Sport

(verseny)

Edzés ideje

00:04:42

Távolság

1.54 km Szint: 16 m

Tempó

03:03 p/km (19.66 km/h)

Edzésleírás

Coca-Cola női futógála.

Tesóm megkért, hogy induljak el velük a 3x1500 méteres váltóban. Hát őszinte leszek. Azt gondoltam, hogy olyan 3:45-3:50 közötti időre leszek képes utcán.

A héten már toltam egy edzést pályán, 3:20-ban. 200 (38"), 400 (80"), 200 (37") majd 200 (36"), 600 (1'57"), 200 (34"). De ezután annyira meghaltam, hogy a 200-800-200-ra már nem bírtam rámenni. Amúgy is sokkal lassabban akartam futni, de nem ment. Pályán nem tudok lassabban futni, ha egyedül megyek. Mindenestre kikészültem, és átgondoltam az életem, hogy ez a futás hogy fog menni majd vasárnap... Bevallom, felvettem volna a barna nadrágomat. :D

Eljött a verseny napja, öcsém jött át kocsival 11-re. Kimentünk a Benczúr mellett volt is még hely, ahonnan besétáltunk. Nos rámjött a szapora, pedig otthon elintéztem a dolgokat, de hát a verseny az verseny. Persze elég nyugodt voltam, de ahogy sétáltunk át a ligeten, éreztem, hogy szépen lassan, ám megállíthatatlanul kúszik fel az adrenalin szintje a testemben. Éreztem, hogy ezt nem tudom könnyen futni.

Megkerestük az öltözőt, melegítőkrém fel, aztán mentünk a csapathoz. Elvileg 13 morganes csapatot neveztek, tehát kb 40 fővel kellett ott lenni. Hát nem volt túl nagy, és jól látható a molino, de meglett a kis csapat. Egyelőre 3 fő volt ott. Aztán szépen elkezdtek szállingózni az emberek. Indulás melegíteni. Mentem egy kört nagyon könnyen, úgy 5:40-5:50-ben a pályán, aztán Ricsivel még egyet, már kicsit tempósabban, úgy 4:50-5:00-ban. Aztán nem sok idő maradt a rajtig, mert kb 6-7 percem volt. Csináltam 4 repülőt, és mehettem is. Odaértem a rajtzónához, de a 100 méteres sort nem akartam végigfutni, viszont elkezdtek beterelni a kordonok közé. Mondom, hogy oké, akkor viszont előrébb megyek, nehogy már ezt megvárjam. Persze kiabáltak, hogy álljak be, ne fussak el oldalt a leválasztott kis sávon, de hát nem azért jöttem, hogy hátra álljak be. Elfutottam a mutogató, meg kiabáló rendezők mellett, és az 5. sorba sikerült bepréselnem magam. Volt még két perc, de a hering fíling miatt nem bírtam rendesen lenyújtani, ezért inkább csak pattogtam, hogy ne merevedjek le. Már nem tudom, miről beszélt Péter Attila, mert kezdtem átlényegülni. Érzésre kevesebbet kellett futni, ez bíztatott. Meg ismertem a pályát, tudtam, hogy durván fog emelkedni az első, éles kanyartól az utolsó éles kanyarig. A kettő között, tehát a legeleje, meg a legvége lejtett. Úgy éreztem, hogy ez a hosszú emelkedés nekem kedvezni fog, mert én nagyon szeretek emelkedőn zúzni, míg az átlagember inkább nem. :D

Nos a rajtnál nézegettem, hogy az előttem lévő kb 20 embert hogy tudom majd megelőzni. LEgfontosabb feladatom az volt, hogy a szűk, 200 méter hosszú folyosón elkerüljem a túl nagy hátrányba kerülést a potenciális gyors futókkal szemben, amíg a lassúak feltartanak.

Visszaszámlálás, és rajt. A mezőny eleje kilőtt, de a lányka előttem szerencsémre olyan lassan indult meg, hogy a rajt utáni első 20 méteren sikerült egy balra-jobbra ugrással megelőzni. Igaz, ekkor még mindig előttem volt egy nagyobb csapat, akiken nem tudtam áthámozni magam. Elértük a kanyart, és a mezőny eleje csak távolodott...

Ekkor már kezdtem felmérni, hogy ki lehet gyors, és veszélyes futó elöl. 1 lányt láttam, aki nagyon ment, és 2 srácot. Azért 3-ba csak be kéne férni...

Ekkor olyat szívtam, hogy egyszeri 800as futó az első VB elődöntőjén, ráfordultunk egy egyenesre, és előttem egy fal volt!!! Balra 3 ember, és mellettük a fák, jobbra három, meg mellettem is kettő. PFFF Kicsit kitolakodtam magam jobbra, és bezúztam két ember közé, kézzel finoman széttolva őket.

Úgy 400 méter után kezdtek el lemaradozni a sprinterek, majd a 800-asok az emelkedő bedurvulásánál. De feltűnt Andor bicón! :D

Bíztatott, hogy nyomjam, mert jövő héten is csak 1 kör van...hehe, majdnem röhögtem, csak nem kaptam hozzá elég levegőt. Olyan 800-nál jártunk, amikor már csak a 3 gyors volt előttem, de a lány itt elfogyott, és az egyik srácon is láttam, hogy pillanatokon belül meg tudom fogni, viszont az elöl nyargaló magas fickó meglepően jól bírta. Itt még volt kb 20 méter előnye, de már apadt. A második mellett úgy mentem el, mintha zselében futna szegény. Nem mertem az órámra nézni, mert nem akartam látni, milyen tempóban megyek. Ha 4 percen kívül, akkor nagyon szomi lettem volna. :D

A közlekedési múzeumi szakasznál éreztem, hogy meglehet az első hely is, csak okosan kell nyomni, mert még volt kb 400 méter hátra egy éles kanyarral. Szerencsére a srác annyira nézegetett hátra, hogy tudtam, hogy meglesz, és abban bíztam, hogy nem nagyon ravasz, és azért nézeget. A kanyarnál már nagyon ráfutottam, kb 1 méter volt köztünk, de nem kockáztattam meg a balos, jobbra dőlő lejtős kanyarban egy külső íven való előzést, ezért inkább megvártam, hogy bekanyarodjunk, és durr. Odavertem a maradék kétszáz méteren. Szerencsémre nem bírta. Annyira, hogy a végén betúrtam 4:45-re, ami a nettó szerint 4:42 lett és őt meg 5 másodperccel utánam mondták csak be.

Elsőként sikerült átadni a váltóbotot, és végül 16:08-cal második helyen zártunk.

Aznap 3x ebédeltem, aludtam még a futás után 3 órát, és ma - hétfőn - is két reggeli, meg két ebéd volt. :DDD

Elszoktam ettől a fajta versenyzéstől, de azért jó volt. Ez a fajta izgalom, meg küzdés, és az agónia együttese elég király dolog. Ez az egész 5 perc totálisan a komfortzónánkon kívül telik. De nem is azon kívül, hanem inkább a komfortzóna legmélyebb bugyraszor -1 zónában. :)

Azért bíztató, hogy 2016-ban tudtam egy ilyet kb a semmiből. Nyilván arról volt szó a legutóbbi sportpszichón, hogy 40 évesen az ember ne akarja már megváltani a világot, de azért úgy érzem, hogy heti 15-25 kilikből ez nem is rossz.