Végre, végre, végre...ma megtört a jég. Egész héten kínlódtam a futással, egyszerűen nem ment:( Aztán ma délelőtt elindultam, mindenféle terv nélkül és mikor kifutottam a szántóföldekhez, megláttam az Őrhegyet...Miért ne?

Nekiindultam. Át a szántón, ki a főútra és fel a pincék felé. Egy kicsit letértem az útról és így egyre szebb volt az út:

Volt egy rész, ahol majdnem visszafordultam, de akkor megláttam ezt és a lábam már vitt is tovább:

Ugye, milyen szép?!

És felértem:) Leírhatatlan érzés volt:) És a természet további csodákkal lepett meg:

És akkor lefelé már repültem:) Szuper volt:)

Ez a futás most megint erőt ad a továbbiakhoz:)