Szombaton az edzésterv szerint 9 km-t kellett volna futni, de nem maradt rá idő. Mindig is úgy gondoltam, hogy ami az embernek nagyon fontos, arra lesz ideje... Hát most közbejött egy fontosabb.

Vasárnap délelőtt aztán nem is hagyott nyugodni a lelkiismeret és fél 11-kor nekiindultam. A kellemes napos 26 fokos idő ellenére egészen jól éreztem magam eleinte, aztán a folyamatos árnyékhiány az 5. km táján megtette hatását. Arra gondoltam, hogy a betervezett 2 körös út második köre helyett valami árnyékos rész felé veszem az irányt. Már egészen meggyőztem magam, de tudtam, hogy ez csak a kezdet, utána a tervezett út lerövidítése következik.

Elvégre én voltam a hülye, aki önként és dalolva nekiindult a melegnek, hát akkor edd meg amit főztél, tessék befejezni. Na de az árnyéban is be lehetne fejezni....Egy darabig elvívódtam magamban azután eszembe jutott Zilaci és rájöttem, hogy milyen bagatel dolgon rágódok és szépen lefutottam a tervezett távot.

Végignéztem több kezdőknek való edzéstervet és kiválasztottam az egyiket, ami pont megfelel az időbeosztásomnak. Bár a végcél, a 10 km-es verseny a 6. hét végén - júli közepén 40 fokban - na ez nagyon távol áll tőlem. Lényeg a lényeg: szentül elhatároztam, hogy az edzéseket rendesen végigcsinálom. Tegnap volt benne 4x1 perc gyors szakasz, "kicsit húzd meg, hogy a lihegésed erősödjön, de véletlenül sem annyira, hogy kiköpd tőle a tüdődet" utasítással. Na persze, hogy majdnem véletlen lett... bele is sétáltam rendesen a lassú kocogások helyett. Na de majd legközelebb.... Ahogy nézem ilyen csak két hét múlva lesz Csütörtökön még a 6,5 km után van 3 repülő, de azok között legálisan lehet sétálni:-))

Szóval a futással a lábaim már egészen jól megbarátkoztak, de a tüdőm még időnként szabolálja a munkát!!

Ma kissé irígykedtem azokra, akik a a K&H-n futottak, nekem is odahúzott a szívem. De ez nagyobb marhaság lett volna, mint a pihenőnapok nélküli edzések. Erőnlét még a béka segge alatt, lelkesedés, meg ezerrel. Ha eddig nem sikerült, ezzel biztosan hazavágtam volna a lábamat. Kárpótlásul tegnap (pénteki PIHENŐNAP  után) futottam 10 km-t megállás nélkül. Másnak ez semmi, de én még  soha nem voltam képes erre, még régebben sem. Most meg még nagyon el sem fáradtam, igaz a tempó is nagyon óvatos volt (1:17:20). Na de innen lehet nagyot fejlődni! :-))))

Sohase gondoltam, hogy egyszer megszeretem a futást, pedig már többször is próbálkoztam a projecttel. Többnyire a mérleg bíztatására vágtam bele a dologba, nem is tartott sokáig. (A hülye mérleg meg csak röhögött).

Azután megpróbáltam tudományos alapra helyezni a probléma megoldását és elkeztdtem keresgélni a neten. Ki is derültek a turpisságok:

- jelentősebb túlsúllyal nem szerencsés kezdeni az én koromban

- ha kihúzom magam futás közben több levegő fér a tüdőbe (még ilyet! :-))) )

- futás közben meg lehet állni (nem szégyen)

- ha a levegővételt kísérő hangjelenségek több száz méteres körben hallatszanak, akkor nem ez az ideális tempó

- nem az a cél, hogy minnél hamarabb túl legyek rajta

És ami igazán megfogott Saci néni mondata: Nem szenvedni, hanem futni érdemes!

...És akkor újra belefogtam, először alkalom szerűen, majd némi fogyasztás és napirend átrendezés után rendszeresen.

Három hete minden nap futok valamennyit és az utóbbi 18 napban - azóta írom - 75 km-t futottam