Érdekes volt a hétvége.
Most már alapjában véve nincs gondom a duplázással, hogy két nap egymás után fussak, ha úgy alakul.
Most már a péntekkel sincs bajom. Továbbra is nagyon fárasztó öt nap reggeli öt órás kelés után nekiindulni péntek este, de legyen. Tudat alatt egyébként látom meg is adtam a nehézség forrását. Nem futni nehéz, ugyanis, hanem nekiindulni. Tegnapelőtt erre ékes példa volt. Konkrétan majd kinyúltam, de azért sikerült cipőt húzni és nekirugaszkodni. Még a téli mínusz fokos futásoknál sem volt ilyen nehéz, mert ott csak a hideg volt az ellenfél, nem a fáradtság.
Tegnap pedig megvolt az első 15 km-es etap. Az idő nekem teljesen megfelelő ahhoz képest, hogy egy terhességnyi idő óta futok komolyabban, tavaly augusztus óta:)
Mondhatni belátható távolságba került a félmaraton.
Egyébként érdekes dolgot tapasztaltam meg. A 14 km-es futásnál sem volt ilyen gondom. Most is kb. a 14. után kezdődött. A jobb lábfejemet a hajlatnál elkezdte nyomni a cipő. Eddig csak a bal, az erősebbik lábammal volt ilyen gond, de az egész más forrásból fakadt, azt meg tudtam oldani a kötés megváltoztatásával. De ilyen, hogy egyszer csak elkezdi menet közben nyomni...
Tanulságos eset a későbbi hosszabb futásokra felkészülést illetően.