Edzésleírás

Az egész napos frissítés és kocsiban szundikálás után elmentünk Speróval a szoborig, majd onnan még feljebb és feljebb kocogtunk. Nem volt izomlázam, fáradtság sem volt a lábaimban, úgy kocogtam felfelé, mint a verseny előtt itthon, jólesően, könnyedén. Végül a hegyoldalban felfedeztünk egy faházat, 3 oldalról tersza fogta körbe. Felmásztunk a teraszra - olyan volt a hegy dőlésszöge, hogy csak két farönkre kellett fellépni hozzá - majd a terasz közepén lévő fapadra leültünk és csak tátottuk a szánkat, mert a szemközti oldalon a hegyvonulat havas sipkái is közel kerültek hozzánk, csend, életem egyik legszebb látványa szemközt, szóval elücsörögtünk ott egy darabig, nehéz volt otthagyni ezt a helyet. Méltó búcsú futás volt. :-)