na de mi újság van egy versenyen? rám mindig ott tör a szúrás....lassítsak? egy versenyen?

Előzmény: pen (7)  

Én is úgy tudom, hogy az oldalszúrás legelfogadottabb magyarázata a belekben megrekedő gázokhoz kapcsolódik. Ennek oka lehet egyrészt a nem megfelelő időben (pl. túl közel az edzés megkezdéséhez) vagy minőségben (pl. puffasztó kaják) elfogyasztott étel-ital.

De ugyanúgy oka lehet a terhelés alatt a belek csökkenő vérellátása, hiszen a terhelés során az izomok megnövekedett oxigénigényének kielégítése érdekében a szervezet egyéb szervektől, szervrendszerektől "von el" oxigént, azaz áthelyezi a vérellátás hangsúlyát az izmokra. Ennek a vérellátás csökkenésnek a mértéke pedig egyértelműen függ az edzettségi állapottól illetve a terhelés intenzitásától. Vagyis akkor tudod legvalószínűbben megelőzni a gyomorszúrást, ha az edzettségednek megfelelő hosszúságú és intenzitású edzésmunkát végzel, és előtte-közben-utána figyelsz a megfelelő frissítésre. És ha már szúr, akkor szerintem a lassítás/séta és mély levegő javítja a helyzetet leggyorsabban.  

 

Köszönöm a hozzászolásokat és "A futás légző technikája" részt is el fogom olvasni. Egyébként nállam akkor szokott előfordulni amikor tempót váltok, vagyis egy gyorsabb tempóból váltok vissza egy lazábbra (fartlek) és akkor is csak a jobb oldalamnál. Mindamellett a lehet valami az étkezés és a futás között eltelt idő hosszábn is - az a 2 óra kell. Egy volt maratoni futó könyvét (Richard Nerurkar) szoktam olvasni és abban is azt írja, hogy 2- 2 és fél óra kell.  

Hááááát, lehet, hogy megfulladnék, ha így kellene lélegeznem. ;-) Na jó, azt talán nem.

Csak azt szerettem volna mondani, hogy szerintem a megfelelő légzés természetes módon kialakul ,akárcsak mikor megszületünk. Nem kell számolgatni, nem kell ezt figyelni mikor is rugaszkodom el és akkor gyorsan vegyek levegőt v. fujjak ki. Edzettségi állapot, tempó, terep stb. együttesen befolyásolja a levegővételt. Vagy nem?
Nekem is volt, hogy beszorult a levegő. Én nem tudtam ezt akkor az étkezéshez kapcsolni de lehet, hogy az volt. Nekem a mély levegővétel, mély légzés vált be.

Nem tudom olyat tapasztaltatok é, hogy hosszabb távon, egy idő után két vasgolyót érzel a tüdőd aljában, és csak húzza lefelé. Na nekem volt ilyen, mikor komolyabban kezdtem el hosszúkat, tempóssan futni. Rossz légzéstechnika volt az is. Nekem a mély, hasi légzés bevált minden ilyen problémára (még az oldal szúrásra is). Orron be, és mint jógában, mélyen le a gyomorba és szájon ki. (Egy idő után már nem is kellett figyelnem, természetessé vált). Észrevehető, hogy a mély, lassú légzés a pulzuszámot is jótékonyan befolyásolja. ;-))

 

Szerintem azért ez így betűről-betűre nem igaz..

Én részemről nagyon oldalszúrós voltam még életemnek abban a részében, amikor nem futottam. Már úgy értem, amikor mégis muszáj volt :) Ez egész biztos a helytelen légzéstechnika, az állóképességemhez képesti gyors tempó miatt volt.

Aztán amikor elkezdtem futni, kellett egy 4-6 hónap, hogy tudjak futás közben "élni". Hogy a futás csak mechanizmus legyen. Hogy ne a légzésre, kitartásra koncentráljak. A légzés különösképp nehezen alakult ki.

Közben olvastam én is ezekről a dolgokról, és ezt az eftomi által említett leírást is, abban IS lehet valami. Mégis. Nagyon sokszor - főleg, amikor hétvégi hosszút futunk viszonylag korai indulással, nem várom ki a két órát (illetve nem vagyok hajlandó egy 8-as indulás miatt 6-kor kelni), és semmi gond.

Gyors edzés de különösképp verseny előtt viszont nagyon szigorún betartom a "2 órás szabályt".
Szóval sokoldalú dolog ez, kialakulását meg lehet előzni a kajálás idejének kitapasztalásával illetve a megfelelő tempóválasztással. Ha meg beszúr, akkor tényleg lassítani, szükség esetén belesétálni. Mert az nem ciki. Szerintem.

Előzmény: eftomi (3)  

Az a bizonyos "beszorul a levegő a bordáim közé és szúr" érzés, az a bélmozgásból és a keletkező gázoktól van. Feszül a rekeszizom. A mozgás hatására jön elő. Edzés előtti két órában ne egyél! Nem fog többé szúrni!  

Ja és olvasd el az erről szóló cikkünket: A futás légző technikája  

Lassítani, lassítani.