Beszámolók versenyekről, edzésekről, túrákról
Létrehozta: sepi | 2006-11-22 13:01:59-kor
No ez lenne az irodalmi topic
Az irodalmi topic, ahol mindenki részletesen elmesélhetné kedvenc versenyét, edzését, túráját vagy bármilyen sportteljesítményét részletesen. Nem kell, hogy a legfrissebb legyen, emlékezzetek vissza régi eseményekre is. Egyetlen kérés van: legyen bevezetés, tárgyalás, befejezés.
19. Szarvasűzők egyetemi-főiskolai váltófutóverseny. Legközelebb 2009. április 4 – én üldözzük 75 km – en keresztül Bonifácot a Bükki Nemzeti Parkon át. (Eger - Miskolc.) Videó klip a tavalyi versenyről:
http://www.uni-miskolc.hu/~diakdsk/index.php?option=com_content&task=view&id=59&Itemid=81
Hétvégén lezajlott Bad Goisern (Ausztria) és környékén a 2008-as Salzkammergut Trophy - mountianbike maraton.
Mi öten mentünk, 2 lány 3 fiú, a versenyen csak a fiúk indultak, de egy nappal előtte a pályabejáráson mi is részt vettünk - meghatározó élmény volt! Amikor kb 550 km vezetés után megérkeztünk a táborba az első napon, úgy éreztem hazaértem. Festői, nyugodt, barátságos, az utcácskák keskenyek és mégse szűkek, valahogy senkinek sem okozott gondot elférni rajta...Meseszép táj mindenfelé, kristálytiszta vizű hegyi patakok és hasonló tavak, feléjük magasodó fenyőkkel tűzdelt hegyekkel. Mi pénteken gyönyörű napsütésben körbetekertük a tavat, kb 44 km volt, nagyrészt murvás ösvényeken, majdnem végig a tó partján, az út csak néhol húzódott be a hegyek közé. Rengeteg képet csináltunk, én nem győztem "harapni" a tiszta levegőt, és a látvánnyal sem tudtunk betelni. Szombaton reggel esőre ébredtünk - mit esőre, szakadó záporra, zivatarra! A három fiú három távon indult, 110 km, 55km, 23km. A 110 távra a versenyzők esőben indultak, esőben érkeztek, és verseny közben 4x szakadt a nyakukba az ég. A 23km és 55km rajtja már napsütésben volt, és a szerencsések végig ilyeni időben is tekertek, és így is értek célba. A leghosszabb táv (cca 200 kili) hajnali 5-kor indult, és az első beérkező 10 óra 10 perc alatt tette meg. A 200 km-ert. 10 óra 10 perc!!! Több mint 3000 méter szintkülönbség, és nem aszfalton! Azt hiszem erre mondják hogy gépállat.... persze csak jó értelemben, a fiatalember nem volt elszállva magától, mosolyogva nyilatkozott, és még kicsit sem látszott fáradtnak. Úgy meglepett mindenkit a teljesítménye hogy elfelejtették fotózni, és a fotósók kedvéért visszaküdték 50 métert, jöjjön már be újra a célba... Mi ketten lányok szurkoltunk a pálya mellett, és bíztattuk a magyarokat ezerrel. Mivel nem tudom németül vagy angolul hogy van a hajrá (egy ideig Go-ztam meg very good, stb, de nem jött be), végül mindenkinek hajrát mondtunk, úgy is értik. A rajtszámon látszott a nemzetiség, ezért a magyarokat külön figyelemmel tudtuk kezelni, hogy ennek mindenki hogy örült! :))) Többen meglepetten néztek fel és vigyorogva kiáltottak vissza hogy köszi, meg sziasztok! Hiába na, nagyon jó tud lenni ha idegenben verseny közben valaki magyarul szurkol a pálya szélén. :D A fiúk elbeszéléséből a terep elég kemény volt, egy pár emelkedőt láttunk mi is illetve a tó kerülésen ki is próbáltunk, szóval nem volt könnyű, de ahogy láttuk az arcokat szinte mindenki nagyon szerette, még az eső ellenére is. És mennyi női versenyző volt, még a magyarok között is! Én nagyon meglepődtem, de örültem is neki. :) Szóval szép volt, jó volt, jövőre ugyanitt, remélhetőleg már én is rajtszámmal érkezem. 
Ezúton és nagy gratuláció mindenkinek aki végigtekerte ezt a nagyszerű versenyt! 
Tegnap elmentem tatai Nike Futócenter "letesztelni":-) Helyszín: Tata-Edzőtábor. Csak pozitív impulzusok értek...megérkezés, bemutatkozás, a már mindehol jellemző adminisztráció. Bemelegítés: 1 laza kör az atlétika pályán, majd rövid futó-gimnasztika és irány a Cseke-tav...(ez közvetlenül az edzőtábor mellett van) Sokan pulzusra futottak, de már az első körben kialakultak a csoportok kinek, melyik tempó a megfelelő. A bátrabbak elmentek egy Öreg-tavat futni.
Lazázás után vissza az atlétika pályára és egy két 100m-es sprint majd nyújtás, illetve a pályán lévő "profik" atlétika edzésének megtekintése, 2 hímnemű résztávozott...uuuuuuuuuu.....na azokat a lábakat mutogatni kellene...
Mindezek után vissza a recepcióra még egy kis dumálás, összetartás, vélemény-nyilvánítás...
Klafa volt....nagyon.....sokkal jobb csoportban, mint egyedül...körözni....
Á, tuniziai edzőtábor. Nekem is ajánlottak egyet, de a család ugye....
Nem a Kis Daniékkal voltál (Giant-Gyömrő)?
Előzmény: Ms.Kate (67)
természetesen ha a közeljövőben szükségetek lenne (bárkinek) ilyen céleszközökre szívesen átadom. Dobozt, csomagolóanyagokat...
Köszi az infot. A csomagolás része nem tűnik egyszerűnek, a szállítást viszont drágábbra saccoltam. Én eddig még csak egyszer adtam fel speciális csomagot repülőre (sífutó felszerelést), no azt el is hagyták és csak pár nap múlva került elő..
Előzmény: Ms.Kate (65)
bringa értékesítéssel is foglalkozó üzletben kéri kell bringás dobozt, amibe áruként bringát kaptak. (én spec. a bringavilágban kaptam) majd otthon szépen kereket ki, pedált, nyerget ki, kormányt le és csomagoló anyaggal (ezt én a mh-emről hoztam) szépen becsomagoljuk a letisztított bringánkat a dobozba. A doboz oldalára név, lakcím, ország és figyelmeztetés/megjegyzés, hogy lehetőség szerint ne fektessék el a dobozt vízszintesen (a küllők miatt).
Légitársaság függő szerintem a feladás. Mi egy bizonyos Nouvelair-rel mentünk oda-vissza és külön kellett feladni a cangát a poggyászoktól elkülönítetten, potom 31 € -ért szállították oda-vissza független a kilótól.
Azért gondolom, hogy légitársaság függő, mivel golfos "nagymenők" is jöttek a géppel és odafelé ott problémáztak a rep.téren a csekkinnél a golfcuccaik miatt, hogy miért kell külön feladni és nem pedig poggyászként hiszen a múlt hónapban jöttek haza áááámmmmerrrriikkkábbbóóóll és oda poggyászként is fel lehetett adni...a kiscsaj meg nyugodt hangon annyit válaszolt a nyálverőknek: - lehet, kedves uram, hogy ámmmeerriiikáábaa poggyász, tunéziába viszont sporteszköz és plusz zsetont kell perkálni ott a szélső pultnál a kollégának...
Hú, ez nagyon szuper lehetett!
írd már le légyszi, hogy milyen csomagban és mennyiért lehetett elvinni a kerót a repülőn.
hmmm...elég régen firkantottak ebbe a topikba:-)
Edzőtábor - Tunézia, Yasmine Hammamet 2008.02.29-03.07.
A munkaasztaltól felkelve egy hét csak a bicajról szól majd, jupiijjjééé...
Kellemes, (22fok) nap sütötte, szeles napon szállt le a gép Monastirbe, majd jó egy óra zötyögés után megérkeztünk a szállodánkba, becsekkolás, egy jól eső pihi, majd egy laza 40 perces futás a tengerparton. Az ezt követő napok időbeosztása a következők szerint alakult:
version 1.0 = 6.30-kor ébredés, futás a felkelő nap látványában a tengerparton és a t.sétányon éhgyomorra. Reggeli, pihi, majd egy jó 50-60km átmozgató tekerés kora délután.
version 2.0 = 6.30-kor ébresztő, reggeli, rövid pihenés, majd nyeregbe és 90-120 km tekerés. Délután pihi, esetleg átmozgató locsi-pocsi a szálloda úszodájában.
A kaja igazán változatos volt, bár én tisztára vega lettem, mivel a birka húst annyira nem preferálom náluk viszont ez a "nyerő". Így maradtak a saláták, párolt, grillezett zöldségek (cukkini, padlizsán, spenót, répa) valamint 2 ízben grillezett hal no és ipari mennyiségben gyümölcs, gyümölcs...(narancs, mandarin, körte, eper = na de nem ám kamionban érlelt félig zöld még, hanem az igazi napon pirosodott igazi eperízű)
Az eltévedés kockázata egyenlő a 0-val, mivel A pontból B pontba egyetlen út vezet:-)) az is hosszú kilométeres egyenesekből áll...ami időnként számomra eléggé monoton volt a pusztában "lengedező" széllel együtt....Az utak elég szélesek így nagyívben előznek az autók, a teherautók pedig előre jelzik egy apró dudaszóval, hogy vigyi mert előzlek kétkerekűkém...Sikerült egyszer egy cementet szállító kamion mögött stéherezni és 58-60 km/h-val pörgetni hosszú kilométereken keresztül
Az időjárás napközben 22-25 fok között alakult, egyedül szerdán esett az eső amikor pihenőnapot tartottunk és csak a nagy semmittevés folyt meg egy kis locspocs a medencében...az éjszakák viszonylag hűvösek, de akkor meg rendes ember alszik és készül a következő napra:-)
Visszazökkenve ma már a jó magyar valóságba, dudaszó hátulról ...- hülye bringás mennyé már félre mert jövök....és a hideg:-)))
Húúú, jó verseny lehetett. GRATULA!
Én még nem tekertem versenyen így sötétben, de futni futottam már koromsötétben, a határban, holdvilágnál többször is. Azt éreztem, hogy nagyon megyek, de ez csak érzéki csalódás volt, mert az időm nem volt jobb mint máskor, sőt egy picivel több. Figyelni kell jobban a terepre. Szóval, bár nem láttam a pályát, de korom sötétben fejlámpával és kislámpával a kormányon, 25-30km/h-t menni, nem lehettett egyszerű.
Előzmény: Ms.Kate (57)
Előzmény: atom (60)
Azta, tényleg izgi lehetett! Gratulálok, ügyesek voltatok!
Jut eszembe: a pályán volt világítás, vagy éjszaka mindenki saját lámpával ment?
Előzmény: Ms.Kate (57)
Azta' Kate ez már megint nagyon kalandos volt!!!
Gratulálok az eredményhez, és jobbulást a fogadnak (vagy legalábbis a helyének...)!!
Előzmény: Ms.Kate (57)
mivel már döröböltek többen is az ajtón...nyilvánosság elé tárom a 24 órás verseny részleteit:
szal az úgy volt, hogy a Totya meg én....
Szóval: a szokásos laza péntenki napból egy erős/melós péntek délutáni nap kerekedett és a budapesti közelekedés is csak hátráltatta az elindulást oly formám, hogy amikor megérkeztem az illető házikója elé immár este fél7 volt. Megbeszéltük, hogy na akkor most már hülyeség elindulni bepakolunk a kocsiba és inkább hajnal 3-kor indulunk neki az útnak. Így is tettünk, egy laza vacsi és alvás. Hajnalban kelés és 3.16-kor irány az autópálya. Dumálás, heherészés a kocsiban Rajkáig....hurrá itt is van már a határ...papírok. ÖÖÖÖ....mire kedves utastársam vérbefagyott arccal közli, hogy na az otthon maradt. Kézifékes megfordulás és irány Budapest....és a "könnyebbség" kedvéért nem a budai oldal hanem a 16.kerület (Cinkota)...át a városon, ahogy éppen lehetett papírok előásása, kocsiba vissza és induljunk neki ismét Rajkának. Ekkor már tudtuk, hogy nem érünk oda a kezdésre vagyis nem én leszek a kezdő ember a csapatból. No, végül is 1 óra késéssel megérkeztünk a helyszínre Csehországa. Gyors sátorállítás, egy kis kaja, öltözés és bemelegítés mert lassan váltás lesz és már én következem. A pálya egy 13.4 km kör volt, melyben egy nagyobbacska dombonak jelentős szerepe volt. Az időjárás nem kedvezett hatalmas szél volt és időnként szitált az eső is. Sötétedésig 3-3-3 köröket nyomtunk felváltva, pihenni nem nagyon tudtam. A versenyre egy kezdődő fogfájással indultam néhány fájdalomcsillapítóval a farzsebben. Szóval leszállít az est és szerény számításaim szerint hajnali fél 2-kor kerül majd rám a sor amikor is 6 kört kell folyamatosan megtenni a setétben addig viszont aludni kell vmenyicskét....hát nem nagyon ment mert a fogam iszonyatosan elkezdett fájni, duplán vettem a cataflamot....lassan eljött az idő, váltás és tekerjünk...az első három kört még leküzdöttem a sötétben, a negyedikben már elkezdtem vakarozni, és kifogásokat kereseni, az ötödikben már a hátam közepére kívántam a dombot amikor fel kellett menni rá, a 6 kör egy rémálom volt. Egy gyors forró zuhany, 1 óra pihenés, majd ismét öltözés és immár reggeli napsütésben orkán szélben az utolsó 3 kör...olyan jó időket mentünk, hogy viszont még mindenkinek belefért egy 1-1-1 plusz kör.....
A csaj kategóriát messzemenően megnyertük (10 kört vertünk a másodikra)...de....
Hazafelé autókázva éreztem, hogy a pofim mintha már duzzant is lenne....telefon haza hogy egy fogorvosi ügyeletet kerítsenek nekem. Egyeneset az ügyeletre mentem, ahol 2 perc alatt kirántották a begyulladt fogat. Éjszaka felébredtem hogy nekem még mindig fáj, de gondoltam ez normális...egy algopirin lenyel alvás tovább mert nagyon kimerült voltam. Reggel viszont iszonyú fogfájással és a tegnapihoz képest 4szeresen feldagadt képpel ébredtem. Alig bírtam kinyítni a számat és a fájdalom elviselhetetlen volt. Na keressünk egy "szakembert" de SOS. A szakember megállapította hogy a foghúzást elég felületesen végezték el, ugyanis a seb kitakarítását "elfelejtették" tisztességesen megoldani. A héten naponta jártam vissza kezelésre, pépes bébi papin éltem, nem tudtam beszélni, és csak a falat kapargattam otthon a fájdalomtól....de most már úgy tűnik életbe maradok....még 2-3 hét amíg "tökéletesen" rendbe jön a seb...de most már van erőm nemcsak négykézláb kimászni az ágyból...
Egyébként a 24 órás ettől függetlenül kiváló volt...egy icipicit kemény volt, de leküzdhető....
Végeredményben 220 km-t sikerült összetekerni...29-es átlaggal (a szélben) és a legjobb női kör idővel:-)))
Pár fotó a szurkoló szemszögéből: Nagyatád, Ironman.
Éljenek a hősök!
http://picasaweb.google.com/bekei.gabriella
Nagy szeretettel gratulálok az IronMan-eknek :))
Nagyok voltatok!!! :)
Előzmény: pirgelman (52)
Előzmény: zolle (51)
Hát, nekem nincs blogom, így ide rakom a beszámolóm. Remélem befér.
Évek, évtizedek óta ott motoszkált a fejembe az IronMan gondolata, amit csak fokozott egy film, amin azt láttam hogyan esik össze valaki a cél előtt és milyen szenvedés ül az emberek arcán a verseny vége felé. Hogyan? Hogy mazoista vagyok? Á, dehogy! Kihívást láttam benne!! J Tavaly láttam elérkezettnek az időt, hogy 2007 januárjától nekifeszüljek és felkészüljek a táv teljesítésére. Vettem is decemberben egy használt bringát, elkezdtem gyűjteni aprócska és nagyobbacska infókat és persze elkezdtem az edzéseket is. Eljutottam valameddig, aminek a gyümölcsét itt lejjebb olvashatjátok. J
XVII. Hosszútávú Triatlon OB. Nagyatád, 2007.08.25.
Szépen leutaztunk, regisztráltunk és felvettük a rajtcsomagot. A papíron a nevem mellett csak nekem nem szerepelt semmilyen egyesület v. helység jelölés, viszont a csipp ellenőrzésekor a számítógép már kiírta, hogy a „Sportolna” egyesülethez tartozom. Szóvá is tettem, de azt mondták ez így nem gond. Nekem sem volt, mert én csak versenyezni jöttem, de azért az, hogy az eredményhirdetésnél mindenki neve mellé mondták vagy az egyesületet vagy, hogy honnan jött, míg nekem csak a nevem említették. Fura volt és nem tetszett.
A megnyitó egyébként tetszett. Rövid volt és az első IronMan-esek köszöntése valami fantasztikus élmény volt. Libabőrös lett az ember mikor a tömeg (a versenyzők és a kísérők, vendégek) tapsorkánnal köszöntötte Őket. (Gondolkodtam is, hogy nem lehetne é mindig első IronMan-esnek lenne? J ). Engem még valami más is megfogott – az amikor azokat köszöntötték, akik 16-szor teljesítették már ezt a versenyt. Szép. Persze a tíz, illetve tíz feletti számok is szépek voltak (na, ez nagyon messze van nekem, azt már láttam L ).
És örültem, hogy felismertem egy „online edzésnaplós” indulót (rajta volt a póló J - Pirgelman-t ismerhettem meg személyesen).
Úgy éreztem, hogy aránylag jól sikerült a felkészülésem, bár voltak benne kisebb „buktatók” (talpi bőnye gyulladás, visszérgyulladás az utcsó hónapban… - csak, hogy a fontosabbakat említsem), de kinek nem?. A lényeg, hogy remegő lábak nélkül, magabiztosan, mindent előre megtervezve vártam a 6:50-es rajtot a gyékényesi bányató partján (és a hajnali 4 órás kelés sem igazán zavart).
Úszás (3800m) – 1:13:13Nagyon kellemes, „tiszta” vízbe vetettük bele magunkat az ágyúszó elhangzása után (nem volt szükség neoprénre). Nem nyúlt el annyira a mezőny, mint Kiskörén (a féltávon), szinte mindig úszott valaki a környékemen. Sőt volt, aki túlzásba is vitte! Mikor már folyamatosan csapkodta a lábam, szinte abba kapaszkodott, kénytelen voltam 45 fokos irányváltoztatásra, hogy lerázzam. Ez sajna csak a 3. alkalomra sikerült véglegesen. (Én is úsztam másnak a lábvizén, de azért ez …). Az úszással nem volt gond, hoztam amit vártam, egy 35 perces kör után egy 38-as. „Gyors” depózás. A fürdőnaci maradt, rá a kerékpáros cucc, legurítottam egy „Penco Befor Activity” mixet és ugrás a bringára.
Ez a 140. helyen voltam az úszás után.
Kerékpár (180km) – 5:36:06 nettó idő (5:47:29 bruttó)Kellemes meglepetésként egy kedves ismerős buzdítását hallottam a rajtvonalnál – Vass Gergő volt, akivel Győrben ismerkedtem meg a duatlon VB-n. Jól esett egy ismerős hang. Kis szélben, néhány huplival – emelkedővel – tarkított volt az út. Azt is mondhatnám, hogy hullámos volt a terep. Eleinte 30-as átlagtempót terveztem, de nem ragaszkodtam hozzá a verseny során. Az első 75km Gyékényestől Nagyatádig jól telt és megittam két kulacs frissítőt. A versenyközponti fordítóban segítőmtől kaptam egy hot dogot és robogtam tovább, megkezdve a 3X35km első körét. Első kör – semmi gond. Egy Pisti nevezetű versenyzővel előzgettük egymást és ilyenkor váltottunk is pár szót. A második körben egy mézes vajas zsemlét nyomtam le egy gél kíséretében és persze folyamatosan ittam, hogy a még enyhén gyulladt visszeremmel ne legyen gond (nem is lett, már alig, alig, alig… érzem), de hirtelen elfáradtam. Megijedtem. „- Mi lesz velem, hisz még 1 köröm van és csak utána a maraton?!” Így a harmadik kört visszavettem és 120-as pulzussal nyomtam le. Igaz visszaelőztek páran (Szűcs Fatime is, aki ekkor még versenyben volt) de nem érdekelt, így is rengeteget jöttem fel a 140. helyről. A kör végére szinte teljesen kipihentem magam. Hihetetlen volt, de akkor már nem akartam nyomni a pedált, nehogy ismét a fáradság érzése törjön rám – vártam a maratont! És szenvedtem az egyéb nyűgöktől – elfáradt a derekam, a vállam, fájt a talpam a taposástól… Az öltözőben beugrottam kicsit a zuhany alá – jól esett a felfrissülés. A futásnak fürdőnaciban és trikóban vágtam neki az új Asics Noosa TRI cipőmben. J
Futás (42km) – 3:46:12Ahogy gondoltam, úgy volt. A futás a legnehezebb versenyszám. Akkor már kicsit merevek az izmok, elfogyott a szénhidrát, a víz stb. 16 kört kellett a központban futni. 16X15percet szántam magamnak. A futás megkezdésekor kerek 7 óránál tartottam. Nagyon rezgett a léc, hogy nem leszek 11 órán belül. A verseny előtt 11:30-at terveztem, de ugye evés közben jön meg az étvágy. J Az első körök nagyon mentek 12:00 és 13:00 körül (2650m-en). Jó volt látni, hogy utolérem Fatimét és „elsuhanok” Zaka mellett (Zakariás Géza dr.). J Persze jött a fáradság pont a féltávnál. Ismét egy gél, ami fejben nagyon helyre tett, így már csak a fáradt lábammal kellett küzdenem – a jobb felső combom be-be akart állni. Egyébként a 2650m-en 2 helyen volt frissítő. 1 víz a fejemre, 1 pohárral ittam, és 1 szelet dinnye körönként. A 12. körben ismét nyomtam egy gélt. Nagyon ment a vége csak abba keveredtem bele, hogy a táblán kiírt kör a nevem mellett mit jelent.? Szerencsére segítőm jobban észnél volt és mikor Én még azt hittem, hogy 3 köröm van közölte, hogy csak kettő. Hát, akkor hajrázunk, gondoltam. J Kislányommal és feleségemmel futottam be a célba, akik a futásnál –„Hajrá Apa” kiáltásokkal próbáltak lélekben támogatni.
Beértem, fújtam kettőt, és kész volt. Vége a versenynek. „-De Én még nem haltam meg! Kérem!” – érződött egy picit bennem. Talán Én is egy örök elégedetlen vagyok? ;-)
Időeredményem: 10:46:53. Abszolút 38. férfi 30. hely.
„-És most mihez is kezdjek? Mi a következő kihívás?” – foglalkoztat a gondolat így a verseny után, hogy szinte edzeni is elfelejtettem. Na jó, nem – futottam ma (kedd) reggel 14km-t. J
Nagyon jó kis beszámoló volt ez, köszönjük szépen! :) Egész sokan voltatok a fórumról, még egy nem hivatalos fórumtali is összejöhetett volna ott...
annyira jók ezek a triatlonos beszámolók, hogy kezdek langyosodni....hmmm...talán ki kellene egyszer próbálni...??
Gratulálok neked is Elek és a többi résztvevőnek is! Többek között szaszának! az ő beszámolója hol van?
Előzmény: Elek (46)
Az én beszámolóm ilyenre sikerült:
Jövőre szeretnék Nagyatádra menni, persze ehez rengeteg bringázás szükséges még.
Meglepetés a Tiszatónál, Középtávú Triatlon OB Kiskörén.
Soha életemben nem indultam ilyen hosszú versenyen.
A verseny előtti napokban próbáltam összeszedni a gondolataimat, illetve próbáltam még a lábamat pihentetni. Izgultam az előző hétvégi Hortobágyi futáson szerzett sérülés miatt is.
Pénteken még egy családi szülinap keretében feltöltöttem a szénhidrátraktáraimat, majd próbáltam kipihenni magam.
Reggel elég korán sikerült felkelni, szerettem volna ráhangolódni a versenyre, de a gyerkőcök miatt nem nagyon sikerült. Nehéz út volt Kisköréig, de szerencsésen leérkeztünk. Közben Márti üzenete segítségével érkezett egy kis erő. 
Ekkor történt az amire nem számítottam és kívánom mindenkinek, hogy legyen benne része, szóval megálltunk a kocsival, kinézek az ablakon és előttem állnak öten. 
Én meg csak nézek, és nem hiszem el, hogy kerülnek ide, miért, kivel és egyáltalán, hogy lehet ez? Nem bírtam kiszállni a kocsiból, sőt, igazán nehezen bírtam magammal az érzelmekkel. 
Ezt mindenkinek ajánlom verseny előtt. 
Szóval ott álltak Ők öten és csak vigyorogtak, Nicol, Tandi, Fruzsi, Kitti, Bocsi. Kitti pólóján a felirat HAJRÁ ELEK. Szerintetek az ember mit csinál ilyenkor? 
Nagyon nem jutottam szóhoz, nyeltem nagyokat. Kiszálltam, és csak azt tudtam hajtogatni, hogy Ti hülék vagytok, ezt nem hiszem el, ilyen nincs. Ekkor már kicsit átértékeltem a hétvégémet, sőtt… sok mindent magamban. Nagyon köszönöm. 
Ekkor megcsörrent a telefon, Steve és Zsóka hívott, bíztattak és mondták, hogy ők is jöttek volna,de közbejött valami, hihetetlen mi készült itt a háttérben.
Utólag kiderült mindenki tudott róla, még Dorka lányom is de nem árulták el. 
Persze gyanús volt a hűtőben a kókuszgolyó, de nem tudtam összekötni a dolgokat. Én a PARAdicsommal voltam elfoglalva.
Szóval ekkor már nyugodtan duzzoghattam, csak lazán…, ettől a pillanattól kezdve minden teher lekerült a vállamról, nem kellett foglalkoznom, magammal, mit egyek, mit igyak, mit vigyek magammal, hova tegyem. Tényleg „csak” a táv teljesítése maradt nekem. Elmentem felvettem a rajtszámomat, majd jött a piknik amit Szasza is írt. Terülj terülj asztalkám, persze asztal nélkül az árokparton. Ekkor már nem volt két óra a rajtig, de azért lecsúszott a koviubi a sültcsirke mellé, sőt még Bocsi italából is kaptam egy kortyot.
Készült jó pár kép a csapatról, majd összeszereltük a bringát és bevittem a depóba. Együtt lementünk a tópartra és vártuk a rajtot, persze a gyerekek egyből mentek a vízbe. Fura egy ízlésük van, ilyen hideg vízbe bemenni? Brrr
Ekkor már igazi szél volt, ami szerencsére az úszás közben tovább erősödött és maradt is a célbaérkezésig. 
Ekkor mondta valaki, hogy két perc a rajtig, jajjjj akkor kezdőőőőődik, mindenkinek nagy puszi és már indultam volna, amikor Nicol még súgott nekem két mondatot, (megértette velem a szombati nap legfontosabb célját) ránéztem, mosolyogtam, megköszöntem, és ha lehet még vidámabban és lazábban mentem a vízbe.
Azért a többségen neoprén ruha volt, de mi Szaszával csak úgy furdőruciban várakoztunk a rajtig. Próbáltam én is kimaradni a nagy tülekedésből, de az első körben azért ment a helyezkedés. Szerencsére előző héten kipróbáltam mit tudok, illetve mit kell tennem a vízben, ezért nem volt semmi probléma úszás közben. Persze a viharos széllel nem számoltunk, ami főleg a harmadik körben már nagyon elviselhetetlen volt , ezen kívül a hínárok szerettek volna megfogni bennünket, de ezt is sikerült megúszni. Ennek ellenére három egyforma körrel sikerült végeznem. 
Minden körben ki kellett jönni rajtszám leolvasásra és ez lehetőséget adott a feltöltődésre is, hiszen a szurkolók ott álltak a vízben és a parton, már messziről hallani lehetett a kereplőket.
Kimásztam a vízből, majd megmásztam a gátat, közben Kitti elvette tőlem a fölösleges ruhadarabokat, a depó kapujában megkaptam a csapatfrissítést, mint utóbb kiderült már ezt is úgy kellett kisírni. A depózás mindig "erősségem" volt, most is sikerült elég hosszú időt eltöltenem bent, de igazán ez nem számított, szépen sütött a nap és volt nálam minden, és mellettem voltak Ők.
Tudtam, hogy most következik számomra a legnehezebb szám, hiszen az elmúlt hat évben összesen 2.200 km volt a bringatermésem, és ebbe benne van a gyerekekkel letekert táv is. Ez nem sok, sőt kevés, de most evvel kellett beérnem, igaz nem megnyerni készültem a versenyt, csak teljesíteni, ahhoz pedig talán ez is elég lehet, főleg, hogy ilyen csapat vár a pálya mellett.
Összeszedtem magam, elindultam bringázni, a táv 4x20 km, hát ez fejben is nagyon kemény nem csak fizikailag. Közben a szél is fújt ha lehet még erősebben, próbált bennünket a puhább árokba terelgetni. Az első kör végén már nagyon vártam a frissítést, jól esett amit kaptam, és a szurkolás is jókor jött, feltöltött a következő körre. Ekkor már tudtam, hogy a templomtornyot kell figyelni, hiszen a fordító a tiszanánai templomnál volt. Itt volt az állítólagos frissítőállomás is, ahol nagyon "bőséges" frissítés volt. Csak víz, az is meleg és koszos. 
Második kör végén megint szurkolás, frissítés, de ekkor már rászóltak a csapatra, hogy nem lehet, mert csak a hivatalos frissítőnél lehet ezt megtenni. Tudjátok ahol víz volt, ekkor egy kicsit aggódtam, mondhatnám, duzzogtam, hogy akkor ez most túlélőverseny lesz, de azért reménykedtem, hogy csapatunk Nicol, Tandi, Fruzsi, Kitti, Bocsi kitalál valamit, így „csak lazán…”továbbmentem. Harmadik kör fordítójához közeledve egyszer csak mellettem voltak, kocsival, mentek a fordítóhoz, hogy a hivatalos frissítőpontnál tudjanak segíteni. A negyedik körben már egy kicsit elég volt a bringából, de a fordítónál megint ott voltak Ők, és persze megint tudtak segíteni. Szó szerint leszedtek a bringáról (rámparancsoltak ELEK EGYÉL, ezért külön köszönet, mert ilyenkor az ember hajlamos nem odafigyelni magára), megetettek, megitattak, majd átadták Bocsi által készített utolsó bájitalt és továbbengedtek. Sikeresen leküzdöttem az utolsó szakaszt, de ekkor már éreztem, hogy a bringa bizony sokat kivett belőlem, erre bizony készülni kell rendesen. 
A depó megint jól esett, próbáltam összeszedni magam, kevés sikerrel, majd elindultam futni. Ekkor a csapat már várt, próbáltak segíteni, én meg próbáltam emberi formát ölteni, több-kevesebb sikerrel.
Először is meg kellett mászni a Kékest, legalábbis nekem akkor úgy tűnt, hogy a gátoldal legalább olyan magas.
A pulzusom már ekkor simán 165 fölött mozgott, de én nem akartam meghalni ezért nagyon lassan mentem. Az első frissítésnél (megint csak víz) még mindig 160 fölött jártam, ezért megálltam, sétáltam egy picit. Verseny előtt, Nicol szavai után megfogadtam, hogy nem érdekelnek az előzetes céljaim, ha kell, nagyon lassan megyek, sőt megállok egy picit.
Szerencsére sikerült normalizálni a helyzetet, de a tempó továbbra is lassabb volt, mint a tervezett, a fordítónál nagyon kedvesek voltak, a frissítőknél nagyon nem.
Az első kör végén lebuktam, látták, hogy nem vagyok túl jól. Megálltam, jól belémnyomtak mindenféle kalóriát és elmondták, hogy milyen büszkék rám, és ne foglalkozzak semmivel, csak lazán menjek tovább. Szót fogadtam és indultam tovább, ekkor már tudtam a cél nincs elérhetetlen távolságban. Nagyon jó volt a futásnál, hogy minden körben szembe jöttek az ismerősök, Szasza, Endrével úgy futkosott, mintha akkor kezdődött volna a verseny.
Meleg volt, nagyon sütött a nap, a szél is fújt, de már vége volt a második körnek is. Megint megálltam, Bocsi fejembe nyomott egy vizes sapkát (hú de jókor jött), kaptam jó kis frissítést, az édeset már nem nagyon kívántam, így maradt a sós. Már csak két kör volt, 10 km, az iram alapján az egy jó óra.
A frissítőállomásokon már a pohár is elfogyott, így összeszedték a földről és abba töltöttek vizet, meginni nem lehetett, mert a pohár sáros volt és a víz is koszos. Szerencsére volt kút, így legalább itt lehetett inni és sapkát vizezni.
Kör végén, megint bíztattak, enni már nem tudtam semmit, ittam egy picit és elindultam az utolsó körre. A fordítónál álló hölggyel megbeszéltük, hogy nagyon aranyosak voltak, de én bizony ma már ide nem jövök többet, pacsiztunk és indultam tovább. Az utolsó kilométernél jártam, amikor megláttam Bocsit.
Ez már a vége, nincs több, befutunk, bár gondoltam rá, hogy a végén felsétálok a hegyre (talán 5 méter szintkülönbség) de Bocsi ott volt segített, így nem lehetett nyafogni. (azért megtettem )
Beértünk a célegyenesbe, Kitti is elénk jött együtt futottunk. 20 méterrel a cél előtt álltak a lányok Nicol, Tandi, Fruzsi (kiabáltak is: Aranyom ilyen lábakkal ), a célban pedig várt Móni a két gyerkőccel, megálltam megköszöntem mindent, begyűjtöttem a puszikat és indultam a nagy kapu felé.
Ölbekaptam Dorkát, megfogtam Mátét és átléptem a célvonalat. 
Megvan, megcsináltam eddigi leghosszabb versenyemet.
Rájöttem, ha az ember triatlonozni akar, főleg ha hosszabb távon, sokat kell bringázni, nem elég az emlékezet.
Összekaptam magam és máris mentem vissza a többiekhez, majd leültünk a fűbe. Azonnal jött Szasza, majd Endre, egy kis szurkolás nekik is aztán pihi.
Jó volt ez a mai nap, főleg így együtt. Bocsi legyúrta a lábam, nem óvatoskodott, amúgy férfiasan dolgozott, én meg … Szasza is kapott Bocsitól, bár ő laza volt nagyon.
Közben jött egy telefon Steve és Zsóka érdeklődött, igaz közben már beszéltek a többiekkel is mi történ, de velem is beszélni akartak. Nagyon jól esett az érdeklődésük, erre mondják azt hogy csapatszellem „Csak lazán..”, illetve azt hogy barátok. Köszönöm.
Sajnos gyorsan elment az idő így menni kellett haza, de már megvannak az új tervek, hogy mikor hol, miért.
A kocsinál jött Krisz telefonja is, ő is kíváncsi volt mi történt a csapattárssal, bár már ő is beszélt közben Mónival. Elújságoltam neki, hogy bizony túléltem, de jól elfáradtam, a beszámolómat pedig megírom.
Röviden ez volt a szombat, lehet, hogy kicsit hosszú volt, de higgyétek el még így sem tudtam mindent leírni ami bennem van.
Köszönöm azt a sokmindent amit kaptam kis csapatunktól, nélkületek ez nem sikerült volna, nagyon sokat jelentett a jelenlétetek. Lehet, hogy néha nem látszott rajtam (főleg a futás közben), hogy mennyire örülök, de az csak a fáradtság miatt volt.
Zolle,
Gratulálok, nagyon jó voltál.
Olvasom a beszámolódat, a vízből még egyszerre jöttem ki veled, nekem is 45 perc volt az időm
persze ezután elmaradtam, sajnos a bringa nekem nem sikerült már ilyen jól 2:55, és nagyon el is fáradtam, így a futás már halálos volt 2:04. A depóban jó sok időt töltöttem, próbáltam pihenni.
Elek
Köszi! :-) Hú, most ezekből a hozzászólásokból is gyűjtök egy kis erőt Nagyatádra. ;-)
És én is gratulálok mindenkinek aki ott volt (pirgelman, huba, szasza, elek ...) - kemény volt.
Előzmény: zolle (36)
Ja, 30. lettem az abszolútba és 24. a felnőtt férfi kategóriában (1-2 senior és hölgy - szégyenemre - megelőzőtt). ;-)
http://www.zalaszam.hu/triatlon/verseny/2007/kiskore/kozep.htm
Előzmény: zolle (36)
Gondoltam írok ide, mert oly régen frissült ez a fórum. ;-))
XXI. Középtávú TRI OB
Hát, nem tudom menyire emlékeztek a 2007.07.07.-ei (szombat) napra, de azon a napon kegyetlen szél zúgott Kiskörén, ahol a XXI. Középtávú TRI OB-t rendezték. 13:15-kor volt a rajt (2250m úszás, 80km kerékpár, 20km futás), így összecsomagoltam kis családomat és kb. 1:30 perc vezetés után megérkeztünk a verseny helyszínére. 11:30 volt mire leértünk, így gyorsan bekanalaztam a rántott húsból és főtt burgonyából álló ebédemet és elindultunk felderíteni a terepet és felvenni a rajtszámot. A saját frissítőmet (Penco After Activity kotyvassz) sajnos már nem tudtam leadni, hogy majd igénybe vegyem a kerékpározás közben, mert mire odaértem vele, már csak azt közölte velem egy hölgy, hogy sajnos azokat már kiszállították. Ugrott az egyik legfontosabb frissítőm. Aki kicsit is járatos az ilyen hosszabb távú állóképességi versenyeken, az tudja, hogy mennyire fontos, hogy a verseny végére megőrizzük a szénhidrát tartalékokat, vagy legalább is annak nagy részét. Ezt olvastam valahol: "-A triatlon versenyt mindig a legjobb futó nyeri, de csak akkor, ha meg tudja őrizni a szénhidrát tartalékait !". Mivel a szabályok szerint egyéni frissítőt TILOS volt feladni, így sajna nem mertük bevállalni, hogy majd a feleségem valahol kisegít. (Hiba volt, mert a kerékpározás és futás során is láttam, hogy bizony "mindenféle szerekkel" segítették a hozzátartozók a versenyzőket).30perc a rajtig. Mentem depózni. A két karomra vésték, hogy 275 (ez volt a rajtszámom). A terv az volt, hogy a fürdőnaciban lesz az úszás és a futás, és a kerékpározáshoz ráhúzok egy biciklis gatyót (a megfelelő felsőrész kíséretében). Ehhez tartottam magam és ez jól be is vált. 15 perc a rajtig. Felcammogtam a gáton és csobbantam a vízbe. Irtó hideg volt. Úszkáltam egy kicsit - még mindig irtó hideg volt. Még maradt 10 percem amikor úgy döntöttem, hogy bevetem "Nicót" (Nicoflex). Rohanás a kocsi-kulcsért a feleségemhez, majd a kocsihoz, bekenés, kulcs vissza és irány a víz. Maradt még 3 percem és a víz még mindig hideg volt. ;-)) Nem baj, a futás kicsit megdobta a pulzusom, felkészítve a szervezetet a folytatásra.Rajt. Úszás (2250m). Elhangzott a sípszó, és majd 200 ember vágott neki a kijelölt távnak. 3 X 750m-t kellett úszni és minden szakasz után a parton egy piros zászlót megkerülve a rajtszámunkat ordítani. Kicsit vicces volt. ;-) Tudtam, hogy nem vagyok a legjobb úszó, így a „tömeg” közepe felé helyezkedtem el a rajtvonalnál. Iszonyatos volt a rajt utáni első kör. Egymáson át küzdöttek az emberek 1-1 jobb pozíció megszerzéséért. A hatalmas szélben a hullámok az eget nyaldosták, és hiába tervezgettem Én, hogy majd csak minden második levegővételnél nézek fel tájékozódni…. Minden második karcsapásnál nézelődtem. Hol az egyik, hol a másik oldalra és „küzdöttem az életemért". J Küzdöttem a nagy hullámokkal, a lábamat, karomat csapkodó körülöttem úszó sporttársakkal és a hínárral, amely hol a nyakamra, hol a karomra csavarodott, és nem akart elengedni (szimpi lehettem ;-)). Mikor Én megkezdtem a 3. körömet az első pont akkor ért partot és már loholt a kerékpárjához. Szerintem az elsőket motorcsónakkal húzták. ;-) Mindegy, sikerült tartani a saját, 20perc/km -es tempóm és így 45 perc alatt teljesítettem a távot.Bringa (80km). Az úszásból mezítláb vágtatás le a gátról, a közeli parkolóba és öltözés a kerékpárra. Két 1/2 literes kulacsom (Penco Ionogen) és 6 müzlim volt az útra. Az első 1km-nél leesett a láncom egy váltásnál "-Na, jól kezdődik" gondoltam, de persze ez semmi nem volt ahhoz ami ezek után következett. A szerintem néhol 80km/h-val "fújdogáló" szél sohasem akart hátszélre váltani. Valahogy mindig szembe fújt illetve oldalról. Kegyetlen volt. Bolyozni tilos volt és néha azt éreztem, hogy mindjárt kikapja a kerekeket alólam a szél és dobok egy hátast. Kaptam 2-3 buszt is szemből. Na mikor az elhúzott, volt olyan szélörvény és széllökés utána, hogy csak az volt a szerencsém, hogy edzésen külön gyúrtam a biciklikapaszkodásra. ;-)) 4 X 20km volt a táv és szépen beosztva elszopogattam az italom és megettem készleteimet. Rengeteg embert előztem meg és engem csak hárman - ez tetszett ;-). (Ebből ketten biztos profik voltak, a harmadikat Én engedtem el egy kis tusakodás után, mert már csak 5km volt hátra és tartalékolni akartam a futásra. 2:26 perc lett a vége, ami olyan 31.8-es átlagnak felel meg (nem terveztem csak 30km/h átlagot, így ez az eredmény ebben a nagy szélben jónak mondható számomra). Futás (20km). Kerékpár a helyére, futócipő, trikó fel, bicajos naci le, vazelin a combra és gyerünk. 4 X 5km-t kellett teljesíteni. A szél természetesen nem enyhült, csak a futás lassabb tempója miatt kisebbnek éreztem (eleinte ;-) ). Éreztem a fáradságot, és hogy valami szénhidri is kellene. Féltem, hogy nem fogom bírni, nagyon kimerítő volt az állandó szél a kerékpáron. Gyorsan egy kis banán, dinnye és Gatorade frissítő az első állomáson és az első kört arra szántam, hogy ráérezzek a futásra a tekerés után. Talán 3-an előztek meg itt is, de Én annál többet. Sikerült állandósítanom a tempót (23:05; 23:21; 23:29; 23:04), de sajna a tervezett 4:30-as tempó helyett csak 4:35 - 4:40-ra futotta. Folyamatosan kortyolgattam ahol lehetett (nem vedelünk! ;-)) ) és bár a végén kezdtem érezni a halálom, az utcsó métereken még egy kis hajrára is futotta. ;-) 1:33 perc volt a futás vége.Beértem. Nem estem össze, nem készültem ki annyira, mint 1-1 maratonin, de azért nagyon elfáradtam. Rájöttem, hogy többet kell edzenem Nagyatádra! Vagy lassabban versenyezni, ha túl akarom élni. ;-))) Összidőm:4:51 perc
Duatlon, triatlon csak ÉN, kerékpár a Giant-Gyömrő. ;-))))) Nem adom nekik a futásom és az úszásom (bár az utóbbin nem sokat lehetne sajnálni ;-))) ).
Előzmény: Ms.Kate (34)
Előzmény: zolle (33)
Hétvégén, Budapesten került megrendezésre a 2007-es duatlon országos bajnokság (Duatlon Fesztivál). A táv 10km futás – 40km kerékpár – 5km futás volt. Az OB egyben válogatója volt a május 19-20-án, Győrben megrendezésre kerülő világbajnokságnak. Nem csak az elit számára volt ez fontos, hanem az age group-osoknak is, hiszen az amatõr korosztályos vb-részvétel alapfeltétele volt az ob-n való indulás.
Kétszáznál is többen álltunk a rajtvonal mögé, várva a férfiak 13.15 órás rajtját. A rajtot követően még hétágra sütött a nap, de az egyre erősödő szél a kerékpározásra és az utolsó 5 km-re kicsit megnehezítette a versenyzők életét. Az első 10 km-em (futás) aránylag jól sikerült, 36perc lett, ami 3:35-nél kicsit gyengébb ezreket jelent. A depózás lassú volt (de hát ez volt az első ;-) – kicsit jobban fel kellett volna rá készülni), a kerékpáros cipőmbe valahogy gyorsabban kellett volna beleugranom. ;-) Cipőkanál – ez lesz legközelebb a megoldás. ;-) Következett a nem egész 40km kerékpár (37.5 körül volt). Itt egy kicsit kipihentem a futást és megittam gyorsan, majdnem ½ liter vizet (+még 3-4 decit a kerékpározás alatt). Míg az egyik irányban 40-45km/h-val tudtunk tekerni, addig a fordító után már csak 30km/h körül „cammogtunk”. Így igyekeztem szélárnyékban maradni, mert elöl menni nem volt értelme, akkora szél volt, hogy meghaltam mikor ezzel próbálkoztam. Hátszélben pedig „mindent bele” volt. Szerencsére nem előzött meg senki, így tartani, illetve javítani tudtam a futásnál elfoglalt 39. helyemet. Jött a 2. depózás. Ez már kicsit jobban ment. Gyorsan lefeszegettem a lábamról a kerékpáros cipőt, ugrottam a futócipőmbe és usgyi az 5 km. Elég lendületesen kezdtem, az első 1000 méteren 3-4 ellenfelem is megelőztem, majd hosszú magányos futás, küzdelem kezdődött a széllel és a nappal, hogy felzárkózzam a következő emberre. Már nem használtam fedezéket az ellenszélben, nem bújtam valaki mögé szélárnyékba, csak nyomtam ahogy bírtam. Sikerült is beérnem 1-2 , de az utolsó 1000m nagyon kemény volt. 31.-ként értem célba, és kategóriámban a 7. lettem.
Jó hangulatú verseny volt, tetszett. ;-)
. A kütyüm automatice vette a km-es résztávokat és a hozzá tartozó időt. De lehet, hogy az Alagútban gyakorlatilag nincs GPS vétel ezért csak saját korrekciós algoritmusára lehet támaszkodni. Meg az is lehet, hogy a BSI-is hasonló eszközzel méri a távot. És akkor ugyanazt a hibát követtük el ???? Előzmény: KoVerA (29)
Előzmény: KoVerA (29)
Előzmény: Limonade Joe (28)
Előzmény: Limonade Joe (28)
Megvolt a Vivicitta. Igazán nem érdemes kitárgyalni, aki ott volt, tudja milyen volt, aki meg nem, az jöjjön el jövőre kíváncsiságból. A futás számomra két pozitívumot hozott.
1. Megismertem személyesen is a Gépház személyzetét. Nem lehetett nem észrevenni Őket. Ők már nyertek pólót 
2. Az utóbbi héten eléggé siralmasnak éreztem a futókondíciómat, így kicsit félve álltam a rajthoz az 1:06-os idő tervvel. A tény 1:03:35 lett. Talán egy perc még volt is bennem ami a kerülgetés és az Alagútnál történt érthetetlen visszaesés miatt nem jött ki. Gyakorlatilag végig ment a 11 km/h fölötti átlag, de az Alagúti kili csak 9.7-es volt. Hogy miért????? Még 5 körül volt egy kisebb lassulás
iSTVán készített egy remek versenybeszámolót a 7. Podgoricai Nemzetközi Ultramaratonról. Olvasgassátok mert megéri...
Sziasztok!
Most vasárnap (Márc.25.) rendezte az Esztergomi Futóművek futóklub itt Esztergomban a Dunaparti Futópartik amatőr futóverseny-sorozat első fordulóját. Szerencsére az időjárás is megkegyelmezett a futóknak, így családias hangulatban közel 50 fős mezőny vágott neki a 4, 10 és 20 km-es távok valamelyikének. A magyar -főleg helybéli- versenyzők mellett a szomszédos Párkányból is érkeztek futók, akik a 20 km-es távon, a férfiak között mind a három dobogós helyezést megszerezték (muszály lesz indulnom legközelebb, ezt nem hagyhatjuk ).
A versenysorozatnak még négy fordulója lesz terveink szerint, közte 1 nyári-éjféli-teliholdfutással. A verseny részletes kiírása megtalálható www.szeretgom.hu oldalon a blogok között, ill. ha Sepi vagy Pen feltenné a hírek közé, akkor nagyon hálásak lennénk...
Jó futást mindenkinek!
Üdv
GerdY
Előzmény: pirgelman (21)
Ez itt jónak ígérkezik, ha a szervezők olyan ügyesek, mint lelkesek, akkor az is lesz:
http://borvidekfelmaraton.hu/
Gyertek Ti is!