Természetesen nem nevezném magamat mesternek. Talán soha nem is leszek az. De próbálok úgy hozzáállni a futáshoz is, hogy ez a cél. Ezért is írok néha akár egy rövidebb edzésről is komolyabb kisregényeket: mit vettem fel, mit láttam, mit éreztem, mit tapasztaltam. Hogy később ne csak a számokat lássam, hanem azt is, hogy azok miért úgy alakultak. Így talán tanulok is belőlük. Éppen ezért is kezdtem el beszámolókat írni a versenyekről is. A tapasztalat mellett jó néha visszaolvasgatni őket és az élményekből erőt meríteni a továbbiakhoz. Ezeket az írásokat eddig jobbára megtartottam magamnak, részben talán félénkségből. De egyrészt nagyon jól esik néha ezek alatt a vallomások alatt bátorító szavakat és jó tanácsokat olvasni. Másrészt talán az én botlásaimból mások is tanulhatnak, sosem lehet tudni. Ezért hát úgy döntöttem, hogy mégis csak nyitok egy saját blogot és kiteszem ide, ami tőlem telik. Fogadjátok sok szeretettel.