Nekem sokkal-sokkal gyorsabban telik az idő, ha gondolkozok valamin, általában ha "belemélyedek" valamiben érzékelem, hogy most 2-4 stb...km-nél járok, értékelem az időt is, de pár mp után visszatérek az előző gondolatmenethez, és sokszor megdöbbenek, hogy még csak most kezdtem el futni, de már 10 km-nél járok!

"semmi közepén futok" no ez nekem is van :)) ott a szigeten is pl.

amúgy köszi, hogy megosztottad te is, hogy milyen neked a futás :)

más, egy kérdést feltettem itt korábban, arról, hogy: "számodra mit jelent, hogy "legyőzöd önmagad"?". 

már ha jelent számodra vmit :)

és amúgy neked nem telik lassabban az idő ha gondolkozol futás közben, pl. ha rendezgeted, értékelgeted a dolgokat?

nem tudom, mit hívsz agyalásnak ebben a kontextusban. szerintem nem kell a költői véna a közvetíteni tudáshoz, de persze nem baj, ha van. :D

szerinted milyenek azok a futók, akiknél nincs meg ez a "közös alap"?

Tök jól összefoglaltad, bár nekem nem teljesen ilyenek a tapasztalataim. :) Érdekes, mert nekem valahogy ígyis-úgyis gyorsan elmegy az idő. Azt veszem észre, hogy hoppá, már lement 40 perc, pedig még csak most kezdtem, na, már x km-t lefutottam, pedig csak vagy 2-nek tűnt... :D A másik, ez az ürességes állapot; nekem ez nem olyan gyakori. Sokat - néha túl sokat :P - jártatom az agyam, ahogy napközben, úgy futás közben is, bár nem tudnám megmondani, min; gyakran változik a téma. Legtöbbször külön jó végiggondolni, mi volt, hogy volt, segít rendezni, értékelni a dolgokat. Persze, van, hogy csak szabadulni akarok mindentől, na ezek a "menekülős" futásaim. A másik állapotot én nem is ürességnek hívnám, bár hasonlít valamilyen szinten; ez olyankor van, mikor "el vagyok szállva", mikor csak a futás van, mikor minden tökéletesnek tűnik; ilyenkor valahogy inkább - nem tudatosan - magára az érzésre figyelek, a szűk környezetre, magamra, ahogy futok; ezért nincsenek konkrét gondolataim, csak benyomások meg villanások.
A környezetről meg; lehet, túlzásnak hangzik, de annyira szeretek itt futni, hogy egyelőre természetellenesnek tűnne máshol. Egyrészt, mindig gyönyörű a táj - van, hogy csak tátott szájjal vagy bambán vigyorogva bámulok ki a fejemből, annyira szép - ; másrészt, rengeteg emlék, érzés köt ide futásokkal kapcsolatban. :)
A kalandozás helyett nekem a kifutok a világból vagy a semmi közepén futok vagy az úton vagyok érzés gyakori. Fura, mert így elmondva vagy kívülről nézve nagyon antiszociálisnak tűnhet, mégis, annyira élvezem, hogy tökegyedül ott vagyok, nincs senki/semmi, és mivel (ilyenkor) 2 település között futok, civilizációnak sincs nagyon jele, de néha annál jobb. :D Úgyis van, hogy elegem van mindenből, rámtör, hogy egyedül akarok lenni, ekkor ideális elfutni az "emberek elől". ;)
A verseny meg teljesen más tészta. Sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és még mindig nem jutottam dűlőre. Mindig a kezdők izgalmával állok egy-egy kihívás vagy verseny elé, magyarán elég rendesen ott van a versenyszellem, a félelem, az izgulás. Vajon jó versenyző vagyok-e ettől vagy épp ellenkezőleg? Jó, mert van, ami ösztönöz a küzdelemre? Vagy rossz, mert elvisznek az indulatok, nem tudok hideg fejjel, rutinosan versenyezni? A teljesítménykényszer is kissé tudathasadásos nálam: verseny előtt jön a mi van, ha-k sorozata, utána viszont tök jól elvagyok egy közepes eredménnyel is, feltéve, hogy megtettem, amit tudtam az adott körülmények között.

Azért jó, hogy ilyen sokféleképpen gondolunk a futásra; pont ezért is jó, mert annyi mindent jelenthet... ;)

Talán van. De épp mert belső, nem nagyon lehet megosztani a másikkal szóban, abból csak "agyalás" lesz általában. Illetve vannak néhányan, akik némi költői vénával megáldva, egész sikeresen tudják közvetíteni a többiek felé :)

De ha együtt futunk, akkor érezni azért lehet. Legalábbis azok közt, akiknél közös ez az alap, mert azért nem MINDEN futónál azonos szerintem.

hú, ez érdekes lehet, ezek a színdarabok. :) majd lejjebb van kérdésem erről ha nem baj:) ...azt hiszem eléggé másképp éljük meg a dolgot, de ez nem baj. mint írtam, érdekes :)

kb. az első mondatod után picit elvesztettem a fonalat átmenetileg, de lehet h tényleg csak mások vagyunk, mármint arra gondolok, hogy a tested futtatod, nem te futsz. az úgymond meditatív állapotban is így érzed? én úgy vagyok vele, hogy futok és kész. :) nem választom-nézem külön ezt így. már ha jól értettelek. de lejjebb még kifejtem. :)

amit viszont ugyanúgy élünk meg, az ez a meditációs rész. azt én is szeretem. :) írtam is már vhol, csak itt nem jutott eszembe leírni a múltkor, hogy ez a "meditatív" állapot is egy fontos része a dolognak számomra. úgy is hívom, hogy az agy kikapcsolása. én nem szeretek alapból sem gondolatilag állandóan pörögni, ha nincs feladat, amihez kellene. szóval ez tényleg nagyon jó a futásban. az idő ilyenkor repül nekem.

érdekesség: ha gondolkoznék futás közben, akkor rémisztően lassan telne az idő közben. neked gondolom fordítva van, eddig még mindenki, akit erről megkérdeztem, fordítottan nyilatkozott erről. :))) tehát akkor telik nekik gyorsabban az idő, ha gondolkoznak futás közben az akármin. nekem meg pont akkor túl lassan telik. fura, nem?

szóval nekem alapállapot futásnál, hogy csak megyek. ha lazább a futás, alacsonyabb a pulzus, akkor néha beúszik pár gondolatfoszlány, mert a lassú kocogás valahogy nem köti le teljesen az agyat vagy nemtom.. ezek a gondolatok arra kellenek, hogy lekössék mégis néha az üresjáratot, de többnyire a futással kapcsolatosan gondolok ezt-azt, és nem folyamatosan gondolkozom és nem a napi dolgokról semmiképpen, az már lelassítaná az idő múlását, kellemetlen lenne. közepesebb intenzitásnál már ezek a gondolatfoszlányok sincsenek igazán. és nem tudom a végén, hogy hova lett az idő :) tök jó. 

igazából azt sem tudom, hogy hova figyelek olyankor, valamennyire kifelé, azért tudom hogy merre járok éppen, meg ilyesmi, de túl alaposan nem figyelek meg minden részletet a környezetben. ezt-azt, navigáláshoz szükséges részleteket biztosan, de amúgy nem olyan sok mindent. a múltban biztos nem járok (ott máskor sem :) ), a jövőben se, de hogy a jelenben, azt is nehéz lenne mondani, mert tényleg nincs semmi :) kikapcsolás van csak.

versenyen ugyanez, csak akkor mindig van megoldandó feladat is, meg plusz nézelődnivaló, a sok ember miatt :) tehát jobban a jelenben vagyok. de túl sok gondolkozás akkor sincs. az idő akkor is gyorsan elmegy :) pl. a maraton, az sem érződött 3 és fél órának végül is! csak lementek a kilométerek szép gyorsan és annyi! :))

azt hiszem nálam ez valóban ösztönösen jön, ez az állapot. írhatnál arról többet, hogy te hogyan idézted elő tudatosan :) simán csak azzal, hogy nem bonyolódtál bele a valamilyen érzelmekbe az "előadásban"? ami gondolom az egyéb napi dolgokból jön amúgy, vagy...?

még erről annyi, hogy azt nem egészen értettem, hogy a "malacos" futásnál attól leszel-e morci, hogy nem megy jól fizikailag, vagy lelkileg is valami kibillent eleve és ez hat a futásodra ki. sorry, tényleg nem volt világos.. :o

tettél még célzást az endorfinos állapotra is :) az biztosan megvan nekem is alapból minden futáskor :) alacsony de állandó szinten. és akkor erre jön néha egy extra löket, akkor az tényleg olyan, mint neked a morcos kutya csókolgatása :D egy olyan közepes intenzitásnál van leginkább az extra löket, meg néha az annál gyorsabb futásnál is.

végül is a meditatív állapot, sztem ott van az az endorfin alacsonyabb mennyiségben de stabilan, és tetszett a hasonlatod, hogy szomjoltó. :)) tényleg!

és ez az állapot, ez nekem nagyon jól összejön a múltkor említett vándorlásos-kalandozós feelinggel is. nem tudom neked van-e ilyen a futásban, hogy jó, hogy mész, és talán azt sem tudod, merre mész, de csak mész. :) bár ez sokszor csak illúzió valamilyen szinten, ha ismert terepen futok, pl. a szigeten a belső út úgy kanyarodik, mintha a végtelenbe menne, számomra :) de ez ugye illúzió. de mégis, ettől (is) szeretem.

hát nem tudom, másnak mennyire szól erről a futás, de érdekelne :)

biztosan egy-két ultrafutó is hozzá tudna szólni a témához, hogy miért csinálják..... Kouros - egyik legnagyobb ultrafutó - mondott érdekeseket a témában, az ultrafutás mentális oldaláról. 

Elbizonytalanodtam.  Ha futok, nem én futok a testemet "futtatom".  Ha jól teszem ezt akkor a testem "magától" fut. Mit csinálok én közben? Figyelek, szemlélő vagyok, esetleg belekeveredem egy az elmém ( ) által előadott gondolati színdarabba. Mi történik például egy "A durva kismalac és a rózsaszín tündér" című darab szemlélése során? Amikor a kismalac durvul, akkor ezt átélve morci leszek "én" is, amikor a rózsaszín tündi táncol mosolyogva akkor kivilágosodik, kék lesz az ég. Az első esetben olyanná válik a futás mintha egy kövér malac ült volna a lábamra, vállamra. A másodikban pedig mintha tündérszárnyak emelgetnék a cípőmet. (Lehet, hogy a gondolatoknak súlyuk van? © by Haladjunk ) Egy óra "malacos" futás nagy harc, de fel nem adom. Otthon eldőlés és csodálkozás. Mi fárasztott le ennyire? Egy óra "tündike" , otthon arra eszmélek, hogy már két órája otthon vagyok és csak remélem, hogy rosszul emlékszem és nem történt meg az, hogy hazafelé széles mosollyal orcámon még a szomszéd morgós öreg kutyáját is megcsókoltam, annak legnagyobb megdöbbenésére. Hát nem. Nem malacozom és nem kábítószerezem. Következő "futás" Figyelek. Se Fradi se Dózsa (már ha vannak még ilyenek) Nézem a meccset és kész. OK! Test beállítva, békén hagyva, fut. Színpad előadás "X" témában indul (persze új látványos érzelmekkel és más ragasztókkal, szirénekkel teli formában). Nem keveredem bele, nézem, nézem, nem ítélkezem, nézem, nézem ...... aztán egyszer arra figyelek fel, hogy elpárolgott az előadás csend és nyugalom van. Test fut, láb nem ólom, nem repül, benn csend és "minden rendben" érzés. Csend? Monoton cselekvés? Fókuszált figyelem? B.... meg, ez nem meditáció? De az, olyan !!! És itt belép a gondolatsor ezzel megszüntetve ezt az állapotot. Szóval, ez a féle futás lelki forrásvidékre visz, ahol a szomjas lélek olthatja szomját? Lehet. Mint ahogy az is lehet, hogy ebbe az "állapotba" ösztönösen is kerülhet az ember.Erre gondoltam, amikor a közös "belső útra", alapra kérdeztem rá. Sejtem, hogy ezt a tapasztalt futók megélik és jókat húznak a forrásból. Arra gondoltam, hogy szavakban meg is osztják valahol ezeket az élményeket.                                                                                                                                Na most akkor megőrültem vagy sem?  Hogy gondolod?  "mennyire van szerinted közös belső utunk?" 

érdekes gondolat! akár nyithatnál is neki fórumtopicot itt. :) nem tudok ilyenről ugyanis. én blogokban olvastam néha ilyen gondolatokat.

akkor ha már itt tartunk, megkérdezném hogy számodra mit jelent, hogy "legyőzöd önmagad". lehet rém hülyén hangzik, de bevallom, hogy nem értem, amikor mások erről írnak. én nem érzem, hogy legyőzném önmagam :S de lehetséges, hogy nem jól értelmezem ezt a kifejezést...

de hogy akkor miről szól számomra a futás? hát lehet össze kéne szednem a gondolataim és leírni... egy blogba :)))

nagyon röviden egyszerűen úgy érzem ezt nekem találták ki, különleges mozgásforma számomra :)
no meg szeretnék gyors lenni, igen. :) a kitartással önmagában nincs gond, azt hiszem, az mindig megvolt. :)
no meg elég erős szeretnék lenni ahhoz, hogy durván toljam terepfutáson erdőben is, ez a célom már egész közel van, már nem kell belegyalogolnom ilyenkor :) és hogy miért terepfutás? mert az olyan csodálatos, ott futni az erdőben. talán ezt nem kell magyaráznom, miért csodálatos, de persze lehet h nem ugyanazt látom benne mint más, így leírom kicsit jobban ezt is. szóval, szép a természet persze, de inkább a "vándorlásélmény" van nálam előtérben, a változatos útvonal, és hogy lehetőleg alig ismert helyeken is haladhassak. :) biztosan ez valami ősi ösztön :P
a maraton is nagyon érdekelt, de most hogy lefutottam egy maratont, nem érzem h történt volna bármi. lehet inkább 100km-t kellene megpróbálnom? :P meg az is igaz, hogy nem éreztem jól magam a maratonon már az elején, úgyhogy a végét nem is erőltettem, de azért nem lazsáltam el teljesen (nem lassítottam nagyon), szóval szerintem nem emiatt nem érzem h én nagybetűs maratont futottam volna. de nem zárom ki :)

hát most hirtelen ennyi... mennyire van szerinted közös belső utunk? :))

Itt kérdezem, gyanítom "nyeretlen kétéves" a kérdésem. Olvasok itt és más oldalakon is a futásról. Felszerelésekről, táplálkozásról, távokról, edzéstervekről, sérülések gyógyításáról ... szóval szinte mindenről. Csak nem került az utamba olyan írás, ami nem ennyire a fizikai oldalról szól? Még nem is a sport pszichológiára, vagy a ma lélektannak nevezett valamire gondolok. Valamire ami miatt szerintem mindenki fut. Az is aki azt mondja, hogy leadott pár kilót és az is aki több száz kilométeren "győzi le önmagát". A belső út. (Lehet, hogy érdekesen hangzik, de nem jut jobb eszembe.)  Csak okoskodás? :) Tévedek és nincs közös alap? Van ilyen oldal, fórum valahol? 

Úgy értem, hogy résztávozás nélkül nem tudok felpörögni, ugyanis a tempófutást rühellem, abból elég volt, amikor egyesületbe jártam. Viszont ahhoz, hogy versenyezzek, kell ami felkészít fejben a szenvedésre, ami a gyilkos versenytempóval jár.

köszi a linket. ismertem már, csak nem emlékeztem így konkrétan h henderson :)

amúgy van benne 1 ronda kis ellentmondás :P legalábbis számomra az... :P először azt írja h nem erőltetett lassú tempóról van szó, nem lassú kocogásról, hanem jóleső futásról, ahol még lehet beszélgetni. aztán azt írja, hogy maxpulzus 70-75%-a (tehát nem az edzésonline-os edzéseknél automatikusan kiszámolt 70-75%, az más). hát ez utóbbi szerintem lassú kocogás. hát, talán az ilyen profi gyors futóknak nem érződik lassú kocogásnak..... de kb mindenki másnak igen :P

hogy értetted a zárójeleset? résztávozás nélkül nem versenyeznél?

amúgy még erre vmit: "Egyébként a lejtő is csak akkor pihentető, ha csak egy-két százalékos, ha meredekebb akkor valamiért ösztönösen fékezni kezdek. Azt vettem észre, hogy amikor leérek az egyenes szakaszokra, akkor gyorsul a tempóm, nem a lejtőn."

---> ezt érdemes lenne gyakorolnod szerintem, h ne fékezz. engedd el magad nyugodtan :) bár nehezen tudom elképzelni, hogy 3-4%-os azaz még elég enyhe lejtőn is már fékezned kellene :O na jó, kinek mi az enyhe :D régebben nekem se tűnt olyan laposnak :P

a semennyire izzadás azt úgy értem, hogy laza lassú tempóban télen 1 pólóban futva utána úgy érzem h még zuhanyozni se kell. :) mondjuk ez még a 6p-esen kívüli tempóknál volt, lehet az is segített h lassabb tempó, kisebb energialeadás, kisebb hőtermelés, még akkor is ha a pulzus ugyanaz volt, mint most 6p-esen belüli tempónál.

azért most se izzadok igazán, de nemtom már elképzelni h úgy érezzem h nem kell a zuhany. :)

oké így már érthető. :) sejtettem h vmi ilyesmi lehet. a heti 3 futás teljesen jó kezdésnek, ha ez megvan rendszeresen! idővel lehet a térded is hozzászokik, és lehet majd emelni, de ezzel tényleg ráérsz.

Ez. De legfőképpen ez a mondat a lényeg:
„Nem futott több résztávot, anaerob tempót, gyilkos időfutamot, hanem futott, amerre vitte a lába, olyan gyorsan, ahogy a szervezete megkívánta.” A lényeg, hogy nem erőltetek semmit, akkor gyorsítok, amikor elkap a futóextázis, különben csak úgy futok, hogy a légzésem még kényelmes legyen. (Persze azt megjegyzem, hogy a résztávozás nagyon hiányzik ahhoz, hogy újra versenyezzek.)

Jó tudni, hogy nemcsak én vagyok elvetemült - bár sejtettem - , itthon mindig olyanokat látok csak futni, akiken legalább 2x annyi réteg van, mint rajtam. :P :D
Rövidnadrág a hosszú alá nekem is volt már 1-2x, de inkább maradtam a 2 hosszúnál valahogy. Idén olyat akarok - ha elég hideg lesz - , hogy felülre a rövidet, minél idiótábban nézzen ki. :D
A sapkát én nagyon sokáig húzom, csak ha már lefagy a fejem(egyik legizzadósabb részem, szóval nem kell rá a cula), egyébként max fülvédő, de az is csak fagyban. :P Viszont rászoktam a kesztyűre, már 8 °C környékén simán felveszem.
Cipő nekem is ugyanaz, azzal megvagyok, legfeljebb több zokni.
A semennyire izzadás nálam nem létező fogalom, szóval próbálom a minimumon tartani. Nem sűrűn=szinte soha nem szoktam fázni, de akkor úgy sikerül felöltözni, hogy nagyon. :P

Nem futottam még le 10km-t. Szépen lassan emelem a futással töltött időt (a táv egyelőre csak másodlagos), mert nekem a futás csak kiegészítő edzés a calisthenics edzések mellett. Nálam az utóbbin van a hangsúly és nyáron is heti 3-6 edzés volt calisthenics, mellette heti 2-3 futás és ha nem jól válogattam össze az edzésnapokat (főleg fizikai munka mellett), akkor bizony túledzés lett a vége és pár napot, esetleg 1-2 hetet ki kellett hagynom. A térdem a gyenge láncszem, lassan erősödik még, azért is az óvatos terhelés. Ha nagyon akarnám, akkor le tudnám futni a 10 km-t valamilyen tempóban (olyan 6 perc körül), de akkor azt 1-2 hét kihagyás követné.

5:10 körüli km-eket cooper teszten futottam, meg előtte a készülődéseken két-három alkalommal teszt jelleggel, de akkor még csak 2-3 hónapja futottam. Így utólag ez túl gyors volt, persze el is fáradtam tőle. Jelenleg a leghosszabb futással töltött időm 40 perc volt, akkor már kezdtem érezni a térdem a vége felé, azért nem is erőltettem többet, ekkor 7.200 m-t sikerült futni aszfalton (5:33-as km-ek, ez kb. 1 hónapja volt). Az utóbbi hónapokban sikerült kitapasztalnom, hogy nekem 3 futás az ideális egy héten, ettől több már ártana a térdszalagjaimnak.

...első pár percben ne legyen meleged futás közben semmiképp, az se baj ha fázol, de én inkább úgy csinálom h pár perc után megállok és nekivetkőzöm :P - derékra megy a felesleges 1 réteg, futás után felvehetem újra. azért is csinálom így mert sokszor nem ajtótól ajtóig futok....

egy szabály jó közelítésnek a téli öltözködéshez:  első pár percben ne legyen meleged futás kozbnem

szerlős = szellős

leírom h én mit csinálok csak az összehasonlítás kedvéért h lássuk mennyire egyéni ez az öltözködés dolog :D

szóval én nem vagyok túl izzadós de 3 fokban még rövidujjú pólóban futok, ha nincs szél. :) jó, ez a határ pont, 1-2 fokban már jön rá egy vékony hosszúujjú. :) de még lehet hogy annak feltűröm az ujját talán mínusz pár fokig mondjuk. .....karmelegítő nem az én asztalom :D

a nadrág nekem 14-15 fok környékén térdnadrág, felette rövid, 10 fok már bőven (vékonyabb) hosszú nadrág. mostanában a 3-5 fokban már nem érzem túl melegnek a thermo hosszúnadrágom. :)

-10 fok környékén volt olyan h felvettem combra még vmi rövidnadrágot és térdmelegítőt. :) felül meg az már 3 réteg, +2 és -8/-10 fok között elég 2 réteg, ebből a gyengébb mínuszokban 1 vékony hosszúujjú 1 rövidujjú pólóra, az erősebb mínuszokban vastagabb a hosszúujjú.

sapka és kesztyű 0 foknál hidegebb időben kell. bár képes vagyok mínusz pár fokban enélkül is futni:) aztán, -10 fokban már nem elég a vékony kesztyű, vastagabb kell + egy sál.

van símaszkom de még sose kellett :DD

és cipőből szintén még sose kellett melegebb :D zokni is kb mindegy, bár van téli zoknim

összességében nekem az a fontos h ne izzadjak semennyire télen, szerlős hűvös legyen az öltözék, de azért ne hűljek ki. :) bár hosszabb futáson lehet h néha kicsit igen... de kibírható, csak megállás után gyorsan kell a zuhany alá sietni :P

ezt nem értem, nem tudsz 1 órán belüli 10km-t futni, de 5:10-es tempóban edzettél nyáron?

Henderson módszer => ez micsoda pontosan?

Neked is köszönöm a tanácsot. :)

Jelenleg a póló+pulóver+sál+kesztyű+homlokvédő kombóban futok és vékony 3/4-es nadrágban (alulról nem szoktam fázni) és nem fáztam meg az utóbbi hetekben sem. Mondjuk napi néhány gramm C-vitamint is viszek be, azért szerintem az is közrejátszik. Ma is 4 fokban voltam, bár a hétfői viharos szélben már érdekesebb volt a futás, de megoldottam. :)

Én is eléggé izzadós vagyok, szóval rászoktam a minimális futóruházatra. Ami nálam annyit jelent, hogy 8-10 fokban még simán kimegyek egy ujjatlanban(esetleg kesztyűt veszek hozzá, ami lehet, idiótán néz ki, de praktikus), és nem fázok egyáltalán. Ennél hidegebb időben a következő fokozatok voltak eddig: hosszúujjú, hosszúujjú+ujjatlan, rövidujjú+vékony pulóver, rövidujjú+meleg(thermo) pulóver, ujjatlan+rövidujjú+meleg pulóver(ez már -10°C környékén). Nadrág: 17-18°C-ig rövid, 5°C-ig hosszú vékony, 5°C alatt hosszú meleg, erős fagyban több réteg. Sapkát csak akkor veszek fel, ha már tisztességesen fagy(-5°C környékén és alatta), egyébként fülvédő(5°C és alatta). Sál elég ritka, csak ha fúj a szél és esik a hó, vagy ha nem fedi semmi a nyakam. Illetve, ha már tényleg nagyon hideg van, felveszem a símaszkom. :P
Nekem ez eddig bevált, nem izzadok(annyira), de nem is fázok meg. :) Persze, ahogy írták már, ez teljesen egyénfüggő, ki kell tapasztalni, mikor, milyen időben mi a jó.

Neked is köszönöm a választ. :)

Az a baj, hogy én amúgy is nagyon izzadós vagyok. 5-10 perces bármilyen mozgás után már szakad rólam a víz. Az édekes az, hogy fázni viszont nem szoktam mozgás közben (csak ha megállok, de azt meg nem szoktam).

Egyelőre a póló+pulóver kombó bevált, később még szerintem közé teszek egy hosszúujjú pólót, meg egy sapkát és sálat felkapok valami vékony kesztyűvel.

Nekem a csősál vált be. A Sauconynál vettem. Rugalmas, nedvszívó.

Ha már ősztől futsz akkor úgy is hozzászoktatod a torkod a hideghez. Én két éve futok rendszeresen télen is. Soha nem volt torokfájásom a futás után, -10C -ban sem.

A ruházatra meg úgy is egyedileg ráérzel. Mindenkinek más a hőtermelése. Én hiába mondom meg, hogy milyen hőfokon milyen ruhákat hordok... :-)

Az igazán jó élettani folyamatok 30, de inkább 40 perc fölött indulnak be. Akár igen alacsony intenzítással, de érdemes erre törekedni. Ha szépen 5 percenként növeled, az jó lesz szerintem.

Szerintem a lendületes futás most még messze kevésbé fontos, mint ez. Persze, ha élvezed, akkor miért is ne :)

Köszi a gyors választ. :)

Heti 3-szor futok és fix időket. Jelenleg így néz ki:
 kedd 15 perc könnyű, csütörtök 5 perc könnyű-5 perc lendületes-5 perc könnyű, szombat 25 perc könnyű futás. Távban ezek 2,6-5 km között mozognak. 2-3 hetente szoktam 5 percet hozzáadni az időkhöz.

A legfontosabb az alsó réteg. Ha másra nem, de erre költenék. Pl. a decathlonban a technikai pólók 2000 Ft alatt vannak, ha jól rémlik, akciósan 1500-ért is vettem már. Ennek a célja, hogy ne vizes póló érintkezzen a testeddel. A többi réteget fokozatosan alakíthatod hozzá, ha van rá kedv, keret, addig jók a máshonnan levedlett ruhák.

Mindneképp érdemes tempót (akár lényegesen is) csökkenteni, a távot (futással töltött időt) növelni. Jobb a hosszútávú egészségednek, jobb a sérülések ellen, élményben is más, és még javítja is a rövidtávú eredményeid, ha ez érdekelne.

Próbálj időre futni, 30, majd 40 később 50 és 60 percet. A tempót pedig úgy válaszd, hogy ne akadályozzon ebben. Jó ökölszabály, hogy könnyen kell tudnod beszélgetni futás közben.

Kérdezed, hogy milyen tempóban futunk, én amikor edzésben voltam, akkor mondjuk 24 perces Szigetkör mellett 6:00 és 6:30-as ezrek közt edzettem.

Sziasztok!

Valószínűleg volt már korábban ilyen kérdés, de nem sikerült megtalálnom, így szeretném megkérdezni, hogy őszi-téli futásnál, hogyha nincsen futóruhánk, akkor hogyan lenne célszerű felöltözni? Ilyenek érdekelnének, hogy használtok-e sálat, esetleg az arcotok előtt is van-e sál 10 fok alatt, sapkát, széldzsekit hordottok-e ősszel (télen biztosan). Még olyan kérdésem van, hogy milyen tempóban futottok? (idő/km) Jelenleg próbálok lassítani a hidegben, de így is még 5:48-as km-eket futok (5:10-5:40 között futottam melegebb időben). Mennyi lenne az ideális?

Kezdő futó vagyok, mindössze néhány hónapja futok heti 3-szer 2,5-5 km-eket (mellette más edzést is csinálok). Télen is szeretném folytatni a futást és a távolságot is jó lenne növelni (10km, ha menne tavasszal 1 órán belül az nagyon jó lenne nekem :) ). Eddig 30 perc alatt 5,2km-t futottam. Reális lehet-e ez?

Annyira nem hülyeség, ezzel nem vagy egyedül, én is takonykorból jöttem ki és el vagyok gémberedve.

Sziasztok, 

létezik, hogy ettől a hirtelen jött hideg időtől érzékennyé váltak az izületeim? (jobb Achilles enyhén érzékeny, bal térd nagyobb terhelésre fáj, inak nyikorognak..komolyan, és a combhajlító izmok kicsit égnek futás közben). Vagy ez a szeptember második felében elért vírusos takonykór maradványa... vagy ez utóbbi feltételezés hülyeség?

Semmi gond nincs a sétával, viszont érdemes esetleg egy változatosabb ösvényt keresni, mint ez a csak emelkedő.

A tartományt kell nézni, az átlag nem jó, mert fél óra 100-as pulzus és fél óra 200-as az nagyon nem 1 óra 150-es :)

Az is nagy kérdés, hogy vajon az átlagpulzust kell nézni vagy szigorúan tartományon belül kell maradni?

Ez nagyon is okos kérdés! Nekem pont ugyanez volt a dilemmám, amikor azon gondolkodtam, hogy milyen módszerrel térjek vissza a futás világába. Nagyon szimpatikus a Hadd-módszer, de nálam pl. az első laktáttoló tartomány 150-155, amiért nem is nagyon kell még futnom. Igen ám, de olyan helyen élek, ahol bármerre megyek emelkedőkbe ütközöm. Viszont, ha ilyen pulzussal érek a domb lábához, akkor pillanatok alatt felszalad 170 környékére, így aztán vagy nagyon lassan közelítem meg az emelkedőt, vagy csak togyogok felfelé, ami nem sokat ér. Ezért végül maradtam a Henderson módszernél, érzésre, pulzusmérőt kíváncsiságból viszek vagy csak erős edzésre. Egyébként a lejtő is csak akkor pihentető, ha csak egy-két százalékos, ha meredekebb akkor valamiért ösztönösen fékezni kezdek. Azt vettem észre, hogy amikor leérek az egyenes szakaszokra, akkor gyorsul a tempóm, nem a lejtőn. Szóval a szigorú pulzuskontrollt jegelem, amíg el nem készül a kerékpárút, ami nálunk sajnos évtizedek kérdése...

6km oda,6km vissza.Az oda felé vezető 6km-es szakaszon 178m-es egyenletes emelkedés van,0m ereszkedéssel gpsies.com szerint. Felfelé kénytelen vagyok erős tempóban gyalogolni,hogy 60-65% körüli tartományban tartsam a pulzust.Ha majd ez elkezd lefelé mozogni,akkor bevezetem a kocogást, majd futást...Lefelé ugye pörögnének a lábak,de itt is kontrollálom a pulzust, 65% körül próbálom tartani.A lényeg,hogy ne halmozzak fel oxigénadósságot,erősítsem az izmokat,csontokat... 

Én kb másfél éve futok terepen, kb hasonló táv-emelkedés, bár kérdés hogy nálad az emelkedő mennyire egyenletes, vagy inkább kisebb meredekebb szakaszok vannak.

Az én tapasztalatom az, hogy a pulzusom az emelkedőkőn igen szépen felmegy, még akkor is ha lassítok.

Kérdés mennyire akarod szigorúan tartani a pulzus tartományt.

Köszi a választ,megfogadom a tanácsod.Óvatos leszek lefelé,illetve erősítem a bokám és a térd körüli izmokat.

Az emelkedő nagyon jó dolog. Azzal vigyázz, hogy az emelkedővel általában lejtő is együtt jár. És az nagyon igénybeveheti a térdet, bokát. Azaz, ha lehet, akkor ne fuss lefelé, vagy nagyon óvatosan. Amíg nem vagy erre/ebben megerősödve.

Sziasztok!

A következőben szeretném a segítségeteket kérni. Adott egy 11km-es szakasz, 174m-es szintkülönbséggel (teljes emelkedés:174m, teljes ereszkedés:174m).Alapozó szintnél tartok,állóképességem szeretném fejleszteni.Pulzuskontrollal (65-75%-os tartományban),hatékonyan fejleszthetőek ilyen útvonalon a lassú izomrostok?Vagy inkább keresni kellene egy síkabb terepet?

esetleg: sp24.com

Sziasztok,

futócuccokat (ruházat, felszerelés) milyen külföldi webáruházakból érdemes rendelni? Van tapasztalat?

Üdv, Zoli

Tisztelt Gépház!

Jégeső és naplemente nem kerülhetne fel az időjárás-ikonok közé?

(szándékosan a "hülye" fórumba írtam)

Köszönöm a válaszokat! Akkor megnyugodtam, mert így ez azt jelenti, hogy jó nagy szinteket megyek. :-)

Bozót, Szikrázó Szépségű Szivárványom, hogy magának mi mindenre kiterjed a figyelme... :P
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/szakmai/verszab3.htm
Azt is tüntesse fel, mikor futunk legközelebb együtt valami versenyen. Maga mindig máshol császkál, mint én.

Az igazán pedánsak összeadják külön az össz szintemelkedést (D+) és az össz ereszkedést (-) és mindkettőt feltüntetik :)

Adott útvonalon, mindig csak a felfelé haladás szintbeli különbségeit adod össze. Minden emelkedőt, szépen egymás után...
Ez az adott pálya szabályzat szerinti szintkülönbsége.

A térképészektől előre is elnézést kérek a kérdésemért. :-) Az edzésnaplóban sokan feltüntetik a szintkülönbséget is, de ez hogyan értendő? Az útvonal legalacsonyabb és legmagasabb pontja közötti különbség vagy a megmászott szintek összege? Pl. körözgetésnél, ha a legalacsonyabb és legmagasabb pont közötti kölönbség 20 méter és megyek 5 kört, akkor a szintkülönbség 100 méterként vagy sima 20 méterként kerül a naplóba?

Nekem is sokkal jobban pörögnek a lábaim késő délután vagy este, az már más kérdés, hogy most úgy alakult, hogy délelőttönként futok, pár napja meg hajnalban. Annyi a lényeg, hogy nagyon lazán kell kezdeni, ahogy Móni is írta. Voltak futók, akik gyorsabban melegítettek, mint én, mégis hátrébb végeztek, de tudnék mondani olyan jó futót is, aki csigalassan melegített, de utána már csak a célban láttam. A reggeli futásnak megvan az az előnye az estivel szemben, hogy nem kell azon parázni egész nap, nehogy valami közbejöjjön, ami miatt el kell halasztani az edzést. :-)