Nagy nap ez a mai! Ma belefutottam az 1000. km-t az első futó cipőmbe.
Tavaly az Atomfutáson debütált először versenyen, 34 km-en és akkor még egy fél tenyérnyi vízhólyagot képezve a talpamon próbált meg eltéríteni attól a szándékomtól, hogy én hosszútáv futó legyek. Később belátta, hogy az elszántságomat nem sikerült megtörnie így a Budapest Maratonon már teljes odaadással szolgálva és csupán egy apró vízhólyaggal a sarkamon vitt be a célba. Akkor beleszerettem!
Az idei évben együtt álltunk fel a dobogó harmadik helyére senior kategóriában a Gróf Zichy utcai futóverseny 5 km-ének lefutása után. Együtt teljesítettük a Kikelet Félmaratont a Sugovica partján és együtt küzdöttük át magunkat a Borvidék Félmaraton 24 km-én is, amit a kedves szervezők a pokol bugyraiba vezető útvonalon jelöltek ki.
126 versenyen, és 874 edzésen lefutott km van benne. Legnagyobb részt aszfalton róttuk a kilométereket, de megfordultunk néha terepen is... kínoztuk magunkat a motocross pálya kisebb-nagyobb meredek buckáin de a prímet a dunakömlődi sí pályára való felfutás vitte / ez úton is köszi Sch.../, azt hittem ott pusztulok el.
Nagyon sok szív szorító, küzdelmekkel teli pillanat köt össze bennünket és jó néhány felejthetetlen is. A siker élmény egyik különleges fajtáját ismerhettem meg benne.
Reményeim szerint jó néhány futó cipőt koptatok még el, de ez az első... örök szerelem marad.