...azért mert szépen megdolgoztatja és építi a lábizmaimat és azért kezdtem, mert kötelező!  

1991.11.10-én kezdtem új időszámítást. Egyébként a Nyíregyháza-Budapestre kezdtünk el készülni tesómmal.

4 hónap alatt a 0-ról. Jó nem?

 

Én szertornáztam,de kinőttem a tornát.Anya levitt kocogni az utcára.Azátn az általánosban már jól ugrottam magasat.Így kezdtem el az atlétikát.Már 14 évesen 4 próbában aranyjelvényes lette.80 gát:12,2-súlylökés:9 m-távolugrás:501 cm-300 m.44,0 mp.Azátn egyre jobban ment minden és 1978-ban 18 évesen már 638 cm a távolugrás,42,19 a 300 m gát.21 évesen már 58,6 volt a 400 m gát.Sajnos a térdeim és az idegi megterhelés megakadályoztak abban,hogy tovább vigyem az atlétikát.Elkezdtem tájfutni majd rádióstájfutni.34 évesen világbajnok lettem csapatban,35 évesen pedig egyénii európa-bajnok.Mostanra 14 ilyen érmet szereztem.Sajnos mostanra lerobbant ez a sport.Már csak az lehet utazó tag a VB-re aki ki tudja fizetni a költségeket.Ez most Kóreába kb 300 ezer lett volna. Így csak tájfutok, meg járok futórendezvényekre és készülök a veterán atlétikai EB-re ötpróbában.Sajnos most már nem megy olyan jól mint 14 évesen. Zarnó  

Apám atlétaedző volt,szerintem szuper.Kétéves koromtól minden ősszel ott vacogtam a Rajkai céljában-ezt a versenyt ő találta ki az edzője emlékére.Szerintetek?Kilenc éven át kérdezgettem,mikor mehetek én is futni.Nem az volt a kérdés,menjek-e?Hanem szabad már végre?

Sose voltam túl tehetséges.Ki-kimaradtak hónapok,néha egy-egy év.De ha megérem a 100 évet,én szeretném tartani,mondjuk a marathoni világcsúcsát (9,5 óra,tricepsz-izomláz a járókeret emelgetése miatt?).Mindig segített,ha kellett.Most ismét segítenie kell.Elúsznak közben a gondolataim,az érzéseim...élek.Utána,amit érzek,40-45 perc után,az csodálatos (nem véletlenül mondta Matthaus,hogy 40percnél rövidebb futásért ki se megy).

Azután jön az az érzés,ami talán az endorfin,talán a chi,talán a sok oxigén-kutassák az élettanászok!Én csak átélem és élvezem.Mindegy,ki miért kezdte el,miért csinálja!

De ha rátalált és bejön neki,akkor CSINÁLJA!!!És ne hagyja abba,végleg sose.Mert akkor valami másnak is vége van.Valami...meghal belőle,ha értitek.

 

Olyan emberek vesznek körül akik a futást nyomják belém. 2:30as maratonisták. Azután beneveztek a Nike-ra tavaj és megtetszett a verseny feeling. Azóta pedig egész jó kiedzem magam. Egyszerűen megszerettem, pont amióta futok még egy megfázásom se volt.  

Azért egy kis pozitívum is:a PÁROMmal tavaly nyár óta vagyunk együtt.Tavaly nyárra lefaragtam magamról 16 kilót,egy 12 évvel ezelőtti kamaszszerelem teljesedett be...Most boldog vagyok...

És újra energikus.Így a bringa már kevés.Többet akarok.

Ezért fogom újra elkezdeni.Meg fogom mutatni,hogy bár versenymúlttal,de 7-8 év kihagyással és padlóval igenis lehet újra talpra állni,és lehet teljesíteni... 

 

Én a közepéről indulnék:miért hagytam abba...Gyerekkoromban a "tesi"órákon sorra nyertem a futóversenyeket,a tanár beprotezsált egy edzőhőz harmadmagammal,aki szerint képlékeny voltam.Jó voltam rövidtávon,de szívós is,így akár hosszútávot is bírtam volna.Kis vézna lány,tele energiával.Készülések,versenyek,eredmények,végig,a középiskolában is.Az úszást mellette csináltuk,a BVSC pályáin sokat "fordultam".

19 évesen leérettségiztem,és ősszel már el is költöztem otthonról.Nem volt semmi gond a szüleimmel,egyszerűen önálló és független akartam lenni,amolyan antiszociál magányos farkaslány.Nemsokkal ezután elkezdtem dolgozni,a beosztásom(mozi)nem tette mindig lehetővé,hogy munka után,éjfél környékén még fussak is.A futások elmaradoztak.Kúsztak a kilók,nőttek a cigiszámok,a futókedv elhagyott.Elhíztam,boldogtalan voltam,depressziós.Rossz 3 éves kapcsolatot követett egy még rosszabb 4 éves,roncs lettem.

Ennyit a múltról.

 

Miért akarom újrakezdeni?

Mert emlékszem...A régi versenyekre,az első helyezésekre,a gyorsaság adta eufóriára,a fitt testre,az adrenalinra,a büszkeségre és megszállottságra.Arra ami vagyok.Hosszú idő után újra...önmagam vagyok. 

Előzmény: torolt_685 (4)  

Sok-sok évvel ezelőtt általános iskolában szerettem meg, mert sokszor voltam én a (második) leggyorsabb a lányok közül, és jó volt hogy valamiben én is kitűnök. Ezt vittem tovább szakközépiskolában is, de az első igazi diákversenyen beégtem, én lettem az utolsó 400-on, és ez elég volt ahhoz hogy többé ne akarjak a tesióránál többet mozogni. Jó pár évvel később ébredt fel bennem az igény újra a futás iránt, már a főiskolán. Azóta - bár nagyon rendszertelenül és elég keveset - de azért futok szinte minden évben, tavasztól őszig.

Hogy miért szeretem? Mert kikapcsol, felpezsdít, erősít, és után mindig érzem hogy most valamit jót tettem magamért. És jó érezni hogy a zsírpárnák alatt még vannak dolgos izmok is....  

 

Gyerekkoromban vaskos kislány voltam,mert az anyukám féltett a mozgástól a sorozatos plasztikai műtétek miatt,a nagyszüleim a szárnyuk alá vettek és falun nevelkedtem rengeteget mozogva,aztán 10 éves koromban táncolni -akkor még csak jazzbalett volt- kezdtem és igazán megszerettem a mozgást.Kamasz koromban kezdtem futni,soha nem tanítottak rendesen,mindíg a saját érzésem szerint futottam ki otthonról a Nyírjesi tavakig.A középiskolában aztán komolyabbra fordult mind a tánctanulásom-László Mónitól Graham technikát,Angelus Ivnától,Mészöly Anditól,Hód Adrientől Kortárs és kontakt táncot,Jeszenszky Endrétől balettet,Neauspiller Katitól jazztáncot,-mind a futóteljesítményen- Balassagyarmatot kerülgettem futva,Pesten a Városligetbe,Margitszigetre futottam ki puszta szórakozásból a vizsgaidőszakokban is.Még arra is vetemedtem,hogy testépítettem is!!!

Rengetegszer sérültem le,ezért abbahagytam a táncot,nekiálltunk a párommal egzissztenciát építeni,felszaladt az a 30 kiló,idén januárban vettünk egy futópadot,azon kezdtem el újra a meglévő rendszeres aerobic edzések mellé amit otthon  űzök,vagy a falu tornatemében tartok,ami néha kortárs táncórába csap.

Teljesen új embert formált belőlem január óta a futás:jobban bírom  mindennapi strapát ,visszatértek az elfeledett tulajdonságaim:motorikus memória,szaglás,látás.

 

Egészen kis korom óta versenyszerűen kosárlabdáztam, aztán az egyetem alatt egy műtét után vége lett az egésznek. 1998-ban egy kedves barátom elhívott a vivicittára, amit fogalmam sincs hogy sikerült lekűzdeni, de egyszer sem sétálbam bele. Azóta kisebb nagyobb megszakításokkal futok, az utóbbi időben már csak terepen, kutyával, de ez sokkal jobban tetszik mint az aszfalt. Egyedül futok, de mégsem egyedül, nem fáj a csípőm, és nagyon jó kint lenni a természetben.

 

2000 nyarán, 33 évesen, baráti apropóból kezdtem futni. Ők ketten, férj és feleség egyaránt sportosak voltak már akkor is, és Anikó piszkált azzal, hogy vajon miért punnyadok, miért nem mozgom valamit. Ők hobbi triatlonoztak, Feri a maratonra készült. Egyszer valahogy a Népstadion szoborkertjében "legeltettük" a gyerekeket, és ismét szóba került a futás, hogy nekem az passzolna szerintük. Hát akkor irány a körpálya: 600 méter. Hogy tétje is legyen a dolognak, fogadás lett belőle: ha 2 percen belül megy, akkor valamit kapok. :) 1:54 sikeredett, utána nagyhalál vagy 10 percig. :)
Szóval verseny, kihívás volt az első mozgatórugó.
Ugyanez vitt tovább: ősszel félmaraton, majd szilveszterkor fogadalom (Anikóék előtt :) ), hogy 2001-ben maratont futok. Ezt (is) szeretem a futásban: teljesítmény és kihívás van benne, sikert lehet elérni.
És persze van egy egészséges életmód vonulat is: kell a testnek a heti 2-3 minimum fél óra fokozott mozgás, pulzusfeltornázás. Egyértelmű tapasztalat, hogy ha kimarad pár hét, kevésbé érzem jól magam, jobban igénybe vesz a stressz.
További ok: valódi és virtuális baráti társaság. Ezt mindig hozta magával a futás: indexes futóbolondok, illetve edzésonline! :)

 

2007-ben kezdtem el (gondoltam kipróbálom, és tetszett, mert jóóóó :-)), idén vált rendszeressé, mostanra én is a függők táborát erősítem (vagy gyengítem :-)).  

Igazad van Laci,elképzelni sem tudom régen ,hogy lehettem el futás nélkül.Ma már szó szerint elvonási tüneteim vannak ha nem koptathatom a futópályámat.

Előzmény: torolt_685 (4)  

Az igazi kérdés az, hogy aki nem szereti, miért nem szereti. :)

A futás a legtermészetesebb dolog a világon. Olyan, mint az alvás, az evés, az ásítás, egymás érintése. Nem lehet megmagyarázni. Van és kész. :)
Egyszer mindenki elkezd futni. Ahogy megtanul magabiztosan járni egy kisgyerek, azonnal futni kezd. Fut, hogy hamarabb odaérjen az édesanyjához, fut, hogy mielőbb megtudja, mi csillog ott a fűben, és fut, mert az az undok kislány megint el akarja venni a labdáját. :)

Szóval a kérdés az, hogy miért hagyják abba...

De... hogy válaszoljak a kérdésedre: én sok-sok évvel ezelőtt azért kezdtem rendszeresen futni, mert rendszertelenül is szerettem, és minél jobban akartam csinálni. :)
Arra, hogy miért futok azóta is, nem tudom a választ. Talán mert még nem untam meg. :)  

2002 január elején szilveszteri fogadalomként 16 év után leraktam a bagót.Két héttel késöbb mivel kellett valami új szenvedély,megvolt az elsö futóedzésem.

 

Kiegészítő edzés volt a karate mellett, aztán idővel így maradtam. Kellett néhány év, amíg örömömet leltem benne.  

2006 januárban, 12 évnyi dohányzás után úgy döntöttem, hogy életmódot váltok. 2006 május óta futok.