Azt mondják a völgyből csak felfelé vezethet az út.Ha mélypontra kerülsz,biztos lehetsz benne hogy jobbra fordulnak a dolgok.Az elmúlt két hetem nagyon hullámzó volt ami a tejesítményt és az edzéseket illeti.Valahogy nem éreztem hogy menni akarok,sőt elvesztettem szem elől a célt is.A múlt héten egy métert sem futottam.Nem lustaságból,hanem mert szó szerint minden összejött,nem tudtam minek menjek.Ami eddig két hónap alatt biztos volt az most a feje tetejére állt.Nem tudtam hogy hogy fussak mert fejlődni nem fejlődtem, legalábbis nem láttam azt az intenzív,látványos pizitív változást amit már megszoktam a két hónap alatt.Sőt, lassabb, fáradtam lettem,szóval jött a mélypont.Aztán elkezdtem használni az agyamat is hogy vajon mitől van ez a negatív változás,mert persze vannak hullámvölgyek minden edzésnél, de két hét az már nem egy sima hullámvölgy.Rájöttem hogy eddig bírta a testem,ha növelem az edzés intenzitását, a mennyiségét, akkor nagyon gyorsan pótolnom kell az üzemanyagot és minden elvesztett ásványi sót és vitamint is, mert különben tényleg nem lesz energiám az edzéseken.5 km felett, heti 3 edzésnél,már annyi fontos dolog távozik a szervezetemből hogy azt kötelező pótolni.A másik hogy kell egy új cél.Már le tudok futni 5,6,7, akár 8 km-t is,de ez nem elég mert gyorsulni kell, izmosodni kell,kicsit kilépni a kényelmi zónából.Már nem motivál hogy simán lefussak 5 km-t,ez már nem újdonság,nem kihívás.Hihetetlen hogy az 5 kilis edzéstervet innen nyomtattam ki, de nem fordult meg a fejemben hogy esetleg van 10 km-es is.Kaptam persze néhány jó tippet,ötletet is edzettebbektől,profibbaktól azzal kapcsolatban hogy merre, és hogyan tovább,szóval megvolt a cél, az új edzésterv,már más nem maradt, megint csak annyi hogy fussak.Az első napot meg is csináltam,és végre újra éreztem hogy edzek,és van értelme az egésznek.Néha érdemes végiggondolni hogy merre is tartunk,milyen irányba haladunk,és célt választani.Nekem nagyon megkönnyíti az életemet hogy tudom merre haladok....