedtük a túra összes szintjét az 1871métert , és  ezzel felértünk túránk legmagasabb csúcsára, a 2870méter magas  Mörchnerschartera  .

Innen már  a fiúkkal együtt indulunk tovább a hágóból , most már végig  lefelé megyünk  .Köves igen meredek technikás rész ,

 

majd egy kevés hómaradványon megyünk keresztül .

Vakit a nap csodás az idő. A 2.ellenörző ponthoz érünk van tea ,nápolyi ,mézes vaffeln ,energia ital. Újra jóllakunk ,és élvezzük a látványt,amit nehéz is szavakba önteni ,mert még a képek sem adják vissza.

Elérjük a  2472 méteren lévő Schwarzsee-t ez a gyönyörű tengerszemet .Fentről a partja homokos kissé,már már tengerpartinak tünik

 Gyönyörű csillógó kövek közt megyünk lefelé és vizesések folynak a lábunk alatt,

. A fiúk megint elhúznak ,mert nekünk minden kő ,és patak kell ,már lentebb jöttünk , itt  illatos fenyők is vannak. Az Alpok legszebb,és legrégebbi  menedékházában a Berliner hüttében van a 3.ellenörző pont ,

ahol húskenyeret kapunk ,nagyon finom kenyérrel mustárral kechuppal ,kinek mi izlik ,volt  kolbász is ,energia ital tea,nápolyi ,szóval nem maradtunk éhesek.

 

 

A hüttébe bementünk körbe nézni ,és a teraszon egy pillanatra megpihentünk a székekben,de indultunk is tovább,mert megtudtuk,hogy még 10km hátra van,és már 12 óra volt tehát igen csak sietni kellett. 

Igazság szerint már a lefelé sem esett olyan jól,de Szilvivel kicsit elléptünk a fiúktól,de persze mindig utól értek,mert hogy nekünk mindent látni kell képen . Hatalmas szakadékos szurdokvölgy mentén haladtunk a hegyoldalban.

 

 Az út ,mint egy erkély úgy kanyargott egy darabig,aztán széles dózerúttá vált,és lejtett lejtett végestelen végig .

 

 

A fátyolvizesések itt is jelen voltak, és zúgtak lefelé a szurdokmederbe .

 

 

 Ekkor már Szilvivel már kicsit elléptünk,és megkocogtunk egy jó darabot,mert nehogymá egy 30 kilis túrán ne legyen elég a 9 óra szintidő,végül pontban 2 kor célba is értünk , az 1257m lévő Breitlahnerbe . A fiúk utánunk jöttek be néhány percel .

 

 

Az ellátás itt is a snapszal kezdődött ,utána  kolbász ,kenyér,alma, narancs , víz üditő. nápolyi, mézes vaffeln,mákos ,és gyümölcsös sütemények   Komolyan mondom ,hogy Luxusbusz jött értünk ,ami le vitt minket  a célba Ginzlingbe ahonnan reggel indultunk útnak. Megkaptuk a kitűzőt ,de előtte a snapszot meg kellett ám inni ,Szilvi belenyalt csak ,így az  övét is én ittam meg,,semmi bajom nem volt komolyan ,,talán azért mert sokat ettem a  nap folyamán. A kaját amit végig cipeltem elő sem vettem ,pedig volt abban minden elhihetitek .

 

Ezután forró fürdőt vettünk , felvettük a szép kivizöld  pólót amit mindenki kapott ,és a fiúk tervezni kezdték a másnapot .  Rengeteg variáció volt,és kb az ötödikre sikerült Daninak ,a  dél Tiroli Alpok legmagasabb csúcsát a 3510 Hochfeilert kinézni .

 

 

  Tiltakoztunk ,hogy ezt nem fogjuk bírni ,vagy ha bírjuk is ,későre  fogunk visszaérni  ..De aztán nem bírtunk velük, főleg Dani ,meg András volt besózva,,Péter sem nagyon akarta ezt a távoli hegyet,ami  úgy bő 30 kilire lett volna ,és rengeteg  szint . Pontban 7 órakkor aztán a tiroli zenekar felsorakozott Ginzling utcáján és kifejezetten a túra miatt végig vonultak az utcán,majd elkezdődött a mulatság

 

 

 

,,mi is felmentünk kicsit bámészkodni , aztán olyan 20óra  körül visszamentünk a kocsihoz ,és  azon nevetgéltünk,hogy akkor most ugyan merre is menjünk aludni ? mer ugye sátor az nincsen .  Szilvivel kinéztünk egy fedet szinpadot ,de ez nem lett jóváhagyva a fiúk részéről. András kitalálta,hogy mivel holnap megyünk erre az őrületre,menjünk fel a viztározóhoz ,és aludjunk ott. Már egészen sötét volt mire felértünk 1800méterre, a hatalmas viztározó gáthoz.

hamar eldöntöttük ,hogy ki hol fog aludni..Dani és Szilvi ragaszkodtak a kocsihoz ,,igazából nekem is arra fájt a fogam ..Aztán Szilvi kitalálta,hogy mi lenne ha ő a csomagtartóba  aludna .  ,ki is pakoltunk ,de amint Szilvi befeküdt András ettől olyan nevetőgörcsöt kapott,hogy  rám is átterjedt,és  szinte már nyüszítve nevettünk főleg mikor rácsuktuk a tetőt ..

 

.Végül kipateroltuk onnan ,nem lesz jó Szilvike elgémberedsz  meg sem tudsz  fordulni . Végül én is úgy döntöttem,hogy nem maradok a kocsiban,magamra veszek mindent amit találok,kesztyű sapka volt nálam, melegen felöltöztem,de hát ugye matracom sem volt  ugye Andráskám ? ..,reggelre a fű meg vizes lesz nagyon.Péternek volt egy maratonos nejlonja azt teritettük le,mert hogy Péter is kint alszik ,András meg a padon,Szilvi Dani a kocsiban . Szilvi még odaadta a hálózsákját ,ha esetleg fázom a 8-10 fokba akkor  legyen nálam. Elsőre nem is bújtam bele,de mivel tényleg fázni kezdtem belebújtam abba is,,cipő is  volt a lábamon,a  kezemen kesztyű, fejemen sapka ,hamar elaludtam . András 11 ig bírta a padon , aztán ő is beült a kocsiba aludni . Arra ébredtem,hogy a pisilnem kell a vízesésektől ami zúgott lefelé a hegyről , kimásztam,és ekkor megcsapott a hideg , Ezután  már csak a holdvilág fénye zavart,mintha egy nagy kandelláber alatt feküdtem volna ,a francba szemellenzőt is hozni kellett volna ,van is szép csipkés :) …Reggel 5:30 kor arra ébredtem hogy Dani mozgat ,yoyoka keljél indulunk túrázni..De ez már egy másik nap története lesz ..

 

Ezt a túrát tényleg nagyon ajánlom mindenkinek ,ha öten mentek kocsival akkor egész jó áron ki lehet hozni a túrát,nincs közel az igaz,de a látvány megéri ,és nagyon jó a szervezés,és az ellátás  is .  A Magyarokat pedig örömmel fogadták a 43.kecskefutamon is  .



Mocsár

yoyo | 2011-08-19 12:39:32 | 20 hozzászólás

 

Bieg

… a Lengyel mocsárban .

Üdvözlöm a kedves olvasót , a  Lublineki Tó partjáról ,ebből  a tisztavizű , és élővilágban  gazdag vizivilágból :)

Remélem a beszámoló végére sokan kedvet kaptok  majd az indulásra  ,.. .

 

A  közel 8 órás út,idén sem   volt rövid ,többször meg meg állunk mire Lubliniecbe érünk .  és jó szokás szerint egyből eleredt az eső . Aztán  miután elállt ,felvettük a ratcsomagot, és megláttuk,hogy kint lobog a Magyar zászló. Egy Lengyel lány meg boldogan lefényképezett minket .  

Hamar megállapítottuk,hogy idén sokkal sűrűbb a hínár,és ellepte a tavat valami  nyálkás  zöld moszat,,cserébe viszont ,apadt a tó vize, így idén csak mellig ér majd .  Mindhárman hamar felvertük a sátrat, és felbontottuk  az Ultrabalatonos bort . Miután poharat nem vittem egy műanyag vezespalackot vágott szét mamba ,,há elég igényes vót na …

Este  viszont jót aludtunk ,és  az esti eső miatt reggelre sűrű köd úszott a csodaszép tóra :) Ronda szürke idő volt,de szerencsére 12 re szépen felverődött,és akkor már sütött a nap.  Ez a 3.indulásom,de  először van ilyen .

Baddi és Zsolti 11 kor rajtoltak ,kb ők is egy száz fős bollyal mentek ,ők tépték fel a hínárt,meg a nádasba vágtak utat a következő futamnak . Itt épp baddi jön egy hínárnyakláccal :)

Szaladtunk a Tó parton és fényképeztük őket,és szörnyülködtünk,mer  ennyire még nem volt soha sűrű a hínár,és zöld moszatos sem.  Aztán 12 kor mi is rajtra készen álltunk .,mambával az első sorba mentünk,hogy tudjunk jó poziciót szerezni,mer különben eltipornak ,hasbarúgnak,letiporják a sarkunkat  .A spiker bemondta ,hogy van két Magyar résztvevő a női indulók közt  ,mire mi feltettük a kezünket,hogy itt vagyunk .

Magtapsoltak ,és megölelgetet minket a spiker .. 12 kor megfogtuk egymás kezét ,és szaladtunk a tó felé , a vízben már külön váltunk . Eddig mindig úgy volt,hogy kicsit kijöttünk a tóból ,,de idén nem kellett ,,végig a tóban  maradtunk pancsikázni  . De amúgy idén semmi nem úgy volt mint eddig,,csak ezt még nem tudtuk.

Mamba nagyon jól előre került ,én úgy a közepe felé sodródtam tapostak ám ezerrel,de próbáltam egy jó húzóörvényt elkapni ,és kevesebbet kellett taposni a vizet . A kitépkedett hínár óriási kupacokban úszott előttünk a derekunkra tekeredve nehezítette a haladást. Úszni alig lehetett,bár próbáltam,de a térdvédő is húzott lefelé,meg a pamut póló sem volt jó ötlet,hiába téptem ki az ujját .. Amúgy idén nem volt annyira mély a víz sem,mellig ért csak . A nádasba viszont  nagyon nehezen lehetett menni,össze vissza nyomorgatott a nád.

A kacsák,a kígyók menekültek ,főleg a mambától ;)  Annyira örültem a térdvédőnek, hogy felvettem ,de a lábamszára védtelen volt ,az kapott rendesen. Volt egy fordító ahol láttuk az előttünk haladókat,kiabáltam is mambának ,integettünk,itt láttam utoljára ,azután már csak a célban taliztunk . A tóban legalább 1 órát eltöltöttünk,úgy ,hogy nem jöttünk ki a vízből,ezután jött a mocsár a feketeleves. Teljesen új útvonalon ment ,de a ki be mászás az megmaradt. Egy idő után már tudtam,hogy ez sokkal hosszabb lesz ,mert visszafelé mentünk, és nem közeledtünk a tóhoz. Aztán a Lengyel honlapon  találtam valamit,amit online  fordítóba másoltam ..

"És valóban.  A Szervezők figyelembe vették az elmúlt év a résztvevők fellebbezése, hogy emelje fel a parti nehézségének a szintjét, kiterjesztette az utat, a rekordra-törő 13 - 14 km re , és a maximumra növelte a legyőzött természetes akadályok számát.  átugró és megnyerő a víztelenítő árkok ,olykor kétségbe ejtették a versenyzőket .

A kígyó egy különleges meglepetés volt a vízben... de erről egész boldogság, amit csak a végen tanultunk meg: -)Következő elemmel bővült  az ez  évi kiadás ,előző volt... a moszatok szokatlan száma és a tóban levő hínárok.

 

Hát szóval inne fújt a szél azanyátokúristenit,, még hogy parti :) ,és a kígyó a különleges meglepetés ? hmmm  .. azé nem mindegy hogy eddig 7kili  volt, most  meg  14 ,és ráadásul még szögesdrót is  vót kifeszítve,hogy a szerencsétlen hulla fáradt versenyző,csak maradjon a mocsármederbe,ne másszon ki a partra ,csak ha el jött az ideje. Az idő meg nagyon soká jött el. Egyik trutyis részen  azt hittem ,hogy gélt osztogatnak, el vettem  egyet csavaros volt,és isteni csokikrém volt benne . Kellett is az energia mer  kivoltam dögölve ,főleg a karom fájt ,de amúgy meg mindenem   De nem panaszkodunk tényleg lehet élvezni ,,,Amikor a szemembe fröccsent a trutyi akkor csak pislogtam mint a verebek , senki és semmi nem tudta megtörölni,hiszen tetőtől talpig bűzös mocsarasak voltunk . Voltak kamerákkal,meg fényképező géppel a mocsárba képesek voltak bemászni és  fényképezni a nyomorunkat :)

Ez meg talán mamba ,bár nem vagyok benne 100% ig biztos :)

.. A nagy csatorna gyűrű idén is benne volt ,a térdvédö nagyon jó volt simán végigtérdepeltem négykézláb benne ,és semmit nem éreztem,pedig mamba szerint tele volt apró kaviccsal .  Még jó ,hogy nem szórták fel rajszegekkel is ..Olyan útvesztős volt a fenyőerdő,hogy 1 helyen rossz felé mentem ,még csodálkoztam is,hogy jééé erre alig tapostak,de szerencsére egy rendező látta,és visszaírányított. Sok felvigyázó volt amúgy ,és folyamatosan újra javították a pályát,mert amibe csak értünk kapaszkodtunk,és naná,hogy a kordonokba is . Az erdő viszont akármilyen trutyis is nagyon nagyon szép .

.Mindig azt hittem,hogy na majd ha most kimásztunk akkor ez lesz az utolsó,és jön a Tó a híddal,de nem …még mindig vissza be a mocsárba ,volt hogy olyan mély volt a partoldala,hogy le kellett csúszni egy sárcsúszdán.  Aztán a rengeteg akadály után ,a rengeteg kidőlt fa amin átmásztunk,és nekimentünk combbal lábszárral ,hogy kékre ződre vertük magunkat , Ezek a rejtett akadályok  a  fekete trutyiba . Aztán kiértünk a tóba .és ott volt az a híd féleség amire egy kötélen kellett felmászni .

Alig volt már erőm,és tudtam,hogy a túloldalon ugrani kell . Remegtem féltem ,de biztattak ,hogy ugorjak,nem olyan nagy kunszt de aki fél annak az.  Befogtam az orrom kimásztam,és ugrottam ,lemerültem ,de itt is csak mellig ért. Ez után má éreztem,hogy vége lesz,de neeeem megint  visszavittek  az erdőbe ,kicsit kanyargózni a mocsárba . A leg sűrűbb trutyis rész amiből a lábadat is alig lehet kíhúzni , és minden erődet elveszi ráadásul a kínódat még le is fényképezik   majd nagy sokára jött egy farakás,itt egy érzékelő volt felszerelve,sípolt,mikor oda értem,és tapsolni kezdtek a szurkolók a közelben . Ágyúdörgés is hallatszott ,már hallani lehetett ,a célzónát.

Egy belakatolt nagykapu állta utunkat ,de a legalján volt egy lyuk vágva  azon kellett átbújni  

,majd kicsit felfelé futva elértem egy másik kerítést,ami függőleges pálcikákból állt,. Na ott megálltam és aszontam én ezen nem tudok átmászni  Mellém ért egy fiú ,totál kész volt ,hagyta hogy én kinlódjam át magam először. Sikerült  átmászni ,futás tovább cillagom . Jött a romos ház , be az üvegajtón ami zárva volt, be kell mászni,végig futni az épületen brutál mocsok minden . majd egy pinceféle ablakon le a főd alá,a sötétbe,pár lépés és kint vagyok,egy fiú előttem ment ki,és  előre engedett mer én jobb állapotba vagyok :)

Lassan a célzóna felé érek,csak még egy kicsit levisznek a nádasba, hogy érezzük a törődést ,innen aztán már a vastagon felszórt homokos úton futok ,,bizony úgy futottam ahogy csak bírtam ,előttem megannyi kerékgumi lefektetve ,szögesdrót alatt átkúsztam a pólom felakadt de simán kitéptem magam .,majd a vizes árok is meg van,és a szögesdrót göngyöleg is.Már csak ezt a szaros padot kell átugrani,meg azon a gumiabroncson átbújni, csak ne érne ez is a lábamszárához..már futhatok is a célba . Az órára sincs erőm felnézni komolyan ,a nyakamba rakták azt a 3kilós  patkót,és cak álltam álltam leeresztett kézzel, mint egy bábu ,és se kezem se lábam nem vót. A kesztyűt alig volt erőm bedobni a mocsarasruhagyüjtőbe ,csak így ellendítettem de teljesen máshová esett . Húzta a nyakam a patkó mentem a fürdőhöz,mamba ott tusolt a tó mellett . ,de én előbb még lefeküdtem ,mer pihennem kellett,hogy egyáltalán a cipőmet ki  tudjam kötni  . 

 mamba nagyon nagyon jót ment bronz patkót kapott,ami szerinte is, meg szeintem is ronda 2104 . FISCHER Krisztina 1977  K-1 Szufla-Szigethalom  3:06:09

41.     2119.  FULKON Andrea 1963 K-1 SZUFLA-gykovácsi 3:30:58  kb 120 induló volt óránként ,ebből  sokan fel is adták a 14 kilit J))))

42. 1153 PETKES Zsolt 1977 M-1 Szigethalmi TE-Szigethalom 3:07:35

43. 1152. KISS András 1979 M-1 Szufla-Szigethalom 3:07:42

 

 

Fürdés után , csak olyan 80% ba lettünk tiszták ,a fülünk az orrunk a körmünk a nyakunk ,a karunk mindenünket befogta a mocsár . A legjobb az volt mikor a benzinkútra bementünk ,és a wc ben belenéztünk a tükörbe ,,szegény shoppos csaj mit gondolhatott a magyarokról :)

 

A verseny után volt leves,csak én elhagytam a bónt ,így nem ettem,pedig éhes voltam elhihetitek :)Monnyuk kajám volt bőven..Naszóval a póló csini szürke idén piros szakadásokkal női fazon ,kaptunk krovkát megint ,és joghurtot a rajtcsomagban meg egy kókuszos valamit,volt a patkó,és a leves,és kávét is hattunk ingyen.Szerintem nagyon jó kis verseny,hogy aztán jövőre vissza álltíják a 7kilire ? hmm kitudja ,oda kell menni és akkor megtudjuk :)

 

 

Ezt  a névsort  meg magamnak írom fel  jövőre ..

Szilviék 

Máskusöcsi

Dildi

Rockenbauer 130

yoyo | 2011-08-11 19:46:30 | 21 hozzászólás

 

 Valamikor a hét elején  néztem meg a túra kiírásokat,és akkor láttam  a Medveles 60 túrát ami Erdélyben lenne . Aztán azon kaptam magam,hogy  ripsz ropsz péntek lett  . Írtam gyorsan Vinattinak délelőtt ,mert ő tavaly volt,és a beszámolóban azt írta idén is tervezi..pénteken viszont  már utazni kéne .Közben  írtam gyorsan rushboy Daninak,ő biztos eljönne ,és szeret vonatozni is.  Bár Dani jött volna medvézni,de most a Rocki volt neki tervbe ,és hát néhány levélváltás után engem is rábeszélt .  A 130 elsőre sokkolt is ,hosszabbat már futottam,de túrán még nem volt ekkora táv. meg is néztem van-e rövidebb  ,vót ,,de Dani a 130 ra  is rátudott beszélni,hogy  ne viccoljak már kibírtam a 2x2 öt is .

A több mint 4 órás vonat úttal ,bármilyen hihetlen ,de csak Nagykanizsáig értünk ,ahol is számunkra  véget ért a vonatozás :) innen egy 3km gyaloglás az iskoláig a dög nehéz táskával,ha tudom ,hogy ennyit kell gyalogolni hátizsákkal jövök inkább. Az  utazó táska fülét próbáltam úgy felvenni a vállamra mint egy hátizsákot ,nem is lett volna rossz ha nem vág ,így mire a szállásra értünk már nagyon fájt a vállam. A suliba isteni jót aludtam komolyan , köszönhető a viaszos füldugónak .

Reggel 6 kor volt a rajt annyira kényelmes volt a földön,hogy még visszahúztam a fejemre hálózsákot. , A szomszédban vettem egy hatalmas hambit hmm,ez fini volt nem is tudtam megenni elraktam a hátizsákba ,aztán pontban 6kor elindult a menet amire igazából nem is voltam felkészülve fejben ,hiszen szó sem volt ekkora távról,de azzal vigasztaltam magam,,hogy a  túra csak a zalai dombságban van  ,mondom dombság :)

 

A hosszú kanizsai úton hamar széthúzott a mezőny ,olyan 5km mentünk az aszfalton,már aki ment ugye, mert nekem bizony kocognom kellett Dani után . Az elején ugye még annyira friss az ember,hogy Rudi Istvánékat is utól értem .Szóba került a mai  Erdélyi túra ,meg az is ,hogy 3 hétre Erdélybe mennek túrázni . Hű de jó lesz nekik amindenit,talán majd jövőre én is  ,vagy ha lesz idén még Erdély akkor elmegyek .Szóval addig addig,beszélgettünk míg medve medvét követett ,,és  elmeséltem neki ,hogy a Yellostone parkban ,hogyan tépte szét a kirándulókat ,a grizli. Erre István elővette a paprika spréjét , Mondtam is Istvánnak,hogy szinte látom magam előtt amint egy 400 kilós medve közelít felé,és felétartja  a kb 10 centis paprika sprét :) Ezután még javasoltam a halottnak tetetést,majd jobbnak láttam ha inkább” hátramaradok” Danival .

 

Az út gyorsan és pörgősen telt,tényleg dom dombot követett, jól döntöttél cillagom ,ez tényleg a Zalai dombság gondoltam magamban. Szép volt a korareggel amint a mezők felett, vastag páratakaró úszott, a fű ez miatt nagyon vizes is  volt . A vaddisznós kert hullámos útján megannyi gomba az út szélen .Van is olyan ,hogy Vargányás tető,de arra most nem ment a túra  .Szép erdőrészlet messzire ellátni . Sokat mentünk a kék sávon ,és mivel Dani mondta ,hogy néhány  helyen bizony  figyelni kell ,gondoltam amíg tudok megyek vele. 17.5km nél hagytuk el a kék sávot ,és visszafelé is ezen az úton jövünk majd .

Hmm gondoltam nem nagy kunszt hiszen csak dombok . A sárga sávon megyünk ahol szinte degeszre tömjük magunkat a nagy szemű szederből ,annyi van . A fű magasra nőtt és vizes néhol sáros is, sajnos a cipőnk ettől jól elázott . Aztán Oltárc vadászháznál 23,8km kapunk körtét,és vizet is vehetünk magunkhoz,jó is mert már elfogyott  a fél liter,jobban kell figyelnem,hogy beosszam. A maradék hamburgellel is elbánok .. Hahótra már úgy érünk az ellenörző pontra,40,3km hogy de jó is leülni. 

Ettünk zsíroskenyeret ,paprikát paradicsomot  ,szerettem volna inni egy citromos sört ,de nem volt  ezért ittam egy tonikot .  Ide küldtem a terepcipőmet depóra ,mert az aszfaltosban már nem mertem tovább jönni, Milyen jól éreztem,hogy ennyit fogok bírni a leselejtezett mizunóban  ,éreztem,hogy vízhólyagjaim lesznek ,ezért gyorsan ragasztgatni kezdtem ,mert  eléggé felázott a lábam,és alig ragadt rá a tapasz.  Viszont a cipőt nem hagytam a depóba hanem cipeltem magammal ami nem volt túl jó ötlet,mert a  vizes sáros cipő + súly volt,és a vállam eléggé fájt az előző napi táskától  .

15 percet minimum itt voltunk Dani ,ment még a dógát intézni a mellékbe,én meg mondtam,hogy addig előre indulok  ,legalább addig is pihenek :)  Igen ám,de Rudi  Pistiékkel nem számoltam,hogy utól érnek, Hahóton ők is pihiztek cseppet . ennyi is  volt a sétálásnak  ,mert ha már utól értek ,és lehagytak ,akkor követem őket,mert nekem az megnyugtatóbb ha tudom,hogy ők is arra mennek . Tisztes távolságból mentem utánuk  ,és nem értettem,hogy Dani miért nem ér utól.

A „pihenésből „ 9km tempó lett ,míg Söjtörön a Deák háznál 49,3km bevártam Danit egy padon, Itt csak pecsételés volt ,meg feltöltöttem a palackomat vízzel -Talán 5 percet ha vártam rá,addig is pihentem meg ettem ,pedig csak 9km jöttünk ;) Amúgy meg   menet közben nem volt ám evés .  Meg is fulladtam volna ha eszek :)

Szépen teltek a kilóméterek a szokásos menetrendben  ,Dani megy elől ,én kocogás utána .Abban a pillanatban ha én is gyalogolni kezdtem  méterekre maradtam le ,de pillanatok alatt ám .

Ezt  a fajta pihenést egyre többször engedélyeztem magamnak ,hogy kicsit lemaradok,de utána ezt be kellett  hoznom .  Soha nem kértem ,hogy várjon meg, hiszen alig beszélgettünk ,egyrészt kellett a drága levegő másra ,meg aztán ő,sem én sem vagyunk beszélgetősek. Persze azért szóltunk egymáshoz,de nem pofáztuk végig a túrát. A katlanhoz értünk ,na itt elmesélte Dani,hogy tavaly milyen forróság volt,hogy vibrált a levegő ,most a páratartalomtól fulladozunk   ,eddigre már egészen más elképzelésem volt a domboldalakról . Pusztaedericsre 55,3km nél jártunk .

Dani mondta ,hogy pár száz méter kitérőt tesz a kocsmáig ,én örömmel fogadtam,vééégre pihenhetek,megint és Istvánék sincsenek a közelben  .  Pusztaedericsen elindultam felfelé az erdő szél felé ,azt lestem,hogy hol vannak kint az udvaron,hogy vizet tudjak kérni.és az erdő előtt két háznyira éppen jött ki egy bácsi,bár nem sokkal lehetett  idősebb mint én ,de mindegy :P Érdekes de semmit nem kérdezett csak nézett csendben ahogy mosom az arcomat és a karomat . Az erdőbe érve szépen felgyalogolok ,és Úttörésnél ahol filcezés volt ,szépen  leülök a fűbe enni .

Éppen az  utolsó falatot kapom be, mikor jön Dani .  Megyünk is tovább jó saras az erdő az oda –vissza szakasz elején . Szerencsére rövid ,és utána a szép gondozott szőlőstelkek hétvégi házak mentén leereszkedünk Rádiházára  60,9km .  Az ellenörző ponton zsíroskenyeret ehetünk ,paprika pari bár már ennék mást is ,de főleg a sós paradicsom esik jól. Végre hozzájutok egy hideg citromos borsodihoz hatvan kili után J A smiley jár,és marad is a mondat végén örökre .

Dani még eszik, én viszont  elindulok a jól megérdemelt pihenőmre ,hogy minimális lihegéssel jussak vissza a szölőstelkekhez. Az oda vissza szakasznál lehet látni,hogy kik jönnek szembe ,és kik vannak mögöttünk  . 

Egy brutál saras erdőrészlet következik ,már már mocsaras beütéssel , Erdőszélen filctollazás 16.pont 65,2 km Dani is nemrég utól ért ,majd egy srácot visszakiabálunk ,mert rossz felé ment . Sok falu van a túrában,és sajna igen sok aszfalt is ,meg aztán némelyik falu soha nem akar véget érni. Így volt ez a Szentpéterfölde  kis falujával is.  A bácsi és a  néni egy hihetetlen szép zöld ,és  takaros porta előtt , ült a kapuban ,köszöntem ,ők is vissza ,majd a bácsi  kérdi,hogy ugye  messze van még Nagykanizsa ? Meglepődtem hírtelen ,de rögtön mondtam is,hogy messze bizony .  

A falut elhagyva egy  meredek kaptatón mentünk fel,Dani hamar felért,az elágazáshoz, és lekiabált,hogy a tetőn megvár,én kiabáltam neki,hogy menjen nyugodtan , mert én tuti lefekszek ha felérek.. tizenvalahány  kilin sikerült nagyon eléheznem . Egyébként a  domb csak annyira volt ám meredek,hogy kilátót is tettek a tetejére.  Elővettem a szendvicset ,de mivel  nyálam nem vót a lihegéstől ,meg vizem sem csak nyeltem mint kacsa a nokedlit,  Daninak volt még egy kis cukros üditője na azzal leküldtem .

Ez után egy  brutál saras rész jött,hatalmas  traktornyomok végig lefelé . Végre leértünk a Torhai forráshoz ,és vettünk vizet,meg egy kis mosakodás is belefért. Elindultunk felfelé egy szép kis erdőben ahol egy őz szökellet keresztül egy mély árokpartot. A nyeregbe felértünk ,és megint filctollazás a ponton úttörés gerinc 80,8km  Ez után iparkodni kezdtünk,hogy még világosba Bázakerettyére érjünk ,ami sikerült is 85,3km . Itt megint ittam egy citromos borsodit ,meg elővettem egy darab kolbászt,meg egy szendvicset is megettem ,a másikat Daninak adtam mivel ő meg nem is hozott ennivalót,,és még csodálkozott,hogy szarul van a gyomra,mert hogy lötyög benne a víz. 

Amit találtam a hátiban mindent megettem megittam ,alig maradt valami ,csak egy gél meg egy cs keksz. A magne B6 ot is megittam ,volt egy kis UBn kapott L karnitines cucc  ,azt is megittam,és sótablettát is vettem be . Valamint az összes vízhólyag tapaszt felragasztottam ,volt a sarkamon ,a lábujjaimon több helyen is.  A hátizsákban lévő vizes  cipőtől végre megszabadultam  ,itt hagytam  majd behozzák a célba . Előre indultam mert fázni kezdtem Dani is jött utánam hamarosan ,elég sokat mentünk felfelé a K+ on egy aszfaltos úton ,már sötét volt kellett a lámpa . Aztán az erdő szélén  folytattuk utunkat ,ahol elsőre nem találtuk meg a piros elágazást,hanem kicsit túl mentünk ,de hála Dani emlékezett ,hogy rossz felé megyünk .

Na ezér kellett nekem egy biztos ember ,,főleg meg este ,úgy ,hogy követtem továbbra is ,mint gyilkos az áldoztát ,de már egyre nehezebben ment ,mert felfelé bizony le le maradtam ,futni  nem volt erőm felfelé , a gyalogtempóm meg   maximumon  volt  ,de Danihoz képest ez kevés volt .  Több kilométer után ismét kiértünk az erdőből,és egy hosszú sötét aszfalt úton közeledtünk Kistolmács felé  ahol falunap lehetett mert már fent az erdőben is hallottuk a mulatós zenét . Kistolmácsra elcsoffadva

értem legalábbis én ,itt jártunk még csak  94,3 nál . Dani kért egy hot dogot ,én meg  , egy hamburgert,ami olyan szar volt,hogy alig bírtam megenni .  Kistolmács után egy meredek betonúton megyünk felfelé a korom sötétben,majd úgy félúton egy idősebb férfi botorkál lefelé eléggé rendesen elázva . Mondom neki,hogy lát a sötétben ? erre azt mondja mutasd az arcodat ! mivan ?  én meg felé fordultam ,és hát  a szemébe világítok mert a lámpa a fejemen van .  Aztán az út tetején egy másik férfi kívánt jó utat ,és mivel nem igazán láttunk ez is valamiféle szőlősdomb lehetett,ahol jól beborozott az öreg.  

A 100.kilit egy buszmegállóban ünnepeltük meg ,3/4 12 kor .szerintem Borsfán  voltunk ekkor  ,és olyan kényelmes volt a pad ,hogy vagy 10-15 percet lehúzott rólunk .  Néztük a cillagos égboltot,és pihentünk Aztán közösen meg egyeztünk,hogy  Valkonyán bevárok egy "lassúb" csapatot ,mert a 7 domb ezután jön,és háát már nem ment úgy .Dani is fáradt volt,de én is ,így a sebesség külömbség megmaradt. 

Valkonyán 103.4 km nél végre elértük a Rockenbauer turistaházat .kaptunk zsíroskenyeret,de alig volt étvágyam hozzá,de azért ettem pár falatot,Daninak sem akart már lemenni . Aztán egy bő tíz perc után Dani elment ,én meg ledőltem egy keskeny padra amiről lelógott mindenem de nem érdekelt ,  elaludtam csendben ,,arra ébredtem,hogy jött valaki. Vera   ,és Balázs volt ,és  miután magamhoz tértem ,rögtön megkérdeztem,hogy mehetnék-e velük ,és ,hogy milyen tempót mennek ?. Hát most heteset jöttünk mondja Vera mosolyogva .na gondoltam durvább  lenne  mint Danival ,és  inkább ,nem megyek velük .

aztán jött még egy srác ,bocs a nevedet nem tudom,,de én már annyira fáztam,az újjatlan toppban meg a  rövidnadrágban hogy,elindultam  . Bár fogalmam sem volt hogy boldogulok egyedül  éjjel  .  épp egy technikai szünetre gugoltam le,mikor jöttek Veráék .  Na cillagom itt az alkalom ,vagy forgatod még a térképet ,vagy catlakozol ügyesen . Amint a földútra értünk már nem is  fáztam . Dani amúgy ¾ órája ment el ,és irigykedtem,hogy már milyen messze járhat . Elkeztünk ezt a legendás 7 dombot . Hát dombnak egyáltalán nem mondanám  így a végére , viszont az alvás határozottan jót tett, szerintem még gyorsultunk is . .

Aztán a 6. domb után felértünk  Szőlőhegy Eszteregnye  ponthoz 109,8km pontban hajnali 3 kor . Már csak egy nagyobbacska emelekedő volt,na meg az apró hozzá  ..hmm még egy 20 kili ,olyan jó lenne már levetni a cipőmet ,és még mindig sötét van ,legyen már legalább világos , ráadásul csak 12 kilire lesz a következő pont ,ami most nagyon hosszúnak tünik . Csak úgy mint tegnap reggel ,ez a hajnal is nagyon vizes volt ,helyenként sűrű ködfoltokba kerültünk ,de hamar túljutottunk  rajta. Hát voltak benézhető részek bőven éjszaka ,jó hogy nem maradtam egyedül . 

A virradat valahol a vaddisznós kert környékén ért . Nagyon mentünk ezen a részen már annyira vártuk a pontot,hogy senkit nem érdekelt kinek mi fáj. A zsigárdi házhoz  már világosban értünk 121,8 km .és még mindig van 8 kili aminek a nagy része aszfalt lesz ,és nagyon fáradtak voltunk . Vera elől tépte az utat Balázzsal,én az autó pálya alatt azt mondtam na akkor itt a vége ,és én leveszem a cipőmet ,innen zokniba megyek tovább ,volt még vagy 4km J  . De pár lépés után visszahúztam a cipőmet, mer ez az ötlet nem vót jó , Veráék elhúztak nekem meg komolyan tempót kellett váltanom,hogy beérjem őket. Erősebb futásokkal,kevés gyaloglással felváltva utól értem őket,de szerencsére már nem voltunk messze,és jó is ,hogy reggel megfigyeltem az útvonalat jobban,mert simán odataláltunk a célhoz reggel 6:23 kor .130km 24:23  PB J  Dani 3 percel ért be előttünk, ennyit a laza tempóról a végén ..ezért tényleg nagyon komoly tempót hoztunk  .amit köszönök is nekik.

A rocki életem leghosszabb túrája volt  eddig ,és a  leghosszabb idejű is ,és életem legkisebb jelvénye  járt érte ..De az enyém ,és  sééép :)

.

A nyeremény óra :)

yoyo | 2011-08-03 14:11:39 | 12 hozzászólás

Az Ultabalaton lefutása után közzétettek egy felhívást a fbukon,hogyaszongya ..

" Keressük a Legbulisabb Ultabalton fotókat "

Gondoltam én is elküldök hármat ,amit Gabi csinált, oda írtam,hogy ki készítette ,meg hogy éppen mi látható az adott képen :)

Aztán  teltek a hetek,és egyszer csak jött Gabinak egy mail,hogy gratulálnak,mert megnyerte a fotópályázatot .

Hűdeörültem azannyaúristenit :) énküldtembe enyémazóra vágtam rá azonnal :))

Szóval cillagomnak új órája lett  occon , ami éppen rá is fért ,,mert szegény  polárom már hetek óta az asztalon hever,

 

 

nem rég kapott új elemet,de beázhatott szerintem ,mert nem lett vákumoltatva ,és butaságokat írt ,és folyamatosan csipogott,vibrált, kikapcsolni sem lehetett ,aztán szerintem lemerült a párna alatt :)

Ez az új óra ,nem tud annyi mindent ,mint egy polár,vagy egy garmin,viszont annyira kis csini,hogy nyugodtan hordhatom civil ruhához is,mert olyan mint egy karkötő.

 

én a számlapját belülre fordítottam,mert így lehet látni futás közben az adatokat,ha fordítva hordanám ,ahogy a polárt is ,akkor nem látnám rendesen a számlapját.Szerintem így is tervezték a hordását.

Követtük a használati utasítást,ami olyan de olyan apró betűvel volt írva,hogy a szemem majd ki folyt.

A kis szenzor ugye csak Nike + os cipőkbe való,nekem van is olyanom,viszont  legtöbb cipőm terep, de ez sem volt probléma,mert a salamonomnak van elől egy kis zsebe és oda betehettem ,így nem kell külön kis tokott vennem,hogy más cipőkhöz is lehessen hordani .

Na mi van még...szerintem  az óra terepen + kiliket számol ,,aszfalton egészen kevés eltérést mutat.  Azt viszont nem tudom,hogy az edzéseket hogyan lehet kitörölni , gondolom a saját oldalon amit letöltöttünk hozzá,de egyenlőre nem látok ilyen lehetőséget.  Jó pofa,hogy grafikont készit a futásról,és bár nincs köridő benne,de a grafikonon kilinként ábrázolja , a megtett távot ,és hozzá az időt .

Lehet mindenféle edzéseket,meg szinteket,meg edzéstervet kérni,meg gratulál stb ,de engem nem érdekel,én maradok itt az edzésonlájnon :)  ott csak megnézem majd mit ír ki ,ide meg jól beírom .

A szine is tetszik ,kivizöld fekete,és megy  a cipőmhöz is :)

 

Hát így lett nekem occo órám ,az Ultrabalaton futással !

 

 

 

 

 

2014-09 hó (1 bejegyzés)
2013-08 hó (2 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-02 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-08 hó (6 bejegyzés)
2011-06 hó (3 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-03 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (2 bejegyzés)
2011-01 hó (2 bejegyzés)
2010-11 hó (4 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-06 hó (2 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (2 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (2 bejegyzés)
2009-12 hó (2 bejegyzés)
2009-11 hó (2 bejegyzés)
2009-10 hó (3 bejegyzés)
2009-09 hó (2 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-07 hó (2 bejegyzés)
2009-06 hó (2 bejegyzés)
2009-05 hó (2 bejegyzés)
2009-04 hó (2 bejegyzés)
2009-02 hó (1 bejegyzés)
2009-01 hó (1 bejegyzés)
2008-12 hó (4 bejegyzés)
2008-11 hó (2 bejegyzés)
2008-10 hó (3 bejegyzés)
2008-09 hó (2 bejegyzés)
2008-08 hó (2 bejegyzés)
2008-06 hó (3 bejegyzés)
2008-05 hó (4 bejegyzés)
2008-04 hó (3 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (4 bejegyzés)