Sport

(verseny)

Edzés ideje

10:14:50

Távolság

125 km Szint: 3950 m

Tempó

04:55 p/km (12.20 km/h)

Edzésleírás

Salzkammergut Trophy "B" táv + néhány extra km.

 

A 2011-es évre 2 célkitűzésem volt: futni egy maratont és letekerni a „B” távot Salzon. A futást áprilisban kipipáltam, jöhetett az MTB. Mivel 3-4 éve bringázok csak, és a Bakony maratonokon kívül csak középtávon indultam eddig, úgy gondoltam komolyan fel kell készülni a hosszútávú terhelésre. Mivel egyértelműen a teljesítés és nem a dobogó volt a célom :) próbáltam minél hosszabb 140-150 pulzustartományú edzéseket, versenyeket csinálni. Áprilisban a bécsi maraton és a Fertő körüli országúti verseny jelentett 4 órás terhelést, májusban a Bakony maraton hosszútávja 5,5 órát, júniusban 3 hosszabb tekerés is volt: Tour de Pelso (6,5 óra), a Hohe Wand és Pozsony meglátogatása 6-6 órában. Ezzel párhuzamosan a 2-3 órás edzésekbe igyekeztem minél hosszabb folyamatos mászásokat beiktatni. Sopronhoz közel maximum 400 m (Rozália), 80 km-es körzetben 600-800 m (Hohe Wand, Kirchberg am Wechel, stb) folyamatos felfelé érhető el. A verseny előtti héten még gyűjtöttem a kilométereket meg a szintet, aztán a verseny hetében már csak pihenés, ráhangolódás volt.

Szűkebb családi körben, (9-en) indultunk pénteken Bad Goisern-be. Az odafelé út nem volt túl bíztató, szinte végig esett és néhol 11-12 fok volt a hőmérséklet. Gondoltam, ha ez marad, szép kis küzdelem lesz. Mire megérkeztünk az eső már csak szemerkélt, a hőmérséklet egészen 18 fokig kúszott fel. A szállás elfoglalása után rajtcsomag + energiapakk átvétel következett, ami kb. 5 percet vett igénybe. Amin legjobban meglepődtem, hogy a hely mennyire fel tudta venni az embereket. 4000 körüli versenyzőt vártak, azt gondoltam, hogy majd lépni sem lehet a tömegtől, ezzel szemben este simán le tudtunk ülni 9-en egy kb. 30 férőhelyes pizzériába.

Másnap reggel fél hétkor kelés, szokásos reggeli rutin, 7-kor reggeli: csak a megszokott dolgok: müzli, gabonapehely mix tejjel, extrának 2 mézes kenyér. Az előző nap kezdett hidratálást reggeli után folytatom. Gyors időjárás előrejelzés-nézés, megnyugvás, talán nem lesz eső + hideg, 25 fokot, napsütést jelez. Azért a 2009-es gyors időjárás változásra gondolva hátizsák cipelése mellett döntöttem, kar és lábmelegítővel, esőkabáttal, téli kesztyűvel. Biztos, ami biztos alapon. Mivel kb 200m-re a starttól sikerült szállást foglalni, nagyon nem kellett sietnem, nyugodtan felöltöztem, összekészítettem a felszerelést, 2 kulacsot, 5 dupla gélt.

Gyönyörű időben indult a verseny 17-18 fok volt, napsütés. A várható teljesítési idő alapján a 9.10-kor induló 9 óra+os rajttal indultam. Ami meglepő volt a magyar maratonokhoz képest, hogy az első 1-2 km-en nem volt 40-50-es tempó, bevágások, lökdösődés. Mindenki nyugodtan tekert, pedig síkon kezdtünk. Hiába, ez a túra szekció. Az első emelkedőn szép nyugodtan ment a pörgetés, beszélgetve. Az út mellett mindenki szurkolt, bíztatott. A 7. km körül volt egy kb. 500m-es tolós szakasz, vizes kövekkel, sáros gyökerekkel, utána sóderút. A kilátás valami félelmetes, bár sok idő nincs nézegetni, az első csúcs után kis sotter lefele, majd be az erdőbe. Itt is volt kb. 300m ami elég technikás volt, a sok gyökértől, kőtől alig bírtam lekecmeregni. Az első hosszú mászás után kicsit megnyugodtam az órát nézve, mert nehéz volt a verseny előtt megtippelni milyen tempóval bírok felmenni, a 12 órás limitidő vajon elég lesz-e hogy beérjek. Lefele kicsit hullámos sotterút, 2. mászás. Ha jól emlékszem ebben a részben volt technikás felfelé és lefelé is erdei út kövekkel, de nem volt veszélyesebb, mint pl a Duna maraton középtávja. Ezután sotteren vissza Bad Goisern-be, ja közben Ewige Wand, óriási élmény. Frissítő után patakparton tekerés, pihenés, sík szakasz. A 40. km-nél ismerős volt a frissítőpont: itt már jártam. Mint kiderült ez a 32 km-es frissítő volt, csak a patakpart után a hídon balra kellett volna mennem, de az irányító ember beterelt jobbra a másik száz "F" távossal. Szerencsémre ez 8 km alatt kiderült, illetve maximum 100m plusz szintet gyűjtöttem a kitérőn. Patakpart újra, most már tempósabban, hogy a 36. km-hez (nekem 44) 13.00-ig odaérjek. Sikerült. Azért a kitérő mentálisan megviselt, mivel még sosem tévedtem el versenyen, egy kisebb mászáson felfelé úgy éreztem ezt el kell újságolnom. Felcsörögtem a feleségemet, akinek az első gondolata az volt, hogy azért telefonálok, mert elestem és valahol ülök az út szélén és épp a helyzetemet akarom továbbítani a mentőknek. Szerencsére ugye nem ez történt, szóltam, hogy a tervezett este 7 órai befutó kicsit tolódik, néhány mondat után megnyugodtam. Halstatt-i tókerülés jött ezután, az 53. km-ig (61) semmi extra terep, csak gyönyörű látnivalók, a kerékpárút hol a földön, hol sziklákba erősített konzolokon álló útelemeken haladt. 3. mászás indul, eddig 14,5 km/h-s mozgási átlag, erdei úton felfele 16-18% lehet 2 km-en át, ez még tekerhető. Aztán jött az aszfalt, ami minimum 25%, később 30%, egyes fórumozók szerint 35%. Na itt már tolni is kihívás volt. Fotózkodás, vízpermet az aszfalt tetején, majd kis gurulás sotteren lefele a 4. mászáshoz. Én kb. 40km/h körül gurolok lefele – első a biztonság, a sotterhez szokott versenyzők minimum 50-el, és ez még mindig a túra szekció. A 4. mászás átlagban 8%-os, sotterút, de inkább 10-11%-os emelkedőkből és rövid sík, lejtős szakaszokból áll. Kb 1 órát mókuskerekezek itt is, majd a szokásos sotterezés lefele, figyelve a mögöttem jövők elengedésére, amit kivétel nélkül mindenki megköszönt. És nem volt ordibálás, hogy pálya, vagy balról, jobbról, pedig itt már sok "A" távos is elkerült. Mindenki nyugodt volt, ha tudott, elment. Közben már fáradtan játszom a gondolattal, hogy az „A” távot is meg kellene csinálni egyszer, bár ahhoz edzeni kell még egy keveset. Én egyszer előztem egy egynyomsávoson. Mentem egy srác után, aki látta, hogy gyorsabb vagyok és az első lehetőségnél kiállt és elengedett, thanx-el köszöntem meg. Van még mit fejlődnünk kerékpáros-kultúrában. Az utolsó hosszabb mászás már nem esett jól. Itt már bőven 8 óra tekerés után voltam. Valószínüleg a Hallstatt-i tolásnál megerőltettem a vádlim, ami itt előjött. Az utolsó hegynél már rengetegen tolták, pihentek. A géleken kívül a frissítőpontokon jólesett a sonkás szendvics, házi süti, kóla, redbull. Kellett a koffein, hogy bírjam. A meleg miatt 8-10 liter folyadékot biztos fogyasztottam, ennek 80%-a volt izoital. Amikor felértem az utolsó csúcsra, jött egy hosszú aszfaltos gurulás, ami kicsit felfrissített. Meg a tudat, hogy mindjárt itt a vége. Itiner szerint még 150m szint, ami kellemes meglepetésként csak 100m volt. Véget nem érő utolső km-ek már emelkedő nélkül. Még egyszer be az erdőbe, le egy híd alá, vissza, csak hogy ne legyen egyszerű. Be a faluba, még egy csigavonal, a család a célegyenesnél, mindenki drukkol. Beértem! Óriási élmény, gyönyörű vidék, mindenhol bíztató emberek. Életem legnagyobb bringás élménye.

http://www.sports-tracker.com/#/workout/pkgyerek/drobdg8l9cpj5okc

3 hozzászólás

tomee142857 4724 napja

Köszi!

sule 2.0 4724 napja

Gratula!

semegye 4725 napja

Gratulálunk, szép volt!