Úgy értettem, hogy az aktuális érték. Persze, értelmezni tudni kell, anélkül egyiknek sincs értelme.

Oké, van benne valami :) Bár tudnék ellenpéldát azt hiszem. Önzés/fukarság kontra túlzás/pazarlás....hol a vonal?

De ez talán nem a filozófia szeminárium :)

Mert a cseresznye ott fenn, ha sokat töm az ember a pocakjába ólommá változik.(ego) (Egy dudás  szerint...:) )

Köszönöm! Így érzem, helyesnek én is, ahogy írtad! :) Időzónára, GPS koordinátára, létrára  ... alkalmazva.(olyan szépen tudnám ragozni. :) ) 

és a 155-160 pulzus micsoda, középgyors vagy tempófutás? bocsi a kérdésért, de ez feltűnt.. :)

ha zavarja, majd szól... felesleges előre tippelgetni

a pillanatnyi pulzust gondolom úgy értetted, csak félreérthető lett a megfogalmazás, hogy megvan az az előfeltétel, hogy tudjuk is értelmezni, milyen intenzitást jelent :)

nem szubjektív egyáltalán, csak képletekkel nem becsülhető meg rendesen, túl nagy az egyéni szórás.

egyébként van jelentősége a max pulzusnak, másképp a pillanatnyi pulzus sem értelmezhető igazán, de az anaerob küszöb ismerete is elégséges max pulzus helyett, és valamivel pontosabban is értelmezhetőek úgy a dolgok, csak éppen a max pulzust sokkal könnyebb kimérni mint az anaerob küszöböt (ami amúgy nem egy darab pontos pulzusérték, inkább tartomány és függ bizonyos tényezőktől is)

Naná, de miért volna a fent lévőnek kötelessége ellátni a lentieket cseresznyével? Talán éppen zavarja őket, hogy a fejükre potyog :)

A 220-éltekor képlet a népesség javánál téves eredményt ad. De az edzésekhez igazából nincs jelentősége a maxnak, a nyugalmi és a pillanatnyi az érdekes, illetve a tendencia.

De ettől még nagyon is objektív érték a max is, csak macerás mérni és nincs akkora jelentősége. No és még változik is a korral a ténylegesen elérhető max pulzus. 

Köszönöm. A max pulzus ezek szerint egy szubjektív valami.

re: Én 42 éves vagyok, nekem az alapozó pulzusom 140-150 közötti, de a középgyors tempóhoz 150-160 tartozik a tempófutáshoz pedig 155-165-ös pulzus, a maxom 189 amit egy félmaraton célegyenesében mértem. Nem kell só szerint venni ezt a szabályt! Sőt....

A 220-életkor képlet nem feltétlenül válik be maxpulzusnál. Nekem pl. 202-t kéne kiadnia, mégis simán 209-et elértem már, úgyhogy mondjuk 210 nálam a max. Még én is csak próbálgatom ezt a pulzusmérést, próbálom belőni a zónákat.

A pulzusomat eddig nem mértem, csak érzésre futottam. Új a számomrra. Ha jól tudom mindennek az alapja a nyugalmi pulzus.Ez 50. 220 mínusz az életkor adja a max. pulzust. Ez nálam 170. Ma mértem futás közben az átlag 146. Elég magasnak gondolom.Maga a futás kellemes nem erőltetett volt,nem küzdöttem, sík terepen jó úton történt. Ez rendben van így? Olyan írást, oldalt tudtok ajánlani ami megbízható ebben a témában?

ezt most szépen megfogalmaztad, legalábbis még inkább úgy érzem, hogy értelek. :)

hát, lehet, ezt hívom én a meditációs "kikapcsolós" állapotnak akkor. csak nincs explicit spirituális vagy egyéb melléktermék eredményképpen, leszámítva azt az időszakot amit említettem

egyébként ehhez sem kell nekem futás, h legyen ilyenem (ilyen állapot), de a futás tényleg jó erre.

"Nem az ő dolga eldönteni, elgondolni, hogy a fa alatt állók fogják e szeretni a cseresznyét"

pontosan.

semmi gond. :)

érdekes párhuzam a spirituális kérdésekkel :P és Haladjunkhoz hasonlóan, én is azt kérem oszd meg a dolgokat futás lélektanáról amiket írtál, ha van kedved :)

Úgy gondolom, hogy ez a két dolog, szemlélet ugyanaz.Valahol olvastam az üres edény fogalmáról. A lényege, hogy kikapcsol, elcsendesedik minden és kinyílik egy "elvárás" nélküli ablak. A hétköznapi" gondolkodás itt semmi aktivitást nem talál (talán ezért tűnik ez semminek, vagy világvégének), ám ez a "csoda" ideje, állapota. Olyan mint egy szoftver update.Pontosabban operációs rendszer frissítés. Semmilyen alkalmazás sem fut (tanulás, munka, álmok, vágyak ... stb) csak ez az egy, ami a rendszert frissíti.  A friss rendszer megnyilvánulása, "mellékterméke" a bölcs és kreatív gondolkodás (... és gondolom még számos más dolog is) Egyet értek Zilacival, abban, hogy tudatosan, vagy ösztönösen, de mindenki ezért a frissítésért fut. Vagy nem? 

Vitorlázórepülök.A föld felszíne tereptárgyaktól függően más és másféleképpen melegszik fel a napsütés hatására. Egy búza tábla felett( biztosan láttatok már színes "bubis" lámpát) jpbban melegszik a levegő, mint az azt körül vevő erdő felett.A hőmérséklet különbség és a meleg levegő egyre nagyobb tömege előbb utóbb elindítja a kiegyenlítődést. A meleg levegőtömeg elszakad a földtől és emelkedni kezd. Az emelekdő szemmel nem látható levegő buborékban körözve a motor nélküli géppel a felhőkig emelkedhet az ember.A felhő ennek a tetején alakul ki, ott válik szemmel láthatóvá.Az elszakadást akár az is kiválthatja, hogy egy veréb átrepül ezen a meleg levegőtömegen.Ma úgy gondolom, hogy érdemes verébnek lennünk és szó szárnyainkkal röpdösnünk, mert az elszakadó, emelkedő "levegő" emelheti azt akinek arra nyílik a szeme.Talán ezért érdemes még közhelyszárnyakkal is csapkodni. Nem az én dolgom eldönteni, hogy mi az eredmény. Más példával annak aki tud fára mászni kötelessége cseresznyét dobálni azoknak akik még nem tudnak mászni.Nem az ő dolga eldönteni, elgondolni, hogy a fa alatt állók fogják e szeretni a cseresznyét. Tudom ez így darabos, esetleg durva.Talána szócsatorna teszi. :)  

Olvastam az írásaidat.Tetszenek, köszönöm! Megosztod  futás lélektanáról írt gondolatokat? 

Értem. Valószínűleg más szavakat használunk ugyanarra, ezért továbbra is nehéz itt virtuálisan, személyes részvétel nélkül megfogalmazni bármit is. Nekem - a reakciódból itélve legalábbis - ezúttal nem sikerült. 
Bocsánat érte. :)

Én szintén vagy közhelyeket tudnék ezzel kapcsolatban sorolni, vagy nagyon személyes érzelmeket megosztani - ami lehet, hogy Benned, vagy más olvasóban már nem ugyanakként megszülető érzés volna. Az egész kérdéskört kicsit spirituális útkeresésnek érzem, olyan, mintha arról kellene beszélgetnünk, hogy: Létezik-e Isten? És ha igen, hogy néz ki?
Persze, a Futás lélektana téma ettől izgalmas, napok óta erről írok magamnak én is... :)

még azon gondolkoztam, hogy te több dologról is beszéltél itt tulajdonképpen: feladatmegoldáshoz hasznos kreativitás, illetve élet bölcs szemléletéhez vezető mindennapi szemléleten való túllépés. én azt hiszem, hogy az elsőről beszéltem inkább :) az utóbbi, az kicsit bonyolultabb... talán ahhoz nem is szükségeltetik gondolkozás a szó hétköznapi értelmében :) és akkor akár egy gondolatok nélküli futás is alkalmas rá ;)

bocsi, lehet azzal h szociális hatékonyság, nem voltam érthető...szóval az az, hogy mennyire hatékonyan menedzseled a társas helyzeteket

értelek :) annyit mondanék, hogy az ilyen fajta gondolkozást én nem futás közben csinálom, mert ugye futás közben így túl lassan telne nekem az idő és az zavarna. igazából nem tűnt fel, hogy lenne olyan helyzet, ahol könnyebb lenne ezt a gondolkozásmódot előszedni, egy kivétellel: alvásmegvonás; ez egy ismert összefüggés egyébként is, hogy ha már rég nem aludt az ember, akkor kreatívabbá válik az agya. :)

a futás engem önmagában nem tesz kreatívabbá ilyen módon, ahogy írod, de volt átmenetileg egy olyan időszakom az életemben, amikor igen, de sajnos nem kellett volna. :) akkoriban egyszerűen másképp működtem, ez egy hosszú sztori, mindenesetre akkor a futás tényleg ilyen volt, mint írod. azt hiszem, hogy akkor az idő múlásával sem volt gondom. de ez egy átmeneti időszak volt... már rég vége.

az események kívülről figyelése: lehet, hogy másra gondolunk. én ezt úgy értettem, hogy csendes megfigyelőként szemlélődik az ember, nem involvált az eseményekben úgy igaziból. ezzel nem feltétlen gondolok fizikai passzivitásra, lehet, hogy cselekszik éppen az illető valami, de azt is ilyen távolról szemlélve csinálja. ez az ami nekem nem "élő".

az, hogy a szomszéd gondját meghallgatom, nem egyenlő azzal, hogy minden eseményben csak megfigyelőként vennék részt!

és, talán furcsának fog hangzani számodra, de én a legtöbb igazán jó dologba nem elképzelés meg megszokás meg rend alapján keveredek bele. csak úgy megtörténik... :) és nem kívülről figyelem őket. ekkor igazán jó.

azt ehhez kapcsolódóan még megemlíteném, hogy persze nincs semmi bajom a gondolkodással, az efféle kreatív gondolkodással sem, szeretem, de nem szeretném, ha az életem *csak* ebből állna. talán ezért nem szererek futás közben gondolkozni :)

hát erről még sokat lehetne beszélgetni, biztosan. :) szóval ha akarsz írni, nyugodtan, szerintem érdekes!! :)

más: arról, hogy meddig lehet futni, hát volt itt nemrég valami cikk, hogy egy emberke lefutotta 100 évesen a maratont. :D jó, nem gyors tempóban. nem tudom mennyi volt belőle a séta. de van pl. Ed Whitlock, 80 éves bőven elmúlt már, még mindig 3:xx:xx idejű maratonokat fut! szóval emiatt nem kell túlzottan aggódnod. :)))

bevallom régen volt nekem a szociálpszichológia tárgy, és nem az volt a kedvenc tárgyam, de a "társas hatékonyság" fogalma tényleg nem rémlik versengő jelentésben, csak a szociális hatékonyság kontextusában. aztán lehet h van ilyen jelentése is... ebben az esetben nem szóltam :)

nem "szétszedtem", nem azért kérdeztem. nem is azt kérdeztem, hogy szerinted mi a helyes hozzáállás, kioktatást sem kértem ezzel kapcsolatban.

egyszerűen érdekelt, hogy most tényleg érzelmek vagy a futós "high" volt az, amire gondoltál, és így fogalmaztam meg. nem biológiáztam, csak sokszor a futók endorfin szóval utalnak erre az élményre-érzésre.

de akkor te valami más érzelemre gondoltál... ha van kedved leírhatod, mi ez, ha nem, nem erőszak a disznótor most sem.

"az elefántosról nekem mindig az jut eszembe.hogy honnan tudjuk, hogy ugyanazt a tárgyat tapogatjuk." Mert miden elefánt!  Ezért lehet az, hogy az agysebész egy autószerelővel beszélgetve juthat előre a szakmájában.Nem agysebészetről és nem autószerelésről van szó, hanem arról amiből fakadnak ezek.

A 9 pontos nem erős feladvány (állítólag ), a felismerés a van tovább lehetőségének felismerése az ami tetszik benne. Egy videoban hallottam a "teljesség csábítása kifejezést", amit egy fizikus használt. Tetszik.Ha jól gondolom ez az a felismerés amikor a történések gyanúsan sokszor ismétlődnek, vagy az az érzésünk, hogy ismétlőnek. Ez az a "varázs pillanat" amikor kiemelkedünk, vagy kiesünk a pontok járásának ritmusából. Mivel kiemelkedtünk, már nem vagyunk részei. A "pontok" ekkor állnak össze felismerhető formává. Mivel felismerhető a forma a megfelelő a helyzethez pontosan illő döntés meghozható.Hogy ez egy agysebészeti, vagy autószerelési felismerés az mindegy, hiszen a működés programja van meg, amit minden területen "hasznosíthatunk".Szerintem a futás ennek az "állapotnak" vagy nézőpontnak a létrehozására alkalmas "tevékenység". Biztosan elő lehet állítani, be lehet kerülni oda futás nélkül is, mert akkor az összes bölcs és megvilágosodott ember híresen jó futó is lett volna. Nem olvastam ilyesmiről.  Kicsit aggaszt is a test kopása az idővel és a futott kilométerekkel. Az elég kellemetlen lenne, ha komoly függés alakul ki a futás felé és testi korlátok kerülnek elő.Meddig futhat egy ember? Úgy értem hány éves koráig.

A feladatra visszatérve.Az ismerőseim többsége maradt a feladatnál. Profi, gyors megoldások és ennyi. Nehézségbe ütközik ha azt kérem nézzenek szerszámként erre a feladatra. 

Monique!Most is kívülről figyeled az eseményeket. Valamilyen rend, elképzelés, megszokás alapján keveredsz bele némelyikbe. A szomszéd gondját  meghallgatod, de nem válik a Tieddé. Szemléled és mint pártatlan (érzelmi ködtől mentes) ember esetleg tisztább tanácsot tudsz adni a megoldást illetően.

A pontok rendszeréből úgy tűnik, hogy nem létezik más. Nincs kinn, felül, csak a pontok rendszere létezik. Ahogy szépen meg is fogalmaztad „ha lemondanék az élet éléséről, és helyette csak nyugis megfigyelő lennék, biztos pár döntést alaposabban hoznék meg pl., de nekem túl nagy ár lenne az "élettelenség" érzése cserébe.” Szóval kinn nincs semmi, élettelen minden. Pedig nem.A pontok megszokása tart benn. Ott „kinn” más van. Megoldás erre a rendszerre és egy újabb rendszer pontjai, amiket megtapasztalva a szerszám ismeretében lehet tovább lépni.

Hűha, ez meredekre sikerült. Szóval vagy így van vagy nem.

Örülök, hogy „beszélünk” erről. Már tudom, hogy a futás alkalmas erre, segít ezt megtanulni. Tudatosan, de ösztönösen, vagy tudattalanul is átélve.  Köszönöm, hogy megosztjátok a tapasztalataitokat! 

A társas hatékonyság nem pont a versengésből fakad? Nehogy már szégyenben maradjak, hogy Pircsi több izét szerel össze a futószalagon. :-) Igen, ismerem a társas lazsálás fogalmát is. Nehogy má' gürizzek, amikor mindenki lóg. :-)

Nem. :)
Futás közbeni érzelmek teremtésénél én tényleg az érzelmekről beszélek. Ha endorfinról társalognánk, az olyan lenne, mint egy festmény előtt állva nem a Rád gyakorolt hatását élveznéd, hanem elemeznéd, milyen festékkel készült. :)
Számomra jobb válaszok születnek, ha nem szétszedni próbálom a futást, elemekre, hanem összerakni...
:)
De ez is csak egy nézőpont. :)

Értem. 

az elefántosról nekem mindig az jut eszembe, hogy honnan tudjuk, hogy ugyanazt a tárgyat tapogatjuk. :)

a 9 pontos feladatnál én azon csodálkoztam, h ez miért lenne elvileg dobozból való kilépés, de ez biztosan egyénfüggő, hogy ki hogyan érzi. én amikor a feladattal találkoztam, nem éreztem, hogy olyan nagy ugrás lenne a megoldás. de lehet inkább annyiban egyénfüggő, hogy ki hogy értelmezi a kérdést, a "pontok összekötése" kifejezést.

az ismerőseid ezen feladattal kapcsolatban miért is szólnak meg pontosan??? ők mind megoldották? nem tudom mennyire számít nehéznek amúgy.

más: én nem szeretném kívülről figyelni a zajló eseményeket. ez is biztosan egyénfüggő. de én akkor nem érezném, hogy _élek_. nem tudom ezzel mennyire lettem érthető :) biztosan lenne annak is előnye, ha lemondanék az élet éléséről, és helyette csak nyugis megfigyelő lennék, biztos pár döntést alaposabban hoznék meg pl., de nekem túl nagy ár lenne az "élettelenség" érzése cserébe.

szóval tényleg különbözőek az emberek. :)

futás közbeni érzelemteremtéssel az endorfinra gondolsz? :)

...az ősi ösztön miatt, nem? :)

"nálatok" = bárki aki olvassa a topicot és írna választ :)

igen, először be kell melegedni, a bemelegedős első kb 15 percben ha nem elég lazán melegítesz be, akkor a lélegzés lehet h nem lesz olyan könnyed amíg be nem melegedsz. ez elkerülhető azzal, ha figyelsz arra, h tényleg laza legyen a bemelegítés tempója.

a gyors futás nemcsak technika kérdése :) edzések kérdése is :P

a társas hatékonyság az szerintem egy másik fogalom. amit írsz az sima versengés nem? :)

pszichológiában viszont van egy olyan fogalom, hogy társas lazsálás :)))

Egy másik történet, ugyanerről a kérdésről, napjainkban. Milyen sokakban felmerül ez mostanában... Hmm.
:)

Lassan egy órája futottak. A nő lelkesen mesélt a futással kapcsolatos élményeiről, a mellette futó borostás, negyvenes férfi pedig elismerően hallgatta. Valahogy összeszokott párosnak látszottak, a lépéseik hossza és az arcuk előtt felgomolygó pára ritmusa is hasonló volt.
A töltésen csend volt és sötét, csak a Tisza túloldalán álló házak fényei tükröződtek a mozdulatlan folyón. 
- Meddig futunk? – kérdezte a nő.
- Szerintem örökké – válaszolta a férfi, csendes mosollyal a szája szegletében.
- Még ezek a válaszok… De tényleg… Mit jelent neked a futás? Te miért futsz?
A férfi halkan elnevette magát.
- Régen én is órákat tudtam volna erről beszélni. Tudod, a szokásos. Önmagam legyőzése, számok, eredmények, ranglisták, sikerélmény, a többiek elismerése… Örömforrás, szabadság… Ilyesmi. Ma már kicsit másképp látom.
- Hehe, megint jól megkerülted a választ… MOST miért futsz?
- Hogy ne hagyjalak egyedül a hülye kérdéseiddel… Jól van, le ne lökj azért a töltésről! 
Nevetve, évődve rohantak tovább, majd lassan újra elcsendesedtek.
- Szóval?

A felvetett téma izgalmas és csodaszép – csak sanos messze túlvezet egy ilyen fórum keretein. A futás lelki hatásait olyannyira különbözőképpen éljük meg, és olyannyira más-más szavakat használunk egy futás közben keletkezett érzelemre, hogy lehetetlen örökérvényű igazságot írni róla.

Egy egész napos futás végén, amikor már csak nagyon bátor kísérők tesznek fel ilyen kérdést egy holtfáradt ultrafutónak, kockáztatva ezzel egy kisebb testi inzultust felelet helyett... :)
Szóval egy ilyen szituációban egy hasonló kérdésre azt válaszoltam:
- A FUTÁS A LÉLEK SZENT GRÁLJÁHOZ VEZET...
Logikát (és az egyes szavakban mélyebb összefüggéseket) nem érdemes keresni, mert úgy teljes zagyvaság.:) Mégis, ma is ugyanígy fogalmaznám meg a tömör választ erre a kérdésre:
- A Futás a Lélek Szent Gráljához vezet.

Futás közben érzelmeket teremtünk. Sosem a megtett távolság, nem a kilométerátlag, a különböző pulzuszónák, az elért eredmények, helyezések a valódi cél... Bárki bármit mond, ezek csak fedőcélok.
Csak olyan nehéz bevallani magunknak, hogy ezek mögött mindig ott van egy érzés, amire vágyunk.
Azt hiszem, ez az Érzés lesz a lényeg.
:)

Mindegy, hogy valami célért, vagy valami elől futsz – Futás közben odabent, legbelül végülis mindenkit ugyanaz vár.
Hívjuk mondjuk a Lélek Szent Gráljának...
Vagy bármi másnak.
:)

Azt hogy érted, hogy „nálatok”? Néha van úgy, hogy egy kicsit felpörgetem a ritmust és mégis azt veszem észre, hogy nyugodtabbá válik a légzésem, ez megmagyarázhatatlan. Ez akkor van, amikor már jól bemelegedtem. Az edzésnaplómban vannak olyan ellentmondások, hogy hosszabb távokat időnként nagyobb iramban futottam, mivel minden kör egyre gyorsabbra sikerült. Lehet, hogy a gyors futás tényleg csak technika kérdése? :-) De a verseny az más, bár már nagyon régen nem versenyeztem, ott valahogy a nagyobb iram nem tűnik olyan gyorsnak, mintha edzésen próbálkoznék vele. Kell az adrenalinfröccs. Itthon is valahányszor meglátok a távolban egy futót, az erőt ad, önkéntelenül is gyorsítok, anélkül, hogy erőlködésnek tűnne. A pszichológia ezt valahogy úgy nevezi, hogy társas hatékonyság.

Talán a "szavak" csatornája szűk ehhez. Óhatatlanul zsákutca, mégis szükség van rá. Az elefánt és a vakok című mese jutott az eszembe. Persze az " ... és boldogan éltek amíg meg nem haltak." befejezéssel. :)  ( http://www.ferfihang.hu/2012/08/04/a-vakok-es-az-elefant-hindu-mese/ )  Ha szűk is a szó keresztmetszet azért ad valamit az elefánt általatok tapintott oldaláról. Segít, hogy az elefántot egyre élesebben láthassam, ami mellett elballagtam eddig azt megfigyelhetem ezután. Úgy tudom a tisztánlátás hasznos. :) Ha nem látok tisztán, akár körbe körbe is futhatok. (Ha elég nagy egy ilyen kör, nagyobb mint a memóriám kapacitása ( :) ) , akkor soha nem veszem észre hogy körözök.) Ha körbe- körbe futok akkor látszat megoldásaim születnek, ami nem vezet ki a körből. Ismerőseim megszólnak érte, ennek ellenére kevelem a szerintük általános iskolás 9 pontos feladatot. A feladat a 9 pont összekötése 4 egyenes vonallal a ceruza felemelése nélkül. 

Szerintem a megoldása jól mutatja a "rendszeren" belüli kőrözést,  a megszokott dobozból való kilépés lehetőségét, annak módját. A "külső pont" létrehozása, a kilépés a pontok rendjéből egy másik magasabb szintre, ez a kulcs.Szóval, rendezve a sorokat. :) Ha igaz az amint fenn úgy lenn törvénye, akkor minden futásban az jelenik meg amit egyébként is meg tapasztalnánk. A nehézségek, az örömök sorrendje, intenzitása, a felbukkanó emberek, tárgyak, gondolatok... stb. Mivel a futás rendszeres, ismert tevékenységünk, ezért ezeket ismert, hazai pályán figyelhetjük meg. Láthatjuk a megjelenésüket, kibontakozásukat, megszünésüket, elpárolgásukat, eltünésüket. (színpad) Láthatjuk, megfigyelhetjük, mint a kilenc pontot. A megfigyelő nem lehet része a megfigyeltnek, mindenképpen kivül kell hogy legyen rajta. Ennek az "állapotnak" az erősítése, gyakorlása a futó életen kívüli ( :) ) életben is előnyökkel jár. Ha mást nem akkor a gyakorolt türelmmel mintegy kívülről figyelve az épp zajló eseményt, biztos nyugodt alapról reagálhatunk rá.

... hát ez vagy így van, vagy nem. :) 

semmi gond. lehet nem értettelek megint:) ha valamit egy-két szóval is lehet, akkor azt nem kell több szóval, de ha egy-két szóval nem lehet, akkor a több szó nem agyalás, szerintem. legalábbis én biztos nem ezt a kifejezést használnám rá...

mindenesetre, nem erőszak a disznótor :))

hú, én ezeket így nem gondolom végig ilyen részletesen h nincs kedvem a szenvedéshez :) persze nincs... :D

nálatok amúgy nem úgy van, hogy egy szinten túl már nincs nagyobb szenvedés? fokozzátok a tempót, stb, de nem szenvedtek jobban, beáll 1 szintre? :) nekem ilyen. csak mentálisan kell ott lenni.

persze ha van valami komoly gáz, pl elájulásveszély a napsütésben, az más.

Sajnálom, ha nem kielégítő, de tényleg nem tudom másképp :) Ha elkezdeném valahogy magyarázgatni, na épp azt hívnám agyalásnak. Amikor megpróbálunk üggyel-bajjal olyasmit átadni amit vagy egy-két szóval (vagy anélkül) is megy vagy sehogy. De ez így meg olyan fellengzős és semmitmondó lett. Na ezért mondtam, hogy nem tudom jobban. 

Hát na, máshogy vagyunk drótozva, de ez nem baj. :D

Hasonlóan érzem én is. Számomra önmagamat legyőzni azt jelenti, hogy olyan valamit csinálok, amihez éppen nincs kedvem, de mégis végigcsinálom. (Visszagondolva sokszor éreztem rajt előtt, hogy marhára nincs kedvem kéket-zöldet látni, zsibbadni, zihálni hosszú km-eken keresztül, de azért mégsem mentem haza.) És ez nemcsak a futásra érvényes.

amúgy ez h úristen már 10km-nél járok, de gyorsan eltelt az idő, nekem is van, de nekem a gondolat nélküli állapotban, fordítva műxünk, na. :)

értem. hát én nem nagyon szoktam feltételezni h X dolog ne sikerülhetne, talán ez a különbség, nemtom

az persze ismerős, hogy megállnék, aztán nem teszem. :) de nem gondolok rá úgy, mint különleges valamire, nem elemzem utólag hogy "legyőztem önmagam". talán ez a másik dolog, ami miatt én nem értem ezt a kifejezést... :D

hát nálam ez más, mert én amikor kivételesen gondolkoztam valamin futás közben, akkor amikor kinéztem a fejemből, meglepődtem h mi van, még csak itt járok? és úgy éreztem tőle h örökkévalóságig tart minden :S kellemetlenül lassúnak éreztem az idő múlását

tehát amikor gondolkoztam, akkor gondolkozás közben többnek tűnt az eltelt idő, mint amennyinek tűnik, ha csak gondolkodás nélkül futok. nálad-nálatok nyilván fordítva, de hogy miért...? :O

gondoltam h ezt fogod írni

Olvasgass zilacit, tacitust, ha bejön a stílusa akkor Tomán Edinát. Írnak ilyesmit.

Nem biztos, hogy tudom érthetőbben. Sőt, biztos nem :)

Ez a magam legyőzése nálam inkább versenyeknél jelenik meg, meg talán keményebb futásoknál. Én azt értem ez alatt, hogy van, hogy már szívesen megállnék, mert nagyon fáradt vagyok, vagy sok volt már, vagy elegem van, de mégsem teszem, mert tudom, érzem, hogy mennem kell, hogy futnom kell. :P :D Vagyis nekem ez inkább 2 részem csatázása; a lusta és a kitartó, vagy a racionális és irracionális, vagy a test és az agy... ;) Ha sikerül, az azt jelenti, hogy meggyőztem magam, hogy de igenis megy, és még bírom, tehát futok tovább. Még talán hozzávehetjük azt, mikor a racionális részem nem hiszi, hogy valami sikerülhet, de mégis megpróbálom, mert a másik rész még bízik benne. Értem már el 1-2 dolgot így, amiről sosem gondoltam volna, hogy nekem is sikerülhet. ;D
Nem telik lassabban, sőt, volt, hogy annyira elgondolkoztam akár hétköznapi hülyeségekről, hogy mikor feleszméltem, nem is emlékeztem, hogy kerültem oda, hogy ment el így az idő. :P :D