Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:58:36

Távolság

23.23 km Szint: 1466 m

Tempó

10:16 p/km (5.84 km/h)

Edzésleírás

Peralba SkyRace. Annak, aki olvassa ezt, elmondom, mi az a SkyRace: végy egy baromi meredeken emelkedő terepet, és erőltetett menetben gyalogolj fel min. 1000-2000 m szintet, 7-10 km-be sűrítve. Miután ez megvan, a hágó túloldalán hasonlóan meredek, csak sokkal szarabb terepen próbálj meg minél sebesebben úgy lejutni, hogy ne törd össze magad qrvára. Esetünkben, miután túlélted a néhány 100 m ereszkedést, spékeld meg még plusz 1-200 m szinttel, he lehet, még meredekebb terepen, és aztán nem kevésbé meredek lejtőn érj be a célba, épségben, egészségben:) Na ez a szkájrész.

Kellett nekem egy kvalifikációs verseny az augusztusi Val Masino SkyRace-re. Eredetileg a dolomitos SR-t néztem ki, de mivel kevés a szabim, hirtelen felindulásból múlt csütörtökön eldöntöttem, hogy inkább Sappada-ba megyek, oda még orvosi igazolást sem kérnek. Gyorsan mindent lekommunikáltam a szervezőkkel, elutaltam a nevezési díjat, megszereltettem az autómat, és péntek délután már suhantunk is a carni Alpok felé. Késő éjszaka érkeztünk, nem egészen  Sappada-ig, gyors alvás a kocsiban, aztán másnap akklimatizáció gyanánt egy kis mászás, és délután elmentünk a tett színhelyére. Az olaszokra jellemző lazasággal a városban sehol nem volt jelölve, hogy hol a versenyközpont, vagy ilyesmi, azért Sappada nem olyan nagy város, az olaszok meg segítőkészek, úgyhogy végül rátaláltunk a "helyre". Rajtszámfelvétel, tájékozódás, gagyarászás olaszul (részemről nagyon alapszinten:), mert angolul senki nem beszél:)), aztán fincsi pizza, sör, és hamarosan ismét a Hotel Ignisben szunyáltunk. Reggel már korán fent voltam, nagyon izgultam, nem tudtam aludni, hajnalban már csak forgolódtam. Kelés 6-kor, reggeli magamba erőltetése, aztán irány a rajthely. Kicsit megijedtem, mert a bemelegítő futásnál elég nehezen kapkodtam a levegőt, mi lesz így 2000 m fölött, még csak 1200-on vagyunk??? De nem volt túl sok időm gondolkodni, elindították a mezőnyt, és végig minden nagyon jól ment. Fölfelé mentem, ahogy bírtam, a kb. 1100 m szintet 1,5 óra alatt lenyomtam, de tudtam, hogy lefelé nagyon gyönge vagyok, úgyhogy innen nem siettem, nem akartam kockáztatni a testem épségét. Célom csak a teljesítés volt, ha lehet, valami elfogadható idővel. Azt hiszem, elégedett lehetek, 6. női befutóként értem célba. Hihetetlen érzés volt, amikor bemondták: Szentirmai Enikő, Magyarország, hát persze, hogy elbőgtem magam...

1 hozzászólás

takipaolo 4733 napja

Gratulálok ... én is bögtem volna! Nagyon kemény vagy és kitartó. Eldöntöm és megyek és megcsinálom:))) Bravo!!!!!