Edzésleírás

Piszkosul elfáradtam... Egy hasraütés-szerű ötlettől vezérelve meglátogattuk a Pap-rétet, először latyakos-havas úton, majd feljebb érve ropogós, friss hóban bokáig gázolva és bent a felhő kellős közepében. Olyan volt, mint a jégkirálynő birodalmában, kimondhatatlanul szép. És nagyon érdekes dolog történt velem; félúttól kb, amikor megint jön a horror emelkedős szakasz, épp meg akartam halni. Persze azértsem nyafogtam, inkább csak sziszegtem, hogy ezt a maradék fél km-t már pillangó úszásban is megteszem, ha kell, eszem ágában sincs visszafordulni. Steve rámhagyta, gondolta, ha már szivatni akarom magam, akkor tegyem azt teljes erőbedobással és ezzel szépen tovább egerésztünk. A plafonon járt a pulzusom és tényleg csak a makacsság hajtott előre, amikor is hirtelen szembejött velünk az ismerős papréti sorompó... Na, ez volt ám az örömujjongás!!! Hát csoda, hogy kivoltam, mint a ló, mikor már majdnem a célban voltunk?! Hát, én hirtelen olyan nagyon vidám lettem, hogy örömömben még egy bukfecet is vetettem a nagy hóban, sőt, utána azt is bemutattam, hogy hogy esnek a nyulak pofára a derékig érő hóban :-) Nagyon büszke voltam magamra, nagyon. Nagy köszönet Steve-nek a biztatásért!