Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:45:28

Távolság

42.2 km

Tempó

05:21 p/km (11.23 km/h)

Edzésleírás

Dublin Maraton

Az egész úgy indult, hogy pár hete elmentünk bepótolni öcsém szülinapi kajáját, ő pedig előpakolt egy borítékot. Születésnapomra kaptam egy nevezést a Dublin Maratonra, és már rendezve volt nemcsak a szállás és az utazás, de a főnökömmel a beosztásomat/szabimat is rendezte... Persze köpni-nyelni nem tudtam, csak tátogtam mint az a bizonyos partra vetett Hulk.

Tök jó, a budapestit úgyis visszamondtam az optivita miatt (ami ugye annyira nem sikerült fényesen), legalább mégis lesz idén maratonom. Persze itt most a nézelődés volt a cél, nem az, hogy fúdejó időt fussak.

Szombat délután öcsémmel irány Dublin, ott a reptéren ismerős várt, hogy azért maradjon még egy kis meglepetés. Szülinapi lufik, meg szalag, meg mittoménmi, aztán irány kocsival a szálló. Onnan meg a sarki pub, hogy iszogassunk egy kis guinnesst. Én ugyan nem iszok alkoholt, de nem kockáztattam a testi épségem azzal, hogy alkoholmentes sört próbálok kérni... 

Másnap mászka, ismerjük meg a várost. 3 napos visitor cardot akartunk a buszra, amiről az egyik helyen azt mondták, csak a reptéren lehet venni, de egy másik helyen szerencsére megnyugtattak, hogy a busz sztésönön is. Na itt jött egy jó kis kavar... a térképre rajzolt egy Dublinból kifelé mutató nyilat, ás oda írta, hogy 59. Ezt, valamint a Dublin bus 59 O'Connell streetet kellemesen félreértettük, azt gondoltuk, ahonnan mutatja a nyíl, onnan megy kifelé az 59-es busz az O'Connell streetről. De mi miért buszoznánk, ha van lábunk? Tök jót mászkáltunk, de nyomát se láttuk pályaudvarnak. Amikor már nagyon külvárosban voltunk, akkor útbaigazítást kértem egy bácsitól, aki elmondta, bizony rohadt sokat kell mennem visszafelé. 

1. Kemény odafigyeléssel rájöttem, hogy a roy észak dublini kiejtésben a right akar lenniKiss

2. Vissza kell mennünk az O'Connell streetre ahonnan jöttünk

Merthogy kissé rosszul tagoltunk... :) Dublin Bus az állomás neve, és így máris egyértelmű, hogy az 59 O'Connell street a cím... A nyíl meg csak azért volt, mert ott volt hely a térképen ahova írhatott. Sebaj, kb 8km plusz városnézés :)

Bérlet megvéve, irány az expo, rajtcsomag átvesz, körbenéz. A vásárlás elmaradt, nem volt semmi extra ami tetszett volna. Mondjuk a hoka cipőhöz ajándék póló+fejpánt csábító volt...

Késő délutánra még egy programot hagytunk, irány a kikötő. Öcsém koppant, ő egy csendes kis kikötőre számított ringatózó kis hajókkal, ahol majd tudunk egyet vacsorázni is. Én tudtam, hogy ipari kikötő lesz, pont azért voltam rá kíváncsi, ne csak a discoveryn lássak rohadt nagy konténerszállító hajókat :D Kissé elszámoltam magam, mert az óceánhoz nem nagyon tudtunk kimenni, főleg csak lerakatokat láttunk. Mindenesetre vicces volt, olyan helyeken mászkáltunk, ahol a filmekben kokaincsempészetből adódó ólommérgezésben hunynak el embertömegek. Na innen 1-2 km vissza a legközelebbi buszig, aztán vissza haza, mert másnap verseny.

A verseny

Reggel készülődés, aztán séta a rajthoz. Az eső elkezdett szitálni, de kicsire nem adunk, elvégre ez Írország. 3 felé volt bontva a rajt, de a 3 hullám 3 külön utcában várakozott. Innen 10 percenként sétáltak fel a rajthoz. Érdekes elgondolás, és tök jól működött. A rajtnál meglepett, hogy a népek dobálják le magukról a méregdrága felsőket, itthon megtorpanna a rajt a gyűjtögetés miatt :D A 4 órás lufit szúrtam ki magamnak, azt követtem. Lassulásra kalkuláltak, az elejét eléggé meghúzták. Később meg én húztam meg, így elhagytam őket, és a 3:50-es lufihoz közeledtem. Kissé féltem, hogy elfutom az elejét, de nem éreztem, hogy így lenne, ez a tempó volt kényelmes. Nézelődtem, mosolyogtam, futottam. Vidáman, frissen, lazán. Az első frissítőponton csak víz volt, de az 3 decis sportpalackban, nem pohárban, így meg sem kellett állnom. Ez nagyon tetszett. Viszont kaja semmi, és az később sem volt. Ajjaj, ez azért nem nyerő... Sebaj, a második vagy harmadik frissítőnél már volt palackos iso, ezzel csak kihúzom a végéig. És ekkor jött a meglepi. Ugyan nem volt az asztaloknál kaja, de az emberek sorban álltak az út szélén, és nem csak hangosan szurkoltak, de nyújtogatták felénk a gumicukros/csokis/zselés tálkákat, zacsikat. És ezt onnantól végig a teljes távon. Amikor egy pár éves kisgyerek nyújtja feléd a gumikígyót, na az... Szóval döbbenet. Én ennyi kedvességgel, önzetlenséggel, és gumimacival még életemben nem találkoztam :) Itt kezdtem megérteni, miért is kapta ez a verseny a legjobb nemzetközi verseny díját. Hiába a sok ezer ember, családiasabb volt még a borvidéknél is. Apropó Borvidék... Vagy Márkusöcsi ereiben csordogál némi ír vér, vagy az írek ereiben egy kis márkusöcsi vér (a jelzős szerkezet miatt kisbetűvel:D), de jól telerakták a pályát emelkedőkkel. Főleg az első felén. Sebaj, energiám rengeteg, nem fáradok, nem kezd erőltetetté válni a futásom. Mosolygok, pacsizok a gyerekekkel, ennek ők is, és a felnőttek is nagyon tudnak örülni :) Hihetetlen hangulat. 

Közben elhagytam a 3:50-es lufit, és bár az emelkedőknél lassultam kicsit, de a táv második fele összességében negatív splitre sikeredett. Egyébként 21 után már gélt is adtak, így főleg nem kellett tartanom az eléhezéstől. A végén öcsém mellett vigyorogva szaladtam el, aki némi döbbenettel nézett. Mint kiderült, anyummal előtte vitatták, hogy valami baj lehet a lábammal, mert még csak húszoniksznél tartok. Ekkor ismerkedtek meg a mérföld és kilométer közti különbséggel... :) 

Mit is mondhatnék még? Életem legvidámabb, legjobb hangulatú versenye volt. Nem hajtottam szét magam, mégis nem csak egy 4 órán belüli maratont sikerült futnom (eredetileg már ennek is örültem volna), de több mint 20 percet javítottam a legjobb hivatalos időmön :) A verseny után kis pihi, bár inkább öcsém miatt :D Hja, igen... A rajt után keresett egy jó helyet, ahol majd elfutok mellette. Követett egy versenytérképpel, tapsolóbizbaszokkal felszerelt családot 7km-en keresztül, majd rádöbbent, hogy ők bizony hazamentek :D Így újabb 7km visszafelé, anyum segített neki navigálni, hogy hol is a cél.

Szóval aznap még ellestünk Malahidera, gyönyörködtünk, kajáltunk, hazamentünk. Másnap még egy 20km-es kis túra szakadó esőben a Phoenix parkban, ami annyira, de annyira jó, hogy... szóval nagyon. 15 méterre tőled mászkálnak a szarvascsordák, gyönyörű mezők, fák, ha itt laknék, akkor ki sem lehetne innen robbantani. A maraton is átment a parkon, akkor határoztam el, hogy ide bizony vissza kell jönnünk. 

Röviden ennyi történt :) Hihetetlen jó volt, sokat mászkáltunk (öcsém telója szerint 3 nap alatt 60km), futottam egy jót, megismertem egy maratont, ami nagyon más mint a pesti. És sajnos nem azért más, mert több pénzük van a szervezésre.

5 hozzászólás

kenderike 3113 napja

rajzolok Neked szarvast

akár többet is :)

gratula

melwin 3152 napja

Köszönöm szépen :)

Pánczél Andi 3153 napja

Vidám kis történet:-)

...és szuper futás!Gratulálnom kell!!!

tomcsi 3159 napja

remek időt mentél...azon kívül ha van segítséged nem tudom mit keresel még itt :-)

el innen de gyorsan...

Gratulálok!

kocsonya 3160 napja

Gratula, szép volt a 4 órán belüli teljesítés. Jobban örültem volna egy jó kis ír sörnek, de a teát is értékelem :D köszi