Előzmények

Egy pár év eltelt 1996 októbere óta, akkor indultam utoljára triatlon versenyen. És az úszás közben feladtam. Előtte egy évvel viszont teljesítettem a metafor sprint távú triatlont Szentesen, ahol irtó gyenge úszás, kemény bringázás és közepes futás után a középmezőnyben értem célba. Az volt a ténylegesen első és egyben utolsó befejezett triatlonom, pedig akkoriban is tele voltam tervekkel. Az idei évre egyből Nagyatád volt a terv, de sajna májustól, a kerítés miatt nem tudtam rendesen készülni. Viszont az addig elvégzett edzésmunka miatt újraterveztem a szezont. Így került képbe bemelegítő versenynek a pocakos, fő versenynek pedig Szálka, de ennyire nem rohanok előre.

Előkészületek:

Jó hangulatú Gyulai családi kirándulással töltöttük a nap első felét, majd megcéloztuk a Kempf tavat. Gyors terepszemle, nevezés, majd depózás, pici ideg, majd strandolás a gyerekekkel. Előzetesen nagy célokat nem tűztem magam elé, elvégzett edzésmunkámból kiindulva az első 10-be szerettem volna kerülni. Később elnézve a depót, és az ellenfeleket, a közel 100 nevezőt a célom elérése kimondottan melósnak tűnt.

Depózás:

Kerestem a bringámnak egy jó helyet a kék szőnyeg mentém. Belőttem a sorrendet, zokni, cipő, trikó, rajtszám, sisak.

Ez így volt jó, minden a helyén volt.

Úszás:

A kiírás szerint 500 méter, amit 12 perc környékén próbáltam abszolválni, lehetőleg gyorsúszásban. A víz koszos volt, hol hideg, hol meleg. A mezőny jobb szélére helyezkedve vártam a rajtot, majd a jelre 16:00-kor megindultam a többiekkel. Majdnem a bójáig bírtam gyorsban. Nem fáradtam el, csak a tájékozódás végett, illetve elnézve a körülöttem úszókat jobb ötletnek tűnt a mellben való folytatás. Amikor partot fogtam nem hittem az órámnak, alig több, mint 7 percet úsztam. Persze később kiderült, hogy nem volt meg a táv kb. 420 métert úsztunk, de akkor is meg voltam elégedve magammal. Marci számításai szerint a 30. helyen jöttem ki a vízből.

Jövőre mindenképp gyorsban nyomom végig, még lehet javítani. Az erő és a kitartás rendben, a tájékozódást viszont gyakorolni kell.

T1:

Droid mozgás nélkül felsprinteltem a depóhoz, minden a helyén volt. Talán egy perc telt el a partfogásom, és a depó bringával való elhagyása között.

5-ös

Bringa:

Külön köszönettel tartozom annak a csongrádi lánynak, aki nyikorgó ezeréves versenybringájával felnyitotta a szemem, hogy a montimmal amivel előzetesen indulni akartam, bizony hiába a rengeteg edzésmunka, az outik ellen nem versenyezhetek. Féltettem a sárga lovam a kétegyházi út minőségétől, de jó döntés volt. A depóból startolva 500 méter murvás úton kezdtem az előzgetést, az aszfaltra érve azt hittem defektem van annyira hullámos volt. Elég masszív szembe/oldalszélben teljes erőből tekerve folyamatosan előzgettem. A fordítónál már csak 7-en jöttek szembe, itt fordult meg először a fejemben, hogy a terv teljesíthető, egy közepes futással is megvan a top 10. A bringán pedig menni kell, folyamatosan vadásztam le az előttem lévőket a szél is többet segített. Viszont akiket befogtam mind beálltak mögém szélárnyékba és mozdonyként húztam őket a depóig. A murvás bekötőn utolértem az addig vezető kollégákat is és holtversenyben bár, de elsőként szálltam le a vasról. Sajnáltam, hogy csak 15 km volt a táv, ha 20 km lett volna még jelentős időt is kioszthattam volna az utánam érkezőknek. 33 km/h-s átlagot tekertem borzalmas minőségű aszfalton, 1 fordítóval, két satus derékszögű kanyarral és persze a 2X500 méter murva sem könnyítette a dolgom.

Ha a távra hangolt időfutam edzésekkel készülök, talán mehettem volna gyorsabban, de így is kihoztam, amit lehetett.

T2:

Bringa, sisak, le és már futok is. Először nem volt tiszta, hogy merre, de a rendezők eligazítottak. És persze elsőként hagyom el a depót, csak ezt még akkor nem tudtam.

5-ös

Futás:

Semmi béna kacsa mozgás, a pulzusom a bemelegítő időfutam miatt eleve fent volt. Csak mentem egy ember után, mint a veszedelem, akiről gyorsan kiderült, hogy versenyen kívül csak úgy futott. Egy nálam lényegesen fiatalabb srác loholt mellettem komoly ellenfélként, tulajdonképpen a kör felénél jöttünk rá, hogy nincs előttünk senki. A tempónk olyan volt, mint amikor fizikai felmérőn vagyok, a táv is közel stimmelt. A többiektől folyamatosan távolodva futottunk a tó körül, minden körben hallottam a gyerekek biztatását és már nagyon vártam a célba érést. Egyszer fordult meg a fejemben, hogy akár győzhetek is, de a fiatalság az utolsó 300 méteren robbantott és azt már nem tudtam átvenni. Bőven a tervezett időn belül a 2. helyen értem célba.

Nem futottam résztávokat április óta, ahhoz képest jól bírtam a 4:30-on belüli ezreket. A távra hangolt futásokkal itt is lehet javítani.

Összegzés:

Egy nagyon jó hangulatú verseny a pocakos triatlon, jó helyen. A bemelegítés Szálkára nagyon jól sikerült, a top 10-es tervet lazán teljesítettem. Tetszett, hogy minden résztvevő komolyan vette a versenyt, az egyéniek és a váltók is egyaránt. Csodáltam az utánam több mint egy órával célba érőket, mert látszott, hogy tényleg komoly erőfeszítésükbe telt a táv teljesítése.