Edzésleírás

Kedves naplóm!

Hol is kezdjem?
Több éve ebbe a netnaplóba egy betűt nem írtam, most megteszem.
A kerékpáromat - amire kora tavasszal már sárvádőt is szereltem, körülbelül tizenegy órán keresztül reparáltam, hogy a karbantartás után, ha hosszabb távra elmegyek túrázni, vagy fogalmazzak így kirándulni, egyáltalán működőképes legyen. Nem csak dolgozni járok vele, hanem komoly távokat is letekerek. Majd egyszer, ha elég időm lesz és akaratom is, összeszámolom, hogy a bringára eddig mennyit költöttem, de abban biztos vagyok, hogy egy bicikli gumicseréje és a karbantartás az ember energiáját felőrli. Nekem biztos! :-)
Most úgy írok, mintha komoly bringás lennék és értek a bicikli javításához, pedig nem. Alap dolgokat tudok és ismerem a villáskulcsot. Egyszerűen imádom a biciklimet, egy hagyományos 3x7 sebességes mountain bike.

Egy szó mint száz; túrák. Mióta megvettem az új mobiltelefonomat és kaptam nagyitól egy fényképezőgépet, egy egyszerű kínai szerkezetet, nem tudok betelni a fotózás élményével. Kaptam egy fényképezőt, mert mióta az eredeti családi japán gép filmtekerőjében a horog elkopott, egyszerűen nem volt másik.
Biciklizni és fényképezni nagyon megszerettem. Különösen a kettőt együtt. Mivel új állásom, új lakhelyem is van, megváltoztak a dolgok és a testi képességeim is fejlődtek. Nem sokat, de ha azt veszem, mennyit tudtam régebben egy nap alatt tekerni és mennyit most, azért javulok. Bejártam már ungot-berket, de ezt megunni nem lehet és mindig keresek új bringautakat a lakhelyem környékén. Engem ez vonz. :-)) Ja, csak a csomagtartót ne felejtsem el majd felszerelni még a montira, mert a hátam és a derekam kiáll a súlytól 80km-nél már. :S

Ezen a szép napon - végre az edzést is kifejtve megírhatom, hogy 2x42,8 km-t kerékpároztam Sátoraljaújhelyből a Rétközbe Sárospatak - Balsa (kompátkelés) - Rakamazra konkrétan. Tokajba nem akartam ezen az útirányon menni, mert annyi szufla nincs bennem és amúgy is voltam ott a barátommal augusztusban a hízlaldába. Természetesen fotózni mentem. Különc szokás, de...és akkor mi van? Délelőtt becsomagoltam a tízórait, a vizet, a sapkámat, az irataimat, a mobilom és a pénztárcámat az útra - ki tudja mire lesz szükség. 10.35-kor elindultam. Tény, az idő gyönyörű volt és kellemes meleg, de reggel már igen hűvös van. Kb. másfél hete vége a csillagászati nyárnak, ezen nem is kell csodálkozni. Rakamazig két helyen álltam meg: az útelágazásnál a kompra és a kompon. :D Az utolsó megálló az a vasúti átjáró volt a frissen átadott Nyíregyháza-Tokaj kerékpárúton. Idáig jöttem el és fordultam vissza. Nagyobb távokon nem szoktam panaszkodni az erőnlétemre, de most panaszkodtam! Borzasztóan elzsibbadt, fájt a lábam az 50. kilométer után. Nyár eleje óta 60km-t is tekertem kétszer is, de semmi. Gond és nyafogás nélkül haza tudtam jönni Újhelybe, most nem. Fent az edzéstípus megadásnál meg kell szabni, mit csináltam. Őszintén szólva csak tippelni tudtam, ezért tempó tekerést írtam be, amúgy nem tudom.
Nagyon jól éreztem magam, kiváló volt az időjárás, a levegő meg sem mozdult és úgy vettem észre igen népszerű lett az új kerékpárút odalent a Rétközben, csak 20 precre álltam meg a kerékpárúton, ha nem hajtottak el mellettem harmincan, akkor senki. (A korábbi 60km-es edzésre is emlékszem mikor, hol, mennyi és hogyan volt, majd máskor azt is beírom.) Annyit szeretnék még ideírni, hogy életem talán leghosszabb távja volt ez a 84km. Igazából az állapotom akartam vele felmérni, sikerült is. Kezdhetem szedni a vitamintablettákat és pótolni a kiesett magnéziumot a gyógyszertárban most szombaton vett epres tablettákkal, mert baj lesz. :D EGÉSZSÉGÜNKRE!!