Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:41:04

Távolság

10 km

Tempó

04:06 p/km (14.61 km/h)

Edzésleírás

  Decathlon II. Kalenji futóvesztivál, Teskánd

Egy évvel ezelőtt ez volt az a verseny, ahol erősen megdőlt az addigi 47.15~ legjobbam, és 45.15 lett, számomra szinte hihetetlen módon. Akkor Feri barátom sarkában loholva jött össze az eredmény, ami neki abszolút első, nekem abszolút második, továbbá korosztályos győzelmet jelentett. Volt nagy öröm, boldogság, fényes érem meg elégedettség, hogy érdemes dolog ez a futás, jajdejócsakígytovább.

Volt aztán októberben egy Bagod, ahol a 45.15 ből "hirtelen" 41.35 lett. A szilveszterit nem számolom mert az hegyvidék, de végülis Bagod óta nem volt alkalom síkon versenyezni. 

Edzettebb sem vagyok különösebben, heti 20-25, abból egy hegy, de még mindig tervezetlen egyenletesfutás, semmi célzott tréning, iram, vagy effélék. Ettől függetlenül nem mást céloztam meg magamnak, mint a 40 percet. Ehez nem járult hozzá az előző esti mangalica fesztivál, no meg a kettőésfél Csíki sör sem. Lefeküdtem ugyan 11.30-kor, de a versenydrukk miatt csak forgolódós éjszaka volt. Reggel azért meglepően friss voltam, hűvös levegő, szikrázó napsütés, jobbat nem is kívánhattam volna.

 

10 óra 10 felé, társ-szervezőként Sólyom rajtoltatott (egyel több esély a helyezésben:) ), és megindultunk. Pofátlanul elől helyezkedtem, a rajt után csak egy kisfiút löktem fel majdnem. Itt debütált első vesenyén a Garmin órám, végre nem a húszdekás telefonomat cipeltem, és végre volt állandó infóm a sebességemről. Első kilóméter: 3.59. Itt már láttam nagyjából a felállást: Volt egy csapatnyi kompressziós száras ember, szerintem nem helyiek, nagyon mentek, 5-6 embert -köztük engem- húzva magukkal. Féltávig 50 méteren belül rajtuk voltam, közben a közelemből lemorzsolódtak (a bagodi nagy ellenfél Pálcika is), a fordítónál 6. helyen voltam, egész jó állapotban az addigi 4.05 ös átlagomhoz képest. A csodavekker 2,5 percig gpslost-ot játszott, engem meg dühített. Úgy éreztem, hogy erősen lassulok, pedig csak 3-4 mp-val nőtt a km időm. Elhagytam azt az embert, aki az elején többszáz méterre lőtt ki (a túlfutás ugye), de innentől nem termett babér. A kompressziós csapat hármasa egyre távolodott. Rátapadtam egy kilóméter erejéig egy atlétikus külsejű srácra, de aztán a 4.08-s tempóm már rá sem volt elég. Fantáziálgattam a végső hajráról, de ez csak gondolat maradt, az előttem lévőknek sikerült is, a hármas eltűnt a láthatáron, az előttem lévő vagy 100 méterre volt. 8-tól kínlódtam, 9-től szevedtem, utolsó 500-on már rettentően vártam a végét, plusz még a mögöttem érkezőtől is csak az mentett meg, hogy elhagyta az erejét.

 

Célszalag: 41.04. Personal best, mégis personal elégedetlenség. Kicsit tudtam volna jobbat, akkor 40-nel kezdődne az időm, de látom, hogy a teljesítményem jelenleg kevés a legyőzőim utoléréséhez. Persze az összes egy korcsoport volt velem, így még a korosztályos dobogó is kiesett. Megismerkedtem az előttem finiselővel, jó fej, a teljesítménye mögött pedig évek kemény munkája van.

Nem éppen boldog hangulatban távoztam, pedig életem eddigi legjobb idejét futottam. Konklúzió: Van hova fejlődni...