Sport

(verseny)

Edzés ideje

05:06:00

Távolság

42.2 km

Tempó

07:15 p/km (8.27 km/h)

Edzésleírás

Nizza IM.

2 depóidő hiányzik (mindkettő min 10 perc köszönhetően a 2800 résztvevőnek) a totál idő 15.03:05. Kategória 23. hely 33 emberkéből. Számít? Itt és most nem. Amennyit készültem, esküvő, betegségek, kartörés és egy nekem ennyire nem fekvő pálya után ez volt a maximum. Baromira örülök, hogy sikerült. Nem sok esélyt adtam magamnak. Valljuk be, ha valaki csak az edzésnaplómat nézi meg és a többi körülményről nem is tud, hasát foghatja a röhögéstől. IM ennyi edzéssel...

Hát baromi kemény volt. 1800m felfelé a bringán. Ettől extrémen paráztam - azaz nem is a felfelétől hanem a lefelétől szakadékok mentén. Életemben csak párszor bringáztam erős dombos terepen, de akkor sem az Alpokban.

No de már az úszáson az életemért küzdöttem. Pedig imádom. Itt csak arra tudtam gondolni, hogy legyen vége és jöjjek ki egyben a vízből. Tudtam, sok az a 2800 fő, de hogy ennyire? Szemből verték be a szemüvegem (szerencsére fent és egyben maradt, amúgy feladhattam volna), hátulról kaptam rohadt nagy pofont. Emellett minden fordítónál összesűrűsödtünk mint egy halom szardínía. Mentem volna a szélére, de legtöbbször csak próbáltam levegőhöz jutni, nemhogy irányítsak bármit is. Az első kör 2.4km volt, az volt tele emberrel, a második 1.4 km már szellősebb volt, akkor kicsit tudtam már úszni. 44 percre jöttem ki a nagy körből és ott realizáltam, hogy letépték a chipem. Szerencsére ahogy kitoltam a bringát később, ott volt egy emberke új chipekkel, hasonló problémát orvosolandó. A szervezésre sok panasz nem lehetett a verseny folyamán végig sem.

Bringa: Még borús idő volt ahogy kijöttünk a vízből és még 3-4 órán át az is maradt. Szerencse, mert így később csak kicsit égtünk le...20 km sík, utána 500 méter 12%os emelkedő (na itt frankón feltoltam a gépem, lehet egyedül a mezőnyből - le kell szarni, tudtam, még sok kapaszkodó van hátra, nem csinálom ki a térdem...). Utána 20 km pár %os emelkedő. Greg 40km körül előzött meg, kicsit dumáltunk és ment tovább. Kb 45nél láttam a srácot egy lejtő végén aki mint később kiderült életét vesztette. Meglehetősen "bunkó" módon csak a gépet néztem, nem Greg bringája, menjünk tovább. A testét-arcát nem is néztem, magamat ismerve ha látok egy ilyen balesetet, menet közben elájulok...Akkor már ott voltak a mentők, nem a mi segítségünk kellett szerencsétlennek. Állítólag a villája tört, ki tudja, sajnos utólag teljesen mindegy :( másnap tudtuk meg, hogy mi történt, az esti díjátadón is volt 1 perces néma megemlékezés.

50km-től kezdődött az igazi mászás, átlag 4.2% 20km-en át. Sok részen 6-7%. Kegyetlen volt. Addigra szerencsére már a mezőny nagy része megelőzött, szal nem a lefelé menő részeken kaptam a nyakamba a mezőnyt. Az a kb 1:10es úszásom még itt is a középmezőny eleje volt.  A bringásidőm meg persze a legrosszabbak egyike :)

Szóval 70km-nél a bringa legszemetebb része letudva, élek, meglátjuk mi lesz. Innentől így-úgy lapos, emelkedős, lejtős részek váltakoztak. 110 körül jött egy újabb mászás egy újabb hegycsúcsra. 6-7 km jó pár %kal megint persze.

Kb 130tól az igazi lefelé 30km-n át. Itt már láttam, meglesz a bike cut off time, csak végig kell továbbra is koncentrálnom. Annyira semmi technikám lejtőn lefelé, hogy én ott is 30-40nel mentem ahol a mezőny nagy része 60 körül talán. Végig mantráztam, hogy most már nem szabad kiengedni, és irány a futópálya.

Utsó 20 km vissza a már ismert sík részen. Persze így délután már tűzött a nap. A könyöklőn dalolva már tudtam, vár az a finisheres póló. Nem lehet hogy jó 6 óra alatt ne csináljam meg a maratont. Elég jól ettem-ittam, nem rossz állapotban kezdtem futni.

Kb 10 óra után irány hát a futópálya. Akkor kb 2500an már futkároztak. Kemény látvány volt :) 10.5 kmes pálya, egy oda-vissza egyenes a part mentén. A tenger gyönyörű kék de amúgy hót unalom. Szurkolók sem vitték túlzásba, pedig ebben nagyon bíztunk. Zürichben 3 éve tombolás volt. Itt csak a célegyenesben de a kör másik 10km-e szinte kussban...

Első 2 kör egész jó tempóban ment, csak a frissítőknél sétáltam. Utsó 2 kört nem bírtam agyilag. Amiben én elvileg annyira jó vagyok...Nyilván itt jött ki a 8.5 óra amit a bringapályán töltöttem, 150%on koncentrálva és hiányzott az edzésmunka is, legyünk őszinték.

Gregnek még több mint 1 kör fórja volt ahogy a futópályára értem, mire utoljára találkoztunk a futópályán, olyan 3/4 körre olvadt. De mivel az utsó kört már kis részben futottam csak, várnia kellett rám 1 órát. Tudtam, megvan, sok minden viszont már nem tudott motiválni.

A cél egy ilyen versenyen különösen felejthetetlen érzés...majdnem bőgtem miközben az akkori nulla erőmmel sprinteltem is, az utsó 2 kilin olyan 10 embert megelőzve...alig maradt levegőm.

Konkluzió: 6szoros atádi finisherként most már van összehasonlítási alapom. Rögtön a leghegyesebb IM verseny. Nem lehet egy lapon említeni a 2 pálya nehézségi fokát, azt a teljesítményt, ami adott időhöz kell. Nagyon nagy érzés volt ennyi nemzet közt versenyezni, a tésztaparty, a bedepózás, a "Hősök estéje" mind baromi nagy élmény voltak. Persze az atádi családias feelinget, a sok barátot, családot nem adja vissza ez a verseny.

Valószínű erre az IM-re többet csak szurkolóként jövök, örülök hogy sikerült, de nem kell többet kísérteni a sorsot. Ezt nem nekem találták ki, nem reális Hollandiában egy ilyen versenyre készülni, havonta 1 hetet meg nem tudunk pl az Ardennekben edzeni...

Szóval 2014 Nagyatád :) Immár nizzai finisherként :))

Következő feladat? Féltáv augusztusban és szenior úszó EB szeptemberben :)

 

3 hozzászólás

zolle 4010 napja

Csak most látom.

Szép volt. Grat!

dorik 4010 napja

Koszi! Ez az egyszer at kell elni kategoria :)

Sipi 4011 napja

Elképesztő verseny, és körülmények, tragédiával árnyékolva, borzalmas.....

Gratulálok a teljesítéshez! 

Hollandiában készülni erre a versenyre, nem semmi......