Mennyit és meddig ?
Létrehozta: arion | 2008-07-21 12:00:41-kor
Az általam is igen nagyra becsült, ragyogó sportoló - Isten nyugosztalja - tragikus halála óta el-el gondolkozom azon, hol is a határ, meddig érdemes hajtani az egészségünkért ?
Abban biztos vagyok, az emberi szervezet nem a kirívó csúcsteljesítményekre terveztetett, teremtetett. Azt is gondolom, hogy egy csúcsteljesítmény elérése gyakran valamiféle önigazolási kényszer okán történik meg. Nálam legalábbis így kezdődött a maratoni felkészülés. Eszembe se jutott az eredeti story: a hírvivő lefutotta a martoni távot, majd meghalt. Úgy éreztem meg kell ezt futnom az egészségemért, meg kell mutatni magamnak, a családomnak, a kollégáknak, hogy milyen acélos akaratú, edzett és fiatal férfiú vagyok én közel 54 évesen, nulla sport múlttal.( Jó, azért két és fél-három évet készültem rá. ) Az idén már a tavalyi időm megjavításának gondolatával kezdtem el a felkészülést, de most nagyon elbizonytalanodtam. nem elég hetente 2-4szer 5-10 kilométert kocogni ? Fut a fészkes fene maratonokat - gondoltam.
Aztán tegnap reggel kinéztem az ablakon, jó kis felhős idő volt és nekiugrottam a maratoni felkészülésem 18 km-es edzésadagjánaknak, nagyon jól esett....
Mit gondoltok ti erről, különösen az "igazi" futók, élsportolói mennyiségeket teljasítők véleménye érdekelne.
Sziasztok! A futás számomra is nagyon fontos, szeretek futni, mert Isten futó lábat adott nekem. A futás felüdít, kikapcsol, megnyugtat, felpörget, boldoggá tesz, gondolkodásra serkent és még hosszan sorolhatnám, de azért azt nem mondom, hogy a legfontosabb. Én bizony szoktam azért imádkozni, hogy a hirtelen haláltól mentsen meg a Jóisten. Ha választhatok, megöregedve, dolgaimat elrendezve, családomtól körülvéve az élettel és az elmúlással megbékélve szeretnék a mennybe költözni. Addig pedig még sokat futni.
Előzmény: futor (1)
Nem akartam a szerencsére ritka halálos kimenetelű túlhajszoltságra leszűkíteni a kérdést. Eléggé köztudott az is, hogy a különböző sportágak nemzetközi szintű versenyzői sportpályafutásuk befejezése után elég gyakran küzdenek valamilyen szintű egészségkárosodással, amit a szervezetük évtizedeken át történt átlag feletti megterhelésével értek el. ( Na ez rám és remélem itt a legtöbb futóra nem jellemző : ) )
Inkább egy kis eszmecserét szrerettem volna indítani arról, hogy a "kihívásnak " miért is engedünk, mi motivál ?
Miért fontos az, hogy egy időn belül, vagy mások előtt érjünk célba ?
Tudom, tudom, a hobby futkosás nem erről szó, a résztvétel a fontos, nem az eredmény, mégis - hazudik az aki azt állítja, semmiféle formában nem érintette meg a versenyszellem.
Szóval, miért van az, hogy az első maraton lefutása után az ember már azon gondolkozik, hogy hát akkor biztos le tudok futni 50-et, 70-et, 100-at is. Vagy legközelebb 10 perccel hamarabb érek célba.
Lehet, hogy ilyenkor azt kell mondani magunknak, öreg állj le, örülj, hogy lyuk van a seggeden ?
Vagy engedni kell minden kihívásnak ?
????
A dolog nekem is átfutott az agyamon, szerintem mindegyikünknek. Ilyen hirtelen halált nem tudom, hogyan lehet kivédeni, Kolonics nagyon komoly ellenőrzés alatt volt, és tessék. Szóval néha azt gondolom, hogy max remélhetjük, hogy nem minket talál el a ménykű, az a statisztikai 0.01 százalék.
Ami a távokat illeti, szerintem a félmaraton még az egészséges kategória, de a maraton már nem. Ha másért, az izületi terhelésért nem, ami hosszú távon mindenképp visszaüt. Az IM és a féltáv között hasonló a különbség. Viszont ki akar bárki által elérhető dolgokért küzdeni? Nem így vagyunk kódolva, én nem.
Az a bizonyos hírvivő nem halt bele.Megbecsült polgárként élt Athénban évtizedekig.
Legalábbis így olvastam.
Üdv! A szép halál számomra az lenne, ha edzés vagy verseny közben halnék, és nem szeretnék sikeresen újraélesztett lenni. Utána úgy sem engednének futni. Nálam a futás nem önigazolás, hanem maga az élet.
Nekem nagyon fontos a futás,habár mellette erősíteni is járok(húzockodás,hasazás).Próbálok minden nap menni,ami gyakran sikerül.A Városligetben a Közlekedési Múzeum elött,ha elfutok a Hősök tere felé és dobok egy jobbost,olyan mintha eufóriában lennék.A fák belógnak,a Nap fénye csodálatos. Kész vagyok tőle.A Szigeten szeretem a budai oldalt lesni.Felszabadulást és totál brutál jó érzést érzek futás közben,főleg 15km után.