Sajnos a tegnapi futásomat elmosta a vihar. Igazából szerencsém volt, mert épp elindultam volna futni, mikor cseperegni kezdett az eső…Még el is gondolkodtam rajta, hogy futok tovább, talán csak ennyi lesz…aztán mégis visszafordultam. Szerencsére! Szinte abban a pillanatban, hogy haza értem, leszakadt az ég. Dörgött, villámlott, jégeső zuhogott le az égből, az utcánkban hömpölygött a sár és annyi csapadék hullott le hirtelen, ami egy hétre is sok lett volna! Hú, ezt megúsztam! Mi lett volna, ha mondjuk 10 perccel előbb indulok, vagy egy 4-5 km-re vagyok itthonról valahol fent a hegyen, vagy kint a szántóföldeken?!

Így a futás nagyjából elmaradt tegnap, végül csak egy kis séta és „katasztrófaturizmus” lett belőle estére.

Mára rebarbarás pitét terveztem..ez elmarad, mert a hetek óta növesztgetett növényem is a jég martaléka lett

Hát, igen, fogadjuk el, hogy a természet erősebb, mint mi és tiszteljük ezért

De térjünk vissza a futásra! Ma reggel 7 körül ismét elindultam. Csodaszép, tiszta volt az idő a vihar után, a hegyek, felhők kontúrjai élesen rajzolódtak ki

Az eső az én futótársaimat is kicsalogatta és nem dicsekvés, de mindegyikőjüket leelőztem

Nem futottam túl jó időt, mert az olvadás óta először ismét küzdöttem a sárral. Volt olyan rész, ahol bokáig érő sár gyűlt össze az úton…megpróbáltam átjutni rajta…nem sok sikerrel

Így a hazaérés után a mosás lett az első dolgom:)