Downhill: sport vagy divat?
Létrehozta: dangart | 2012-08-16 23:01:33-kor
Sziasztok!
Ma futóként elég rossz tapasztalatom volt.
A hidegkúti reptér környékén az erdőben futva folyamatosan "downhill" kerékpárosokba futottam. Ők döngettek lefelé, én próbáltam tartani a tempómat felfelé futva a 20%-os lejtőn. Keskeny a turistaút, kétoldalt csipkebokrok. Ezek a kölykök pedig még a féket is csak szerénykedve húzzák meg. Ha egyáltalán megteszik.
Nekem kell a bokorba tuszkolnom magam, csak hogy élvezzék a sebességet, és ahogy az ellenszélben lebegnek aranyszőke fürtjeik, csiklandozván tarkójukat...
Hogy utánuk nem lehet levegőt venni, akkora port kavarnak, már csak hab a tortán.
A kérdés, ami futás közben foglalkoztatott: sport ez? Sportember az ilyen?
Tönkreteszi a környezetet, kellemetlen az arra haladóknak. Izommozgása pedig minimális.
A downhillesek már akkor ott voltak a HHH-en amikor még nem volt ennyire "divat" a hegyi futás, ahogy annak idején a Margit-szigeten sem futottak ennyien. Közel 20 éve futok a HHH-en, és a 90-es évek elején futóval szinte soha (kivéve az öttusásokat), de bicózosokkal rendszeresen találkoztam.
Mellesleg, nekem nagyobb gondot okoznak a csoportosan túrázok, akik hármasával mennek egymás melllett, és semmi pénzért sem állnának be egymás mögé. De a kajakosok is párosával futnak, és őksem sorolnak be egymásmögé, hogy melletük el lehesen férni. Aztán ott vannak az egymás mellett nordic walking bottal "túrázók", akik össze-visszahadonának a botokkal, mert az olyan divatos, a sokkutyás csevegős 4-5 fős baráti csoportokról (3-5 kutyát is egyszerre sétáltatók) nem is beszélve.
Ez egy örök dilemma ami idehaza megosztja a (bringás)társadalmat. Azért írtam az idehazát direkt mert Ausztriában egyszerűen megoldották néhány profi tervezett bringaparkkal a kérdést, így vannak a túrázóknak útvonalak meg vannak a DH-soknak épített pályák. Idehaza egy nagy káosz az egész.
Az előzőhőz még annyit, hogy szerencsére és sajnos egyre többen járunk sportolni. Hétvégén pedig egyre több ember megy ki a szabadba, ami tényleg dícséretes lenne. A baj csak az, hogy az emberek egyre közönyösebbek, mindenki magával és csak azzal van elfoglava, ami neki "jár", de az "íratlan kötelezettségeket", az erkölcsi normákat már nem ismerik, nemhogy betartanák. Persze, tisztelet a kivételnek...
(bocs az esetleges elütésekért)