Edzésleírás

Két hét haldoklás után arra gondoltam , meg kellene nézni, hogy tudok-e még tekerni, hátha segít.

 

Útvonal: bicikliutak meg vmi sziget

Pulzus: legalább volt..

 

Felöltöztem szépen ünneplőbe, felvettem a rádiókunyhót, hozzá sárga szemüveget. Igazi puhányhoz méltóan téli nadrágban mentem, fölé vettem még egy rövidet is, hogy ne nézzek ki olyan hülyén. Nézegettem magam a kirakatokban és még önbizalmam is lett, egész jól néztem ki. Távolról.

Miután a boltba igyekvő anyukák kosaras biciklijükkel is lehagytak simán, éreztem, hogy itt gond lesz. 

Alig haladtam, inkább csak gurultam, pörgetés is csak finoman ment, mégis ezer volt a pulzusom. Lábaim és az egész testem teljesen gyenge volt, semmi erőm nem volt. 

Nem hiába, a szer még mindig bennem van, teljesen legyengít... A maradék energiámat is teljesen elszívja... Összemorzsol apró darabokra, hogy aztán beleszórja azokat a szélbe, hadd menjenek ezerfelé...

Tulajdonképpen még menni is nehéz, azt hittem, tekerni könnyebb lesz. Légszomjam volt az elején sokáig. De csak a közepéig. Onnan meg a végéig.

Fél óra se telt még el, de már elegem volt az egészből. Bicikliúton sétálgatott mindenki, szokás szerint el is keveredtem párszor, a telefon is csak felidegesített, hiába néztem sokszor... Egy idő után vissza is fordultam, elment a kedvem a tekeréstől.

A szigeten már elég szarul voltam, de ott azért próbáltam gyorsabbat menni. Egy hülye biciklissel támadt aztán konfliktusom, elég nehéz volt csendben tűrni, de sikerült. Az egyetlen pozitívum.

A 190-es maxot is olyan emelkedőn sikerült elérnem, ami alig emelkedett...

Az a kevés erőm is elment, ami volt... Mondanám, hogy ennél lejjebb már nincs. Csak az a baj, hogy van...