Tegnap futás után már annyira fáradt voltam hogy a létezés is nehéz volt,nemhogy blogot írjak,de ami késik az nem múlik.Leírom a tapasztalatom,hátha segítek vele valamelyik lelkes amatőrnek.Tegnap a második 3perces körömnél éreztem hogy kész vagyok,feladom,nem bírom,ez a halál,elhagyom a fejemet,kirakom a lüktető tüdőmet,aminek mintha sose lenne elég az a levegő amit beszívok.Aztán eszembe jutott hogy az okosok azt mondják,minden csak akarat és hozzáállás kérdése.Próbáltam lassítani,figyelni a légzésemet,és végülis sikerült túljutni a holtponton.Sőt a végén talán még egy 3percesre is jutott volna szufla,de inkább maradtam a tervnél,a 3kilcsi így is megvolt.

Kezdődik a második hét!!!!!Kicsit feladtam a leckét magamnak, sikerült olyan útvonalat kifogni ahol volt emelkedő rendesen.De akkor is megcsináltam a mai napot is.!Csak amit nem értek hogy valahogy sosem sikerül 3 kilcsinél többet összehozni,ez sétával együtt van.Pedig tempózok sétánál is, a futás meg beszélgetős tempóban megy.Lehet hogy a futóprogim rossz.Az már biztos hogy a kalóriákat nem jól számolja ki...Szívás....Van még mit fejlődni,minden téren.

Szombat...családi látogatás,és az az isteni sült csirke aminek már a látványától is összefut az ember szájában a nyál.Eddig nincs is probléma.A bibi csak ott kezdődik ha az ember futni szeretne egy órán belül.Nehéz választás:  csirke vagy futás.... csirke vagy futás.  Mert tele gyomorral nem megy a dolog, legalábbis nem úgy ahogy szeretném.Úgy érzem, jól döntöttem, csirke 90 %-a maradt a tányéron, én pedig futottam ma is.Persze ne gondolja senki hogy most akkor nem is eszek,éheztetem magam, és fanatikusan csak a futás van.Nem!Sőt,amióta futok, jobb az étvágyam,csak figyelek hogy mikor eszek..

A határokról meg annyit, hogy nem szeretem érezni hogy vannak, de ma sajnos éreztem.Puhány vagyok?Tuti.Gondoltam egy kicsit később érzem majd, talán a harmadik héten hogy ég a tüdőm, lángol a fejem,de ez is eljött.De nem adom fel,az első hetet kivágeztem, jöhet a következő...

 Egész nap tűkön ültem, alig vártam hogy végre futhassak.12 perc futás, 12 perc séta.A bemelegítés a szokásos,de amit az előző alkalomból tanultam hogy a levezetést is megcsinálom, mert azért ha az ember be van rozsdásodva akkor bemelegítés ide vagy oda, egy kis izomláz beficcen.Szerencsére nem volt olyan mértékű hogy az nagyon rossz legyen, de éreztem hogy van combom.Próbálom elérni hogy egyáltalán ne legyen kellemetlen mellékhatása a futásnak.A másik problémám hogy a sarkamat kidörzsölte a cipő, de még véletlenül sem futás közben, hanem utána, mert ugye hónap végén nincs pénz futózoknira:(Meg tapasztalatom sincs hogy melyik jó, ahogy futócipőből sem tudom melyik lenne a legmegfelelőbb, mert kismillió fajta van.Jó lenne egy tapasztaltabb ember véleménye.Jelenleg egy Nike air skyriderben gyűröm a kilcsiket,de már tudom hogy hamarosan kell vennem másikat.A futás jól esett, ez még mindig nem az a mennyiség ami kiverné a biztosítékot.Kiváncsian várom a következő edzést:)

 Zsibbad a hátsóm,de olyan eufórikus érzés, amikor az ember valamit végig tud csinálni.Ez volt az első napom az 5 kilóméteres edzéstervből.Ez nem is hasonlít ahhoz amilyen régen volt a futás.Ez olyan mennybéli érzés.  Nagyon boldog vagyok, és jó döntés volt hogy újrakezdtem az edzést.Tudom hogy ezt soha nem fogom megbánni:)Negyed órás bemelegítés után kedtem el futni, az első 4 körig nem is igazán éreztem semmit, aztán utána már feltűnt hogy feszül a fenekem meg a vádlim....

Jó érzés ha az ember érzi hogy él és felébred benne lassan az energia is ami a fotelban tespedés alatt elszunnyadt.