Edzésleírás

Tegnapra terveztem, de az eső elmosta, viszont olyan régóta a fejemben volt, tudtam, hogy menni kell, hív Dobi!

Ébredéskor óriási szivárvány volt az égen, jó kezdés. Pcsabáról a régi T100 útvonalán mentem Dobogókőre. Sár többnyire ott volt, ahol számítottam rá, ismerem a pályát, de nem volt vészes, igazán azzal nem számoltam, hogy ilyen magas lesz a növényzet. Kirándulósra vettem a figurát, sikerült is gyakran belefelejtkezni a tájba. Jó a Budai-hegyekbenis kolbászolni, vagy bármilyen erdős helyen, de mégis megvan a varázsa, amikor egyedül haladsz az erdő mélyén, ahol gigantikus méretű fák borulnak egymásra a fejed fölött és egy kis szél is óriási susogást válr ki a lombokból. Itt mindig azt érzem, hogy egy apró kis lény vagyok, aki vízumot kapott a természettől egy időre, átlényegül a lelkem. Először Klastromnál láttam 2 embert, utána már közvetlen Dobi alatt négyet. Nem hiányzott az emberi hang, jó volt belesüppedni az erdő tiszta valójába. 

A buszra fent még várni kellett volna, ezért még beleraktam fent egy kicsit. Felmerült bennem, hogy lemegyek Dömösre és a Rám-szakadékon vissza, de ezt a duplázós karikát későbbre tartogatom, erősödni kell hozzá, hogy jól essen. A végére eléheztem és sajna a Matyi büfé zárva van tulajváltás miatt, azért sikerült egy pogácsát vennem. Igaz, csak 2 őzet láttam messziről, mégis gazdag kirándulás volt.