Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:21:51

Távolság

3.8 km

Tempó

21:32 p/km (2.79 km/h)

Edzésleírás

A tavalyi időm 1:33 volt. Idén mindenképpen szeretném megjavítani. = SIKERÜLT

Számos SMS-t és telefonhívást kaptunk, melyeket az otthon maradt, de távolból is ránk gondoló, bennünket támogató barátaink, edzőtársaink küldtek. Nagy köszönet érte! Igazán népes szurkoló és segítő táborunk volt, így már csak a teljesítményünknek kellett felnőni hozzá/hozzátok! 

Péntek: A szállás tökéletes volt, kellemes, idilli környezetben. A nevezés gyorsan és gördülékenyen ment, melyet követően megnéztük a triatlon expót, majd „otthon” megkezdődtek az utolsó előkészületek a másnapi erőpróbára: A futó cuccokat 21:00-ig kellett leadni, de az úszáshoz és a tekeréshez szükséges holmikat is átkellett gondolni/tekinteni, hiszen az időjárás érdekes képet mutatott... Közben, technikai sport révén, a bringák végső tisztogatásáról (simogatásáról), olajozásáról és ellenőrzéséről sem volt szabad megfeledkezni. A felkészülést megszakítva visszamentünk meghallgatni az IronMan Tudománya előadásokat is, ahol hallottunk egy- két érdekes dolgot kedvenc sportunk elméleti hátteréről és néhány gyakorlati tanácsot a másnapi, minél sikeresebb teljesítéshez. Számomra érdekes volt Péter Attila előadása az Adidas Mi Coach rendszeréről is. Külön tetszett, hogy az Adidas (lehet, hogy reklám, de megérdemlik) szemben jó néhány hasonlóan komoly fejlesztővel és gyártóval, igen széles hozzáférést biztosít a rendszeréhez (egy egyszerű regisztrációt követően) ingyen. Adidasék egy igen elismert nemzetközi edző-szakmai gárdával a háttérben, mondhatni teljesen személyre szabott edzésterveket kínálnak a honlapjukat (www.micoach.com) felkeresőknek. Lehet, hogy kicsit elhamarkodott a lelkesedésem, de a maratoni felkészülést megnézem velük... Előadást követően irány haza, vacsi (tészta és szénhidrát hegyek), előkészületek folytatása, majd ünnepélyes megnyitó és technikai értekezlet. Este, ill. késő este előkészületek befejezése, második vacsi, és sok-sok folyadék, kis beszélgetés még és alvás.

Szombat: Korai kelés, gyors reggeli, pakolás és 05:20-kor indulás Gyékényesre. Majdnem az elsők között érkeztünk meg, így a tumultust még sikerült elkerülnünk. Szokásos készülődés a depózáshoz: bringák és érzékelők ellenőrzése, beállítás a starthelyekre, cuccok (ruhák, frissítők, stb.) kikészítése. Beöltözés úszáshoz, közben Páromnak segítettem kicsit depózni, ill. pontosítottuk, hogy merre, milyen irányban célszerű elhagyni a depót. Kis memorizálás még, hogy hol a bringa (400 feletti egyéni induló volt), majd bejelentkezés úszáshoz. Kis lubickolás, hogy milyen is a víz, elköszönés a szülőktől/segítőktől és sorakozó a vízparton. Fantasztikus érzés ott állni több száz triatlonista társammal a tóparton, előttem Kicsi Párommal és érezni, hogy egy újabb év kemény munkájának a megmérettetése fogja kezdetét venni pillanatokon belül. Míg jön az atya a vízbe, felidéződik minden komolyabb állomása a felkészülésünknek, minden - néha - átszenvedett edzésóra, minden olyan pillanat, amikor nagyon nagy szükségünk volt a hitünkre, hogy ne adjuk fel, hogy ne álljunk le. Óriási érzés azt tudni, hogy életünk eddigi legjobb formájában állunk ott mind a ketten, és bár külön-külön, de ugyanazt a távot, ugyanazt a végső célt akarva fogunk másodperceken belül küzdeni minden erőnkkel.  Az atya, derékig a vízben, szembefordulva a több száz rajtra kész úszóval, megáldotta a mezőnyt, majd alig hogy elhagyta a tavat, dörrent is a startot jelző ágyú és ezzel kezdetét vette a XXI. ExtremeMan Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokság - Nagyatád - IronMan verseny.

 Két kör úszás, 3800m: Rohanás a vízbe, minden pezseg, minden habzik és minden csobog. Három dologra igyekeztem figyelni: Ne nyeljek vizet, ne verjék le a szemüvegemet és ne rúgjanak meg. A rajt utáni jó néhány perc sarkalatos, bármelyik előbb említett esemény komoly gondokat okozhat. Később már tisztul a pálya, kialakulnak a csoportok, ill. van elég tér a saját tempóhoz és úszásmódhoz, már csak a fordulópontoknál összetorlódó úszók okozhatnak meglepetést. Végig a versenyen gyors-mell váltogatással nyomtam, bár őszintén megvallva 75-25% volt a mell-gyors arány. A víz még mindig csoda tiszta volt és a várakozással ellentétben egész tűrhető hőmérsékletű is. Azért örültem, hogy a neoprén ruha mellett döntöttem. Párom ezzel szemben szimplán úszódresszeben nyomta (igaz ő tíz évig versenyúszó volt, "kicsit" nagyobb tapasztalatokkal) és ő sem bánta meg a döntését. Kicsi Párom, aki első bálozó volt (ez volt az első IronMan versenye) a nők mezőnyében az első körben a 2. helyen jött ki (31perc22mp-es idővel) (az enyém: 212. hely, 40:14). Az úszást (3800m) 1óra 05perc 01mp-cel a nők mezőnyében a 3. helyen zárta. Én 1óra 21perc 51mp-cel a 198. helyen evickéltem ki.

Menet közben, egy előttem úszótól kaptam két rúgást a bal kezem hüvelykjére, ami igen rosszul esett, de szerencsére nem tört el, így komolyabb gondom nem adódott. Nekem kellett volna jobban odafigyelnem, ill. vigyáznom. Minden esetre jól megjegyeztem, hogy "a lovak nagyot rúgnak, a versenylovak meg különösen...így nem árt tisztes távolságot tartani" Ezt a kis intermezzót leszámítva egész szépen lement az úszás. 
Kifutva a vízből rohanás föl a bicikli depóba, közben már "csomagoltam" magamat kifelé a neoprénből. Gyors vedlés bringássá (Hudini, az átváltozó művész is csak sápadna egy-két srác teljesítményén. Bár egész jól sikerült a ruhacserém, azért még lenne mit javítani.) Szilvi: 4perc 39mp-et én 3perc 12mp-et depóztam. És jött a tekerés.