Edzésleírás

BVG óta egyre inkább nyűglődtem a térdemmel, elmaradt a sport, gyűlt bennem a feszültség és nagyon hiányzott az erdő. Tegnap a doki azt mondta, menjek nyugodtan sportolni, nincs nagy baj a térdemmel, ez pszichés értelemben felszabadított.

Vaciláltam, kockáztassak-e a tereppel vagy punnyadjak a szigeten? Vagy menjek a biztosra és ússzak inkább? De nem bírtam már tovább távol maradni a kedvenc közegemtől, gondoltam, max sétálok, ha a futás nem megy, 1 órát terveztem. Végül Hedvignél léptem be az erdőbe, s rögtön 5-6 öntudatlanul vett óriási levegővétel jelezte, hogy hazaérkeztem. :-) Felsétáltam és megnéztem az új kilátót, aztán visszaereszkedtem a szintútra, Solymári-kőig elkocogtam, vissza VNY-hez, majd Vihar-hegy felől HHH és le Hedvighez. VNY-nél álltam egy kicsit csendben, hallgattam az erdőt, a madarak zenéjét és élveztem, hogy csak vagyok, egyedül, csak az erdő és én.

A lefeléken rettenetesen lassan haladtam, síkon 6 percesben kocogtam és kirobbanó örömet éreztem a bensőmben, amikor a Katonasíroknál lévő kis emelkedőt megkocogtam. Néha még bizony mentesítettem a bal lábam és kompenzáltam a jobbal, de ez már így is óriási előrelépés volt a korábbi állapotomhoz képest. Az csak hab a tortán, hogy volt 1-2 10-15mp-es szakasz, ahol úgy tudtam futni, mint régen, tudatos óvatosság nélkül, szabadon. Ha létezik ilyen extra rövidtávú flow, akkor ez az volt. :-)