Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:00:00

Távolság

6 km Szint: 150 m

Tempó

00:00 p/km (0.00 km/h)

Edzésleírás

Csodás volt, bár csak 10 km-en indultam. Reggel 3/4 6-kor keltem, hogy időben kiérjek biciklivel Csillaghegyre. 10 km-re neveztem, mert utána iskolába igyekeztem. A nevezés-öltözésnél új budapest csúcsot állítottam fel, aztán 8 után 5 perccel lelkes szurkolótáborral (PA és a hangja) útnak indultam. Amíg nem volt túl meredek, futottam, aztán néha meg-megálltam fényképezni. A térképet ritkán használtam, még a rajtnál elolvastam a leírást, s megnéztem az útvonalat. Eltévedni nem igazán lehet a BSI rendezvényken (Ja, nekem egyszer sikerült a Délibáb futáson, mondjuk, ott meg sem néztem előtte a térképet, pedig kellett volna ), szóval elég jól ki vannak ezek az utak szalagozva, s általában akad egy-egy ember az úton, aki a tájékozódásban tud segíteni. A vicces az volt, amikor tájfutó világbajnokunk, Monspart Sarolta tőlem kérdezte meg, hogy merre kell menni (beleütközött az egyetlen nem egyértelmű szalagba, na olyankor segített a térkép)
Az ellenőrző állomás egy emelkedő végén volt található, persze, amikor megpillantottam a fotóst, futósra vettem a figurát, mégse azt lássák, hogy vonszolom magam felfelé. Visszafelé kedvem támad megmászni mégegyszer a Kőbányát, hogy szétnézzek az előttem elterülő tájban.
A hegyekre telepedett ködtől olyan volt az egész környezet, mintha egy mesébe varázsoltak volna, s ha az ember jól fülelt, messzíről erdei manó hangját fújta felénk a szél. Visszafelé futva egy hölgy megjegyezte: Te mindent kétszer futsz? Honnan tudja?? Már ennyire hirhedt vagyok?
A dagonyás rész viszont nem tetszett, akkora sárráteg keletkezett a cípőm talpán, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy két kilóval nehezebb vagyok, s vékony futócipőm holdjáró csukává változott. A cipő és sár találkozásakor pedig olyan hangok keletkeztek, mintha valaki csókolozás közben cuppogott volna. Azon gondolkoztam, hogy agyag-e, amiben lépkedek, vagy szimplán sár, mert ha agyag lett volna, gyűjtök egy kicsit, s a túra emlékére készítettem volna egy agyagszobrocskát.
Mikor már majdnem túljutottam a hosszú, végelláthatatlan dagonyás szakaszon, egyszerre csak egy vaddisznó nézett szembe velem, rám pislogott, s közölte, ő Hamupipőke, csak elvarázsolta Kocsis Árpi. Szegény Mamba, varázslat ide vagy oda, mert neki ez afféle negyedik típusú találkozás, azt hiszem, őt állandóan kísértik a disznók...
A célba természetesen futva érkeztem, sárosan, de mosolyogva. Na erre pedig Muladi Gyuri nevezett el vigyorinak. Amíg még megvannak a fogaim, addig úgyis nevetgélni fogok... meg utána is, csak akkor nem fogok annyira esztétikus látványt nyújtani.
Hazafelé felpattantam az újdonsült kerékpáromra, valaki duatlonistának nevezett, pedig nem is, mert fordítva csináltam a dolgokat, tehát ma londuatista lettem.

1 hozzászólás

cica66 5349 napja

Nagy Gratula ehhez a sok mindenhez,amihez erőd van...:)