Kezdetben vala a futás.
Szép volt, jó volt, de változás kellett.
Jött a calisthenics.
Szép és jó, de hiányzott a kardio.
Nosza, négyütemű fekvőtámasz naponta tabata protokollal (12 perc, 40/20-as munka/pihenő aránnyal), remek:).
Nem sima négyütemű, hanem karhajlítós és a végén felugrós.
Igazi szadi:)
No, de azért a futás örök:)
Gyakorlatilag egy hónap teljes kihagyás, és alig valamicske idei futás után (eddig 20 alkalommal futottam az évben) meglepő eredmény született.

Közben is voltam lent néhányszor futni, de az kínszenvedés volt.
Pedig azt hittem az egylábas guggolás miatt nem fogom érezni a kihagyást.
Hát, de :)
Viszont néhány hét burpee, és ahogy írtam egy teljes hónap kihagyás után idei legjobbamat mentem 8   km-en, mégpedig komfortérzettel, nem meghalósan.
Váratlan volt, nem erre számítottam.
Persze mára azért megszakadtam, mint  a parasztgatya, de ez természetes is.
A lényeg, hogy a négyüteműben azért van valami:)