Már 33 283 648 km-t sportoltatok
Irkafirkák

 Mit keresek én itt? :)

holovacz | 2013-03-08 19:53:26 | 12 hozzászólás

... tettem fel magamnak a kérdést tegnap, amikoris egy kedves barátom ajánlására idecsöppentem. Zavarban van Fél évvel ezelőtt még nem gondoltam, hogy egy ilyen oldalra  valaha is beregisztrálok, de most örülök, hogy itt lehetek. Vigyor

Sportmúltam nincs. :) Suliban a tesiórákon (ami nem tegnap volt, de nem is tegnapelőtt Nyelvöltés) a 400 m lefutása is komoly gondot okozott. Fájt a lábam,  majd kiköptem a tüdőm, és szédültem. Így többnyire e rövid távból is száz métert már sétálva tettem meg. Hamar  elkönyveltem, hogy ez nem az én világom. Van, aki tud futni, van, aki nem, és én az utóbbiak közé tartozom. Valószínűleg.

Később sem próbálkoztam meg vele, a tesiórákat szívesebben használtam arra, hogy a következő órák anyagát nézzem át.  Nem vagyok rá büszke, de így volt. Felnőve a helyzet csak rosszabb lett, ha busz után szaladni kellett, sokszor inkább  hagytam elmenni, mondván busz és pasi után nem futunk. Nyelvöltés ...

De nem éreztem jól magam a bőrömben. Mert érdekesképp gyalogolni bármennyit bírtam addig is... ha reggeltől estig mentem volna is bírtam  volna. Nem értettem. Maradt a biciklizés, túrázás, séta. Tavaly nyáron aztán elkezdtem mégis futkározni a saját  szakállamra, amennyit bírok, bírok címszóval itt a faluhatárban. Azt éreztem, hogy élvezném, ha nem fulladnék ki olyan hamar. Úgy gondoltam, ami nem megy, ne erőltessük.

A változás tavaly decemberben következett be, amikor valahogy elémgurult egy link, rákattintva pedig olyan oldalra jutottam,  hogy első öt kilométerem... mint utóbb kiderült, mert akkor nem is figyeltem, ezen az oldalon, az edzesonline-n jártam...  nézegettem a tervet és a hozzá kapcsolódó leírást, miszerint ezt bárki (még én is?!) meg tudja csinálni ... belémbújt a  kisördög... majd döntöttem... utolsó esély, hogy megtudjam, valóban képtelen vagyok-e a hosszabb távú futásra... egyperces futásokkal  kezdődött, ránézésre nem tűnt vészesnek, de az elején az egy percektől is féltem... aztán belevágtam... (kicsit úgy voltam, mint a Gálvölgyi kabaréban, amikor azt mondja, Festek, hátha tudok... :) ... Hát én is így valahogy: Futok, hátha tudok... Vigyor ... megcsináltam az  első napot ... egy perc futás, egy perc séta ésatöbbi, és ment ... egy nap pihenő, majd jött a köv. nap... az is ment ... de  történt még valami... hogy élveztem... élveztem, hogy közben nem lihegtem... felvettem egy tempót, amit kényelmesnek  éreztem ...  nem siettem sehova ... élveztem az egyedüllétet, a természetet (ahol van, hogy tucat őz kíséri figyelemmel tevékenységemet, ami felemelő élmény) és magát a mozgást... elkezdtem várni a  következő alkalmakat... nem akartam elhinni... futok... én... Meglepett Nevetés Ráadásul télen kezdtem, sosem értettem, mi lehet a jó hóesésben és hidegben futkározni, de már tudom ... a család elkerekedett szemmel figyelt ... :) ... meggyőződésem (és valószínűleg az övéké is :)) volt, hogy nem jutok el a végéig... fél óra  egyben, vicc ... amikor a 2x15 percig jutottam, és simán teljesítettem, akkor kezdtem elhinni, hogy meg tudom a fél órát  csinálni ... aztán a végére értem és megvolt ... nem voltam versenyen, nem azért kezdtem el, hogy majd később bármin  elinduljak, csak magamért ... hogy megtudjam, egy ésszerűen felépített edzésterv tud-e nálam is működni, vagy esélyem  sincs ... most már két hónapja lassan, hogy befejeztem, azóta rendszeresen futok, majdhogy napi szinten, de még mindig  nem tudom igazán elhinni, hogy képes vagyok rá...  azóta fennhangon reklámozom ezt az edzéstervet, mert ezek után tényleg elhiszem, hogy egy pici  kivételtől eltekintve, akinek esetleg egészségügyi problémája van, vagy hasonló, de valóban mindenki meg tudja csinálni ... sajnálom, hogy eddig kimaradt az életemből ...

... Immáron egyértelmű számomra, hogy beleszerettem a dologba. Nem hiszem, hogy valaha elmúlik. Ezért vagyok most itt. Szeretnék elkezdeni felkészülni egy félmaratonra,  bár  abban még nem vagyok biztos, hogy el is mernék-e indulnék rajta :), csak szeretném tudni, képes lennék-e rá ... nem  vagyok versenyzős alkat, maga a futás a természetben jelent örömet, egyfajta meditációval felér... élvezem, hogy egyedül vagyok, csak én és a természet ... de ki tudja, talán evés  közben jön meg az étvágy... úgy érzem, hogy a hosszabb táv nekem jobban menne, mert nem vagyok gyors,  de a saját tempómban elég huzamos ideig tudok fáradtság nélkül futni  ... minden jó tanácsot és tapasztalatot örömmel fogadok... köszönöm szépen előre is. Vigyor

2017-11 hó (1 bejegyzés)
2017-10 hó (2 bejegyzés)
2017-09 hó (1 bejegyzés)
2017-07 hó (2 bejegyzés)
2017-06 hó (2 bejegyzés)
2017-05 hó (2 bejegyzés)
2017-04 hó (3 bejegyzés)
2017-03 hó (3 bejegyzés)
2017-02 hó (1 bejegyzés)
2017-01 hó (4 bejegyzés)
2016-10 hó (1 bejegyzés)
2016-06 hó (2 bejegyzés)
2016-04 hó (1 bejegyzés)
2016-03 hó (3 bejegyzés)
2016-01 hó (1 bejegyzés)
2015-12 hó (1 bejegyzés)
2015-11 hó (1 bejegyzés)
2015-10 hó (2 bejegyzés)
2015-08 hó (2 bejegyzés)
2015-06 hó (2 bejegyzés)
2015-05 hó (2 bejegyzés)
2015-04 hó (2 bejegyzés)
2015-01 hó (2 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-12 hó (2 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (2 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (1 bejegyzés)