Edzésleírás

Mindenre felkészülve indultam el. A reggeli tornával kicsit kiszúrtam magammal. Hasaztam is és elfelejtettem a hasizmokat nyújtani, így pár perc alatt hatalmas betonlapnak éreztem az egész területet, teljesen beállt. Viszont a jobb lábam  a tegnapi nappal ellentétben remekül bírta, ám a bal térdem rakoncátlankodott. Először belül, majd elöl, aztán kívül, majd hátul, végül felül fájt, elég szeszélyes volt. A 2. körre boldogan indultam, el sem akartam hinni, hogy ennyire jól viselkedik a jobb lábam. Eszembe jutott a csontkovács, csak javított valamit az állapotomon, az már biztos! Nem akartam elhinni, hogy nem fáj, csak a legvégén kezdtem érezni, de sehol nem volt az érzés a tegnapihoz! Ez a távolság pont elég volt kezdésnek, nem is kívánt többet a lábam.

Nagyon értékelem a lehetőséget. Az az igazság, néha nyögve indul az ember futni, keresi a kifogást, nyűgös, a háta közepére kívánja az egészet, de ennyi kihagyás és vágyakozás után 2 kört kocogni a szigeten olyan, mint egy hatalmas, piros masnis ajándék az élettől! Bizony, megváltozik az ember életszemlélete, értékelni kell az aktivitási képességet, az egészséget, mert ez adja meg az alapot. Mindenesetre a mai nap igazolta a mondásom: A pokol és a mennyország közeli szomszédok.:-)