Edzésleírás

Melóból

Kissé nehezen vettem rá magam az indulásra, de cserébe volt kedvem futni. Éppen ezért a rakparton indultam el, nem a Lágymányosi hídon. Közben kitaláltam, hogy felszaladok a Citadellához, mert miért is ne, aztán meglátom hogyan tovább. Onnan le az Erzsébet hídhoz, nyugis öltözködés, mert kezdett igencsak hideg lenni a pólóhoz, aztán tovább a Margit sziget felé. Nyugis tempó, jólesően, nézelődősen. Nem bosszantott se piros lámpa, se útlezárás, rajság van, meg zen. Szigeten előkotortam a telómat és rácsörögtem Anyura, hogy ne nagyon keresgéljen még vagy másfél óráig, kerülővel szaladgálok. A patakparton darabig követtem egy hozzám hasonló bolondot, aki hátizsákkal futott hazafelé, de nem volt kedvem a tempójához, így inkább lemaradtam. Az mondjuk egy pillanatra kizökkentett a zenből, amikor egy földúton haladó spori mellé értem, és az aszondja, hogy lábujjhegyen fussak. Gyanítom, hogy arcom nem tükrözött túl sok értelmet, így megismételte, lábujjhegyen fussak, mert ezért fogja törni a cipő a lábamat. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mit válaszoljak neki... Hogy lábujjhegyen max a balerinák járnak, én elülső tallpárnán futok? (Bár tény, hogy nem olyan szépen pipiskedve, mint ő...) Hogy ennél a lassú a tempónál bizony a magasra emelt térdem miatt (nem akarok hasra esni) kissé jobban kopog az 1000 kili felett némileg megkeményedett sauconym? (Ami ezidáig nem törte fel a lábam) Vagy hogy legközelebb köszönjön, mutatkozzon be, majd kérdezze meg, hogy érdekel-e a tanácsa? Végül csak annyit mondtam neki, hogy oké, aztán ot hagytam.

A pillantanyi zenzavar után azért visszazökkentem a megszokott kerékvágásba, úgyhogy jól esett futni. Az Aldiba bementem egy rakat csokiért és egy fél literes meggyléért, amit egy hajtásra meg is ittam. A kabátomban nem tűnt fel, de piszok mód leizzadtam, így jelentős volt a folyadékveszteségem. Onnan haza, oszt ennyi volt. Itt a vége, fuss el véle!