Edzésleírás

Marina Part - Népsziget - Vasúti összekötő - Újpesti TESCO - Rákos patak - Foka öböl - Marina Part Panzsival és Mariannal

1. 6:41

2. 5:38

3. 5:35

4. 5:36

5. 6:02

6. 6:15

7. 5:30

Mivel 2010-ben gyakorlatilag már októberre teljesítettem az összes célomat, így eléggé motiváció vesztett lettem az év végére, már csak a "kötelezőkre" látogattam el. Illetve más dolgok váltak fontossá a sporttal szemben. Ez egyrészt jó, mert kipihente magát a szervezetem, másrészt rossz, hiszen 3 hét szabadság alatt alig mozogtam, pedig így hogy nem dolgoztam több időm lett volna amit kihasználhatok edzeni, majd kipihenni annak fáradalmait, mint a mindennapos taposómalomban. Viszont mivel 2011-re még ambíciózusabb terveket szövögetek, muszáj volt végül újra nekiállni az edzéseknek. Az Újév erre jó alkalomnak tűnt. Bár ugyanolyan nap, mint a többi, de fejben ilyenkor lehet "tiszta lapot" nyitni, ami nálam különösen működik és segít a motiváltság növelésében, ami nekem mindennek az alapja. A kora reggelig tartó buli, az elmúlt napok alváshiánya és az elmúlt hetek időjárása után egyedül így sem indultam volna neki, de jó társaságtban minden könnyebb felkiáltással, Panzsi és Mariann féle hülgykoszorűban este 8 után nagy nehezen végre nekiindultunk.

Napok óta nem voltam szabad levegőn, így meglepett, mennyire kellemes idő fogadott. Meleg volt és szélcsend. Panzsihoz képest meglehetősen lassan haladtunk, de így volt kényelmes. Néhány kilométer után Mariann légzéséből hallottam, hogy neki sérülés után még ez is gyors tempó, picit próbáltam lassítani (de úgy, hogy azért Panzsi se érezze sétának) és reméltem, hogy Mariann bírni fogja.

Mivel nem akartam sokat futni, és tudtam, hogy másnap a Szigetre megyek, így a másik irányba, a Népsziget felé indultunk. Kihalt volt minden és az úton még megvolt a ráfagyott hó, amit ahogy ezt közben meg is beszéltük mindhármunk térde megérzett. A Vasúti összekötőn átfutottunk Újpestre, de nem akartam még hazamenni, ezért nem fordultunk rá a Váci útra, hanem tovább futottunk a kertek alatt. Nem bántuk meg. Az úttest közepén haladva sem zavart meg minket senki, és szép helyek mellett haladtunk el a hangulatos havas, gyéren kivilágított kertvárosi részen. Nem is tudtam, hogy ilyen szép helyek vannak a házunktól pár száz méterre... A Rákos patakig mentünk dél felé, majd annak a partján a Váci utat keresztezve vissza a lakóparkba. Ott tettünk még egy kört, hogy kicsit hosszabb legyen a táv (így nem kellett nagyobb kört menni ha esetleg Mariann nem bírta volna akkor is már "háznál" vagyunk). Megmutattam a többieknek azt is, hol tervezek hamarosan vicces futóheppöninget a "futóklubommal" a Krézi futókkal és a Nike Futóklubbal és a Bloggerekkel közösen.

Összességében nagyon kellemesen sikerült az újrakezdés, pozitív élmény lett. Bár a tempó nem volt gyors, ez most nem is volt cél. Ment volna gyorsabban is, ment volna több is, de akkor már kimentem volna a komfortzónából, ami nem esett volna jól, szóval ez így volt jó! Meg tudtam, hogy pár óra múlva úgyis megyek majd a Szigetre, de ez már a holnapi edzés : )

1 hozzászólás

-Mariann- 4926 napja

Pont jó volt ez a tempó, ha gyorsabban megyünk valóban nem bírtam volna, így igen. :) Köszi, hogy alkalmazkodtatok. 

A térdem nekem oké ;-), a talpam fájt még picit, de jó jel, hogy mára nem dagadt már be a lábfejem, mint múltkor, ami miatt a majd két hetes kényszerpihenő volt és ma ugrándozva járkáltam a lakásban annyira  élveztem, hogy most már tudok ilyet. :D

Nagyon jól esett ez a tegnapi futás. :)

Köszi mindkettőtöknek!