Az én kutyim annak idején, mikor még futottunk együtt, csak az alapvető "parancsokat" ismerte: gyere ide, lábnál jössz, mehetsz. Odajött, póráz nélkül láb mellett jött (és futott), s mindig figyelt, mikor érünk az erdőbe, hogy mondjam: "mehetsz" - na akkor nekiiramodott nyulakat kergetni. Hú, egyet elfelejtettem: mikor futottunk, s mondtam neki, hogy "futás, futás", akkor láthatóan belelkesedett és gyorsabban futott. Ja, a legjobb az volt, mikor kérdeztem tőle: hol a cica? Akkor - akita létére, ami köztudottan harci kutya - mint egy vadászkutya, teljesen bepörgött és ezerrel nézegetett jobbra-balra, kereste a cicát, amit jól megkergethet. Persze volt egy cica, akivel együtt nőtt fel. Míg a többi 10 macsek úgymond megkergetésre került a háznál, addig a havermacsek a kutyi szájából is kiehette a kaját, mert barátok volak. A kutya sem érti a dolgot. Vagyis a kutya igen, én nem. :)

Ma már 12 éves, ízületes és nem is velem lakik. De azért megdögönyözöm, ha otthon járok. :)

Olyan mint a gazdája.Bármikor megtud indulni :-)))

Csak a meleg. :)

Lehet hogy használ a kutyaiskola? Vagy a meleg?

Gratu, kutyaidomárként is remekelsz!  A kutyákat én úgy tanítottam, hogy nyakörvön ne húzzanak, de hámmal igen. (kis kivétel volt amelyikkel nyomkövetést csináltunk, de őt tudta, hogy nyomon szimatolni, szánkó előtt rohanni kell :P)

:)) a mi kutyáink is leginkább csak battyognak, hemperegnek az árnyékban, ha mégis loholnak egy nagyot lepke vagy szitakötő után akkor utána  kis híjján póttüdű kell...

Egészségetekre!!

most már semmi kétségem nincs a futóteljesítményeid "mögöttes értékelésében"  ... az edzőpartnerek...Vera is bármikor meg tud indulni!!