Én is olvastam a cikket ( www.dunaujvaros.com/hirek.php?show=1&rid=1373 ), de hídfutásról nem hallottam. Ha lenne, mennék. (Ja előbb a lábamnak kell rendbe jönnie.) Ez a híd legalább nincs messze.

Előzmény: KoVerA (19)  

bár a boszporusz hídja nem olyan borzasztóan hosszú, viszont két kontinenst köt össze. az isztanbuli a világ egyetlen interkontinentális maratonja :)

Előzmény: eftomi (18)  

Hídrajongóknak javaslom a január első hétvégéjén megrendezésre kerülő Híd Túl Messze Van ttúra 90 kilométeres távjának lefutását.:)))


Előzmény: KoVerA (19)  

Tegnap láttam, hogy Dunaújvárosban is elkészült a híd (félig-meddig, a hordót gurították át rajta). Ha jól értettem, Mo.-on ez a leghosszabb híd- nem szerveznek rajta futást, amielőtt átadják a forgalomnak? Tök jó lenne! :)

Előzmény: eftomi (18)  

Köszi az infot.  Imádom a nagy hídakat. Egyet szeretnék megfutni. Malmö közelebb van, mint Millau. Ezért gondoltam rá. Úgylátom kereshetek tovább ...

Előzmény: Ms.Kate (17)  

Szia eftomi, a következő válasz érkezett vissza Svédországból:

 

 

Előzmény: eftomi (13)  

egy kis türelmet kérek máris kérdezem a svéd barátnőmet:-) nagy futó és malmöi:-)

Előzmény: eftomi (13)  

Ez nem az a hídfutás, amiről egyszer írtak a Spuriban, és állítólag nem lesz több? (Nem tudom, mennyi hídfutás létezik, de ilyesmire emlékszem, háthga segít.)

Előzmény: sepi (14)  

Még nem találtm meg, de keresgélek. A svédemen még van mit csiszolni:-)

Előzmény: eftomi (13)  

Hol (melyik honlapon) tudnám megtudni azt, hogy hol és mikor van a Malmö-i Öresunds hídfutás? (Mert ha részt vennék rajta, akkor beszámolnék itten.  )  

Aztán hétvégén lesz-e valami kellemes futórendezvény valahol, amiről majd be lehetne számolni?  

Egy fotód nincs a rókamadárról? Nagyon megnézném.

Előzmény: Cuha (10)  

Láttál te már rókamadarat?
... én sem, de már hallottam a hangját!
Kilenc éves lehettem, akkor kezdtem tájfutó versenyekre járni. Az egyik kisverseny a kisvasút Szépjuhászné megállójának környékén volt. Az edző nem tudott elkísérni minket, ezért anyukám vitte el a csapatot. Mindenki szépen elindult és be is jöttek a célba. Csak én meg egy-két gyerek nem akart megérkezni. Anyu már erősen izgult, hogy elvesztünk a setét erdőben, biztos nyakunk szegtük meg ilyenek. Mondták neki a rendezők, hogy ne tessék izgulni, mert elindult egy idős bácsi is a versenyen (természetesen a saját kategóriájában) és ő mindig begyűjti az elkószált gyerekeket. Ez így is lett. Akkor találkoztam vele amikor nem mertem bemenni a rókalyuk pontra, ami az ösvénytől kb 50 méterre lehetett, mert hallottam valami nagyon rémisztő hangot. Csakis a rókáé lehet, más állatnak nincs ilyen rémes hangja - gondoltam. Nagyon megkönnyebbültem amikor végre arra kocogott az a bácsi.
Apu persze azóta is azzal cukkol, hogy ott a rókamadár, ha az erdőben járva, felettünk rikácsolva száll a szajkó.

 

Tegnap voltunk egy kis remek Írott-kő túrán szombathelyi barátainkkal. Remek idő volt, nagyon jól éreztük magunkat. Fent a csúcson bementünk a határon lévő kilátóba. Szegény osztrák határőrök ott ácsorogtak naphosszat. Jól esett újra erdőben caplatni, régen volt ilyen. Szokás szerint a felfelé irányt élveztem jobban, a lefelé az mindig olyan gatyafékes. Ismét megállapítottuk, hogy ilyesmit sokkal gyakrabban kellene csinálnunk. No majd meglássuk... Írjatok valami jó kis beszámolót a 6É futásról, plíz.  

Nos a hétvége a keresztedzéseké volt. Síelni voltam Obertauernben 3 napot. Remek volt és megállapítottam, hogy ugyan nem az a tipikus aerob edzés, de hogy ha az emberfia keményen nyomja, akkor bizony megdolgoztatja vele keményen a vádlit-combot feneket. A hó sajnos a déli lejtőkön katasztrófális volt ezért az északi kisebb pályákon voltunk de ez nem volt baj, mert ott viszont nagyon jó volt. Kár hogy a www.gamsleiten2.at pálya nem volt nyitva, mert ott aztán igazán meg lett volna dolgoztatva a hátsónk. A Glühwein (lehet rosszul írom), Jagertea, meg a germknödel viszont továbbra is remek...
 

Mentem. Láttam. Győztem
 

Kevés edzés, plusz BB befutó elsőre. Hmmmm rutinos Jó kis írás volt...

Előzmény: Amatőr (5)  

Pen futására és beszámolójára emlékezve, nekem is nosztalgikus hangulatom lett. :)
Életem első komoly versenye 2000. október 23-án, a Bécs-Bp. befutó félmaratonja volt. Előtte júliusban kezdtem el a mozgást Monspart Saci 2 perc futás-2 perc gyaloglás terve alapján. MINDEN kezdőnek ajánlom, pl. Hauanitának is nagyon bejött ez az edzésterv! Persze, egy kicsit brahis verzióban ment. :)
Visszatekintve az alábbi beszámolóra, sok azóta is alapvető "okosságot" látok benne, pl. a szénhidrátfeltöltés szerepét, a komoly edzésmunka iránti elkötelezettséget! :)

"A kezdő futók közé tartozva egypár élményemet, kissé nagyképűen fogalmazva: tapasztalatomat szeretném megosztani veletek. (Párezer sor lesz!)
Lefutottam életem első félmaratoni távját!
A felkészülési tervem ugyan kimerült a következőkben:
- túrós tészta szombat ebédre
- sonkás-sajtos-olivás-uborkás tésztasaláta vacsorára
- bajor gőzgombóc vaníliaöntettel vasárnap ebédre
- almáspite uzsonnára
- a maradék tésztasaláta vacsira
- és sok-sok gyümölcslé,
de ezzel elértem, hogy nem éheztem el a verseny alatt, illetve olyan erőben éreztem magam vasárnap estére, hogy akár egy nagyatádi Ironman-t is elvállaltam volna.

Ami a megtett futókilométereket illeti október 1-től:
- Kaiser's 8 km (ez hozta meg a kedvem)
- 9 km, 12 km a Búbánat-völgy környékén, 19 km három belesétálással, 3 km és 4 km. Ez tehát az elrettentő példa: öt futás 3 hét alatt.

Hétfőn reggel nagyon nézelődtem Budakeszin, hátha meglátom topictársaimat, de sajna nem így történt. A normális bemelegítés is elmaradt, egyrészt mert igen nagyon izgultam, másrészt meg nehezen tudtam eldönteni, pulóverben fussak vagy csak pólóban, milyen szoros legyen a cipőfűzőm stb. Végül is a kenőcs (gél) bedörzsölésére meg egypár gimnasztikára emlékeztető gyakorlatra maradt időm.
A rajtnál ott toporgott előttem Hardy Mihály, aki lassan a Spuri állandó vendégévé növi ki magát, Németh Lajos mellé felzárkózva. Persze jó, ha ismert emberekkel és a futóbolond csapattal reklámozzák a futást -megértem, hogy nem velem.:)
A rajt után még egész jól ment a kocogás, de hamar jöttek az emelkedők. Az egyik utcácska megmászásához bakancsra lett volna szükségem, nem futócipőre... Elég hamar jelentkezett a lelki holtpont: nemigen hittem úgy 3-4 km-nél, hogy végigmegyek a távon. Mellettem-előttem csupa futókörös, sportklubos mez, vagy valami márkás-spéci felszerelés, párezer kilométerrel a lábakban... De szerencsére a barátom, aki végig csak velem futott (ha már rábeszélt júliusban a futásra, kötelességének érezte mintegy a mentőangyal szerepét vállalni:)), szóval ő tartotta bennem a lelket.
10 km is eltelt, s én még mindig hegyi félmaratonon éreztem magam. Kísérőm szerint két éve nem is erre vezetett az út. Hogy ezzel vigasztalni akart-e, nem tudom. Később a lejtő (Istenhegyi út) is elég érdekes volt a sík terephez szokott lábaimnak. A Lánchídhoz közeledve már elég fáradt voltam, ehhez képest pár kilométerrel azelőtt az úton egy óriási vértócsa volt, egy bicegő futónak meg a térde állt elég furcsán, szóval biztatásban nem volt hiány. Monspart Saci lelkesítő szavai viszont tényleg erőt adtak úgy 15-16 km-nél.
Az Andrássyra ráfordulván nem akaródzott a hajrá, elég volt elérni az oly távoli Hősök terét. Természetesen a cél felé haladva egy előttem elhaladó szirénázó mentőautó adott kellő lelkierőt...
Még az elején szomorkodtam kissé, hogy csak az első 1000 befutó kap pólót: mi fog akkor emlékeztetni engem (pár sérülésen kívül) erre a versenyre? Pláne, hogy Budakeszin 1700-as rajtszámot is osztottak. De valami történhetett (biztos 1000-nél kevesebben indultak...:)), mert a célban megkaptam a ........ cég szatyorkáját, benne az áhított pólóval!:)
Az izomlázon kívül más bajom azóta sincs, tervezem a jövő tavaszi-nyári idényemet!
A felkészülés diéta elemei már jól mennek, csak a futásra kell jobban odafigyelnem.
Ugyan nem veszem célba sem a 4 perces km-eket, sem az ultramaratont, de azért nem hozok majd szégyent a futóbolondokra!

P. S.
Az időeredményem nem titkos: 1:55:52"

Hát, ez volt a kezdet. Azóta rájöttem, hogy sokkal több edzéssel sem feltétlen gyorsabb az ember. :)

 

 

No, ha már beszámolók, idemásolom életem egyik legemlékezetesebb versenyének beszámolóját, még 2001 júniusából: Stockholm Marathon

"Sziasztok!!! :o)))
Először is nagyon köszönjük a szurkolást, az on-line közvetítést és a gratulációkat! Igen, végre mi is elmondhatjuk, teljesítettük életünk első maratonját, természetesen topikpólóban :o)))) A szervezés nem volt rossz, csak az angol nyelvű tájékoztató táblák hiányoztak nagyon. Emiatt én pl. a női elitnek fenntartott öltözőben tudtam csak átöltözni :o) és a nekünk kijelölt startzónára is csak véletlenül bukkantunk rá. Kb. másfél perc alatt értünk el a startvonalig, de még az első két km-en is csak 5 perces tempóval tudtunk menni (pedig akkor még ment volna gyorsabban is :o)) a tömeg miatt. A verseny elején remek volt az idő, sütött a nap, és több helyen is zenekarok játszottak, az emberek pedig végig szurkoltak a pálya mentén ("Hejja!!") 3 km-enként volt frissítő, szőlőcukrot, banánt, narancsot, energiaitalt és szivacsot osztogattak. Ezeket nekem sepi "szállította házhoz", aki emellett a tempót is diktálta, sőt hordozta a napszemüvegemet is :o) 10km-nél már 4.50 körüli tempóban futottunk, ezt sikerült tartanunk félmaratonig (1:42 körül). 30 km-ig még sikerült 5 percen belüli idővel szaladni, de utána fokozatosan "elfogytam", amihez hozzájárult egy undorító, hosszan emelkedő híd is, 33km-nél (sneci biztos élvezte volna :o)). Azután még kaptunk egy özönvízszerű jégesőt a nyakunkba az utolsó 6-7 km-re. Borsónyi nagyságú jegek kopogtak a combunkon, és sepi kopasz fején :o), aminek a nyomait még most is viseljük. Itt többszáz futó feladta a versenyt, és bemenekültek a környező házakba, boltokba. Természetesen nekünk eszünkbe sem jutott megállni. :o) Sepi előttem futva próbált megkímélni a nagyobb darab jegektől, így rajta lényegesen több a kék-zöld folt :o) Sajna a jégeső a szurkoló tömegeket is elűzte a pálya mellől, pont a verseny végén, amikor nagyon ránk fért volna a biztatás. Végül lelassulva, dideregve és tocsogó cipőben, jéggel borított stadionba érkeztünk. Kézenfogva futottunk át a célon :o)))) Nettó időnk 3:35:55 lett, ez 5:09-es tempót jelent. Ezzel sepi az 1926. férfi, én a 125. női befutó voltam :o))) Verseny után elmentünk a cuccainkért, amik sajna teljesen átázva vártak ránk egy nagy tócsa közepén a földön. Azért a forró kávé és a briós nagyon jólesett, és az érmünk is nagyon szép :o) Jelenleg intenzív lábápolást folytatunk, holnap talán már lépcsőn is tudunk majd közlekedni. Mégegyszer mindenkinek köszi a szurkolást! :o)
pen+seΠ"

 

Azért döbbentem nézem az edzésnaplódban ezeket a 200kilis tekeréseket. Lefutok egy maratont, lazán, ha kell 4 óra környékén, de a legtöbb, amit tekertem egy nap, az 100 kili volt 2 részletben, kb. 6 óra alatt. Igaz, hogy akkor nulla volt a mostanihoz képest az állóképességem, de emlékszem, mennyire kész voltam tőle. Úgyhogy, grat, és csak így tovább, ügyesen! :)

Előzmény: Ms.Kate (2)  

Kezdhetem???:-)

Mint már a blogomban utaltam rá, a héten elkezdődött a tavaszi versenyekre való felkészülésem. Görgő beállítva a tv elé és nyomom a napi 1-1.5 óra pörgetéseket.

Tegnap edzővel is megvolt az első training. Egy röpke átmozgatás koncentrálva: comb, fenék, vádli és karra. Edzés után nem éreztem magam különösebben fáradtnak, de ma azért érzem a vádlim elég rendesen. Edzés után otthon még lenyomtam a napi adagomat görgőn és kellemesen elfáradva tértem a párnák közé...olyan jól sikerült, hogy el is aludtam ma reggel:-)

Hétvégén irány Kékes természetesen bicajjal egy jó kis tempós 200 km lesz. Maradhatna ez a jó idő egész márciusig utána meg jöhetne még jobb:-)

 

 

 

Irodalmi topik? Éljen, éljen! Na, de ha már bevezetés, tárgyalás, befejezés, akkor lesz szaktanári~szakértői~vizsgaelnöki (szab. vál.) értékelés is!!!  Szóval  tessék naggggyon komolyan venni a beszámolókat!!!