Pénteken is lementem futni, pedig nem szoktam.
Amikor anno elkezdtem a futást, még úgy terveztem, hogy hétfő, szerda, péntek lesz a futónap.
Azóta talán 1-2 alkalommal jutottam le pénteken, vagy épp tudtam rászánni magam.
Ezek közül az egyik szabadság alatt volt, amikor kipihent voltam.
Nem így most pénteken.
Úgy volt, hogy szombaton nem tudok lemenni, így nekiindultam péntek este.
Jóval keményebb volt, mint szokott lenni.
Úgy alakult, hogy tegnap is lejutottam (duplázni az izületekre való tekintettel nem nagyon szoktam).
Ahhoz képest, hogy milyen ramaty érzés volt a pénteki, szinte szárnyaltam, pedig hideg volt és egy kis szél is.
Ennek ellenére teljesen rendben volt minden.

Egyértelmű, hogy hétfőn azért nincs gond, mert mögöttem a hétvégi pihenés.
Szerdára még nem fárad el annyira az ember.
Szombaton pedig már újra regenerálódott valamennyit.
Ehhez képest a péntek a végigdolgozott, koránkelős, futós hét után nem a legideálisabb.
Így, bár hétvégén inkább teljes pihenésre vágyna az ember, mégis sokkal jobb minden tekintetben a futás.
Nekem jó lecke volt.

A mai futást nem tudom lazának hívni, pedig az előző kettő hasonló idő alatt volt meg, de az erős szél a mínusszal betett. Azt hittem rosszabb időt fogok futni, de nem. Valószínű azért mert jobban kellett erőlködnöm és nem vettem észre, hogy ez nem csak a szél ellen volt hatásos, hanem a másodpercek ellen is:)

Utólag már jó, de közben azért annyira nem élveztem...:)

Valószínű, senkinek sem kell elmagyarázni, miért is jó a fokozatosság elve.
Elvileg mindenki tudja.
Gyakorlatilag már nem nagyon, mert vannak bizonyos dolgok, melyek elhomályosíthatják a józan ész diktálta fokozatosságot.
Ma hallottam, és mivel nekem ez új volt leírom, mintegy magamnak is, mi az, ami tévútra vezethet ezen a területen.

Jóllehet én igyekeztem a fokozatoságot betartani, eléggé megdöbbentem, hogy jelenleg pont abban a szakaszban járok, ahol könnyen elszállhat az ember és vele együtt az ínszalagjai és az ízületei is.
Egy hölggyel beszéltem ma, aki jó ideje gyakorolja a terepfutást, teljesítménytúrákon vesz részt, nem mellesleg orvosi végzettsége is van (ezek közül csak az utóbbit tudtam róla eddig:)).
Ő is sokat (14 kg) fogyott néhány éve és tudatosan választotta a futást (én is:)), illetve nagyon tudatosan építette fel a terhelést.
Hosszú hónapokig csak 5-6 km-t futott.
Nem is ez a lényeg, hanem, amit a szervezet hozzászokásáról mondott.
Mivel kedvenc szövegemet nyomtam az endorfinról meg az egy órás futásról, mondta rögtön, hogy igen, igen, pont az endorfintól érzi az ember, hogy jól megy. Ugyanis a keringési rendszer és az izomzat pillanatok alatt hozzá tud szokni a fokozott terheléshez. De ezt nem tudják ilyen iramban követni az ínszalagok és az ízületek. Ezért szokott előfordulni, hogy pont akkor jön természetszerűleg egy sérülés, amikor az ember azt hiszi, úgy érzi, hogy jól megy a futás és egyre nagyobb és nagyobb terhelést vállal. Az izmai és a keringése bírja, de az ízületei nem. Majd következik a sokszor hosszú hónapokon át tartó felépülés, pihentetés.
Ami simán elkerülhető lenne, ha az ember nem részegedne meg attól, hogy látszólag övé a világ és úgy érzi, bármilyen terhelést elbír.

Azt hiszem mától egy kicsit visszafogom magam és nem erőltetem a "minél többet". 
Az a döbbenetes, hogy pont ebben az "ide nekem az oroszlánt is" szakaszban vagyok.
Nagyon jókor jött ez a mai beszélgetés:) 

Az alábbiak az adatlapomon voltak, de oda inkább mást teszek:)

*****************************************************

Mottó: "Az ember futásra született, ugyanakkor a vesztébe rohan, ha csak ül."

Évek óta notórius újrakezdő voltam. Pár hét, egy-egy hónap, de akkor is csak heti 1-2 lemenetel. Leghosszabban kb. 3 hónapig futottam a rendszerességet tekintve. Majd ahogy lement rólam a kívánt 10-12 kg, abbahagytam.

Jelenleg 2011. augusztus eleje óta tartom a heti 3-4 alkalmat. 15 perccel indultam, most 1 óránál járok, alkalmanként 10.5 km-t futok. Jól esik:) Azóta 20 kg ugrott le. Van, mi motiváljon:)

Ja, és ez a harmadik, egyben legnehezebb évszak, a tél.

De ezt élvezem a legjobban, mert erősíti az akaratot a viharos szél, az eső és a hideg:)

Első bejegyzés, konkrétan fogalmam sincs, hogy mit is kéne írni.

Blogom már van mindenféle témában.

Írtam már külön a futásról is néhány bejegyzést.

Mégis úgy érzem, hogy hasznos lesz, mert itt csak és kizárólag a futással kapcsolatos dolgokról írhatok, akár napi vagy heti rendszerességgel. Olyan apróságokról is, melyek nem bírnának el egy külön posztot.

Jó lesz ez:)