2 hétig pihentettem a térdem,fokozatosan tértem vissza az edzésre,de megint visszatért a fájdalom.De eljutottam 6,5 km-ig!Igaz hogy utána nem tudtam felállni a padról,amire leültem,és elkeseredésemben üvöltöttem volna,de eljutottam 6,5 km-ig.Már lassan két hónapja nem tudok normálisan edzeni,és már gőzöm sincs hogy mit tegyek,de nem adom fel!!Rengeteg futó van, volt és lesz aki térfájásal küzd, vagy küzdött,és megtalálta a megoldást a problémájára,mert maratonokat nyertek,ultrafutók lettek,...stb.Jelenleg a drótszamarat preferálja az ínszalagom,15 km tekerés után sincs semmi bajom.Akár szteppelhetnék is,vagy balettozhatnék,vagy bármit megtehetnék,mert nem fáj a térdem.Csak épp azt nem akarja amit én igazából szeretnék:futni, futni éés futni....

Nem tudom hogy miért kapja némelyik ember azt a sorsot hogy futó legyen..talán mert ehhez kitartó lélek kell,küzdőszellem,és egy bizonyos fokú őrültség.Tudom hogy én sem véletlenül kezdtem el futni!Eddig egy lépés sem volt tévedés amit a futócipőmben megtettem.Lehet hogy hosszabb út kell hogy elérjem amit szeretnék,de ha az a sorsom hogy futó legyek,akkor futni fogok,térdfájás ide vagy oda.Üdvözlet minden térdfájósnak.....

Elérkezett az idő, hogy felálljak a kispadról,és újra edzeni kezdjek.A héten már egyszer sikerült lefutnom 4 kilit, meg bringázni,és sétálni egy kicsit,és ezen felbuzdulva úgy döntöttem hogy ma rárakok még egy lapáttal.Emelem a távot,addig amíg ki nem fáradok jó alaposan, vagy rosszabb esetben jelentkezik a térdfájásom.Azért erre is felkészültem,vettem egy térdrögzítőt.Tehát kellő bemelegítés után fejemen napszemüveg, fülemben füles, kezemben telefon, térdemen rögzítő,irány futni.Pár méter után elkezdett fájni a sípcsontom,de arra gondoltam hátha csak nem melegítettem be eléggé, majd néhány kili után elmúlik.De nem múlt.Annyira nem,hogy meg kellett álljak.Meglazítottam a cipőfűzőm,és lám!Volt fájdalom, nincs fájdalom.Aztán zavart a napszemüveg,hát attól is megszabadultam.A füles állandóan ki akart esni a fülemből,azt is kiszedtem.Végül a térdrögzítő nyomta a lábam,abból is kibújtam.Ezek után jutottam el a mennyországba.Se fájdalom, se szenvedés, csak az aszfalt és én.Ha éreztétek már könnyűnek,és szabadnak magatokat,hát ez az az érzés volt.Végre futottam,és semmi nem gátolt meg benne.Tény hogy nem sikerült olyan nagyon sokat futnom,csak 2 kilit, amit az alkalmazás is még úgy ahogy mért,de nem számít.Nem fájt a térdem,élveztem a mozgást, és több nem is kell...:)