Sport

(verseny)

Edzés ideje

21:28:00

Távolság

161 km

Tempó

08:00 p/km (7.50 km/h)

Edzésleírás

UB 2016
Szívem szerint csak a cím lenne itt, meg annyi, hogy sajnos nem sikerült, de ennél azért bővebb beszámolóval tartozok :)
Ugye kb 4 éve kezdtem el futni, és kb 2 éve kezdtem el kigondolni, hogy mik legyenek a lépcsőfokok. Az első évben lefutottam az első félmaratonomat, végigszenvedtem sérülten az első maratonomat, majd úgy döntöttem, hogy a második évben megpróbálkozom az első 6 órással. Ezek után kezdtek el a tervezetthez képest kissé felgyorsulni a dolgok. Eredetileg úgy gondoltam, hogy következő évben kipróbálom magam az első 12 óráson, majd az azt követő évben az első 24 óráson, és pár év múlva megkísérlem az első UB-t is. Tavaly a fehérvári 12 órás után viszont úgy döntöttem, hogy ha már Lindáék alapból végig maradnak, a nevezési díj pedig azonos, akkor inkáb a 24 órára nevezek. Legfeljebb kiállok előbb, de nézzük meg, mi van a 12 órán túl. 160 km, Misivel tök jól mentünk együtt, felgyorsuló tervezgetés. Linda a fülembe tette a bogarat, hogy nevezzek egyéniben, menjünk együtt Misivel. Elég jól sikerült a tavalyi év, úgy gondoltam, miért is ne? Legalább meglesem, hogy mi is vár ott egyéniben az ember fiára. Attól azért fáztam kicsit, hogy Sárvárra is benevezzek, közelinek éreztem egymáshoz a két versenyt, de a többiek eloszlattát a kétségeket, nem 200 felettit futok, belefér.
Végül azért Sárvár elég viharosra sikeredett :) 182km, szemét időjárás. Önbizalmat adott, de elég sokat kivett belőlem. Másnap már nem igazán fájt ugyan semmim, de amikor néhány nap múlva futottam egy kicsit, akkor éreztem, bizony kell ide egy-két hét regeneráció. A hetek teltek, a térdem nem volt hibátlan, és nem éreztem úgy, hogy 100%-os lenne az erőnlétem. Addigra kezdtem regenerálódni, amikorra egyébként épp vissza kellett fognom az edzéseket, mert már csak 2 hét volt UB-ig. Upsz...
A térdem. Szóval az nem volt hibátlan, tömtem magamba a glüközamint, és bár alapjában vegán étrenden vagyok, a zöld kagyló kivonatot is. Mindegy volt, csak jobb legyen. A Balatonra utazva megálltunk egy dekánál, és vettem egy térdrögzítőt, hogy pár napig stabilan legyen verseny előtt, mert gyaloglásnál is éreztem, nem csak futásnál. A verseny előtti napon kapott kinezio szalagot, ez igazából jó volt, kicsit elemelte a térdkalácsomat, és tényleg nem fájt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a versenyen már semmi gond nem volt a térdemmel, így inkább csak az előzetes problémák okoztak gondot.
Alvás. Ezt sajnos elszúrtuk. 2 hétig készültem a korán kelés / korán alvással, direkt korai műszakokat kértem, hogy tudjam szoktatni magam. Azzal viszont nem számoltam, hogy az egyik segítőm horkol. De nagyon durván. Nem ütemes, mély horkolással (az nem zavarna), hanem fuldoklós, hörgős, szörcsögős, irtózatosan hangos disszonáns förmedvénnyel. Hajjaj... Első éjszaka kevés alvás, a verseny éjszakáján a srác direkt kint pecázott vagy éjjel 2ig, hogy ne zavarjon minket, de a normál ébredésem előtt már fent voltam a horkolására. És persze az izgalom miatt alapból nem tudtam időben elaludni, így sikerült vagy 4 óra alvást összehoznom.
Kezdeti nehézségek tehát voltak, de reggel azért egész jó passzban, és főleg jó kedvvel vágtam neki a 220km-nek. Misivel szépen, óvatosan kezdtünk, nem legénykedtünk. Aztán kezdett kisütni a nap. A felvidékig nem is volt komoly gond, sőt, ott is szépen haladtunk, a komolyabb emelkedőkön gyalogolva, csak a könnyedebbeken kocogva. Öcsémék szerencsére szereztek jeget, ez azért keményen életmentő volt. Hideg víz, jeges tasak. A frissítőkön sajna csak meleg víz volt, így próbáltunk inkább a kocsiból, vagy kék kutaknál frissíteni.

Aztán egyszer csak beütött a krach,  Misi elfogyott. Sokáig próbáltam tartani benne a lelket, de egyre kevésbé sikerült. Biztattam, basztattam, hajtottam, de végül már nem látta értelmét és Salföldön kiállt. Nem mondom, hogy ezek után nem aggódtam, elvégre a terv az volt, hogy szépen kihúzzuk egymás a gödrökből, és így átvészeljük a holtpontokat. Mindegy, irány tovább. A következő 20-25 km-en jól haladtam, az előzőleg bennem ragadt tempó kikéredzkedett. Kowát énekelve jól esik úgy futni, hogy épp jól megy. Na ez azért nem jelent száguldást, de magamhoz képest normális volt a tempóm :) Kezdtem elhinni, hogy még akár meg is lehet az UB...
Keszthely előtt kicsit szarul lettem, de nem volt vész, kijöttem belőle. Végül Keszthelyre a tervezett este 10 helyett 9:43-ra értem be.
Itt hozzátenném, hogy Gyenesdiás környékén találkoztam Levivel, nem hazudom, hogy rohadt jól nézett ki :) Maximális riszpekt, hogy kőkeményen ment tovább, ráadásul igen sokáig.
A gondok Keszthely után jöttek. Sokszor volt hányingerem, ezért nem mertem kajálni, nehogy kijöjjön. Ez nagy hiba volt. Nem húzom nagyon a dolgot, a szenvedős szakaszon szenvedtem, egyre csak lassultam, nem maradt energiám. Az utolsó pár kilin Misi beállt mellém gyalogolni, de már menthetetlen voltam. Hányingerem volt, de csak szárazon öklendeztem, még akkor is, amikor egyben benyomtam az egy órás gél adagot, hátha visszahoz.
Végül 161 km-nél kiálltam. Nem láttam értelmét. A szintidő biztos nem lett volna meg, de a teljesítésre sem volt szinte semmi esély. Utólag belegondolva sem érzem úgy, hogy mennem kellett volna tovább (elég realista vagyok:) ), max 20km volt még bennem, ez is kb 5 óra alatt... Ugyanitt Linda és Peti is kiálltak, Petinek a térde adta be az unalmast (már verseny előtt is gond volt vele), Linda pedig vagy felfázott, vagy durván kiszáradt, mindenesetre komoly fájdalmai voltak, és már gyalogolni sem tudott.
Szóval tapasztalat... Van bőven, párat már leírtam, de összegzésként leírom még egyszer :) 
- Sárvár és UB túl közel vannak egymáshoz, vagy-vagy,
- Egy ember elég autóval frissíteni, de kell mellé vagy egy bringás, aki a verseny második felében ügyel rá, hogy mindig meglegyenek a frissítéseim. Nem csak a hányinger a gond, egyszerűen összefolyik az idő, nem tudom, hogy pl 5 perccel korábban ettem-e gélt. 
- Ha valaki horkol, akkor vagy nem jön, vagy másik szobában lakik :)
Persze van még sok más is, de ezek a legfontosabbak. Hja, ás persze a tervek... Idén még júliusban egy 6 napos jótifuti, majd augusztusban egy korinthosz.hu. Meg talán ősszel egy 12 órás, de az előbbiek a fontosabbak :) Jövőre pedig még nem tudom, de vagy megpróbálok Sárváron összekaparni egy rendes távot, vagy megint UB. Az előbbire most több esélyt látok, de meglátjuk.

2 hozzászólás

tomcsi 2941 napja

jól beszélsz...vond le a konzekvenciákat, és tovább...mert benned van...

Gratulálok!

Sneci-ke 2941 napja

Sajnálom, hogy nem sikerült, pedig nagyon drukkoltam Nektek. Gratulálok, tényleg nem keveset hoztál össze.

Köszi, hogy leírtad a tapasztalataidat.