Sport

(verseny)

Edzés ideje

12:00:00

Távolság

102.21 km

Tempó

07:03 p/km (8.52 km/h)

Edzésleírás

Optivita 1. állomás - Székesfehérvár

Eljött ez a nap is, nekivágtam életem első 12 órájának. Gőzöm sem volt, hogy mi lesz, mennyire bírom, mi jön 6 óra után. Több lehetséges célt is kitűztem, volt, amivel elégedett lennék, aminek örülnék, és persze olyan is, amiről csak álmodozgatok. 

Reggel korán kelés, készülődés. A cuccaimat már előző nap összepakolásztam, így nem kellett kapkodni. Lindáék érkeznek, irány Fehérvár. Az órára aggódva pillantgattunk, ez bizony nagyon ki lesz számolva. Mindegy, majd próbálunk gyorsan készülődni, illetve legrosszabb esetben lekéssük a rajtot. Közben Linda telefonálgat, Ági átveszi a rajtszámainkat. Köszi Ági, kb. pont ez kellett ahhoz, hogy másodpercre kicentizzük a rajtot :) Megérkezünk, leparkolunk, kicuccolnunk. Öltözködés, asztalka összerakása. Új szerzemény ez a decathlonos asztal, de bitang jó cucc. Fél perc alatt össze lehet rakni, és egy csomó minden elfér az alatta lévő szekrénykében. Szóval öltözködés. Rövid cuccokat fel, cipőt fűzögetni nem kell, mert belebújós az iBungee fűzőkkel, rajtszám felkap, irány a rajt. Rajtszám foggal kilyukasztgat, gumira felfűz. Azaz csak fűzne, Linda szólt, hogy ez nagyon nem a rajtszámom, valami szórólapot kaptam ki a rajtcsomagból... :) Sebaj, indulunk. Misi utcai cipőben, merthogy a futócipője a kocsiban maradt... :D Jó ez a kapkodás... :D Rajtszámot közben az asztalunknál felkapom, Linda mondja, hogy Ági szerez biztosítótűt. Eddig csak Linda mesélt róla, de tényleg aranyból van ez a lány :)

Persze a késésnek is megvan a maga előnye, nincs idő felesleges dolgokon filózgatni. Kezdek újratervezni, ha a rajt előtt nem tudtam betolni a bcaa+só+magnézium+lkarnitin pakkot, akkor 2 óra helyett már az első órában eszem az elsőt, utána pedig mehet 2 óránként. Akkor viszont az első gél ráér 1,5 óránál. Ezen agyalni majdnem annyira megnyugtató, mint cipőfűzési módszereket mantrázni. 

Az első 20 simán ment, sokat nem tudok róla írni. Meg az első 40 is. Igazából 60-ig csupán annyi történt, hogy az egyik körben sikerült eltévednem. Igen, az 1 kilométeres körpályán. Nem hazudtoltam meg magam, tényleg bárhol képes vagyok eltévedni. Futok a gondolataimba merülve, majd egyszer csak felfigyelek egy kocsibejáróra, ami nagyon nem volt ott az előző körben. Meg a ház sem ismerős. Na most vagy annyira jófejek a szervezők, hogy átrendezték a pályát, nehogy megunjuk, vagy eltévelyedtem egy kicsit. Fenébe, irány vissza. Szerencsére csak párszáz méteres kitérő volt, cikibb lett volna, ha kilométerekkel később veszem észre, hogy bitang hosszú ez a kör. Visszakanyarodtam a normál útvonalra, épp Simonyi Balázs futott velem szembe és mondogatta, hogy mennyire hülye dolog az ultrafutás, és mi a fasznak jött ő ide. Végre ismét ismerős környezet :)

Misivel futottunk együtt egy kicsit, közben Linda húzott el mellettünk. Ezzel a lánnyal meg mifene van?! Próbáltam beérni, de figyelgetem az órámat, értetlenül lesem a tempót, majd inkább visszalassítok. Bolond aki sír fut egy lány után... :)

6 órások kiszállnak, 12 órások futnak tovább. Igyekeztem nem gondolni rá, hogy a felénél járok... A lábam jónak éreztem, így bármi lehet. 80-ig jól is ment a futás, bár persze éreztem, hogy lassulok. Aztán kezdtem erősen elfogyni. 80 és 90 között már nehezen ment a futás. Kb. 70-75-ig még láttam reményt a 10:30-as 100-ra, de itt kellett rádöbbennem, hogy még a 12 órán belüli 100 sem tuti. Az álomhatár nem lesz meg, de aminek nagyon örülnék még meglehet. 90 és 100 között Misi hurcolt magával, láthatta rajtam, hogy máskülönben ebből idő előtti kiszállás lehet. A nyulazás túlzó megfogalmazás lenne, mert a nyúlról az ember fia/lánya a gyorsaságra asszociál, az pedig hol volt már... Lassú körök, körönként 1-2 perc pihivel. A pályán volt egy rész, ahol flikk-fakkban kellett átfutni egy pár centi magas betonszegélyen, itt Misi mindig jelzett, hogy figyeljek. Merthogy előtte sikerült ebbe belerúgnom, és a hatalmas nagy eltaknyolástól csak a villanyoszlop mentett meg, amiben esés közben meg tudtam kapaszkodni. A nagylábujjam körme mondjuk belilult, de kicsire nem adunk. Aztán meglett a 100. Fáradtan, elfogyva, kínlódva (ahogy azt illik) 11:10 alatt. Lerogytam, pihentem. Aztán elindultam, hogy menjek még egy kört. Az ücsörgéstől annyira átfáztam, hogy az első pár száz méteren durván rázott a hideg, de aztán csak jobb lett. Legalábbis a hidegrázás, a futás rosszabb. Kör végére belegyalogoltam, majd a következő kört végigsétáltam. A bal csípőm kezdett fájni, ebből már nem lesz futás, de a séta is necces. A 93. kör végén még maradt 15 percem a végéig, de nem mertem nekivágni. Féltettem a csípőm, de főleg attól tartottam, esetleg nem érek végig a sziréna előtt. Fáztam, nem bírtam volna kivárni a résztáv méricskélését.

Nos, így történt :) Zuhanyzás (a harmadikra fel- és onnan lemászni nem volt kéjmámor), pakolászás, hazautazás. Itthon a kocsiból kihajtogattam magam, majd szánalmasan próbáltam feltotyogni a lakásba. 

Jó volt. Nagyon jó. Jó volt könnyedén futni, majd jó volt szenvedni is. Jó volt olyanokkal futni akikre felnézek, akiket nagyon sokra becsülök. Neveket nem írok, mert minek? Mindenki fel van sorolva a nevezettek között :)

10 hozzászólás

melwin 3394 napja

Mindenkinek nagyon köszönöm! :) 

Pánczél Andi 3394 napja

Szívből gratulálok én is neked....én meg ilyet nem tudok:-P

toncso 3395 napja

Szívből Gratulálok !!!  Első 12 órás Verseny egy van,  utánzata  ezerféle......

tomcsi 3395 napja

teljesen rendjén volt itt minden...szerintem a 100 egy álomhatár, és Neked Sikerült....

most jöhetnek a rövidebbek :-)

Gratulálok

melwin 3396 napja

Igazad van, majd keményen dolgozok rajta! :) Igyekszem tútlteljesíteni amíg azzal leszel elfoglalva, hogy 1:36 alá vidd a félmaratonodat :P

kocsonya 3396 napja

Szép volt nagyon, de azért kicsit csalódott vagyok, hogy nem lett meg a 105,5 :DD

cseha 3397 napja

Nem semmi teljesítmény, gratulálok! 

mjoci 3397 napja

Gratulálok.:))

melwin 3397 napja

Rázott a hideg olyan fáradt voltam, úgyhogy megtapasztalhattad ezt a ritka élményt is :D 

kenderike 3397 napja

Nagyon jól csináltad, kalap le! Jó lesz ez az éved, nem kétséges :) Gratu minden szempontból

Azért, hogy a kocsiban hazafelé gyakorlatilag meg sem szólaltál... naaaz azért elég hihetetlen élmény volt :D