Sport

(verseny)

Edzés ideje

03:59:39

Távolság

42.2 km

Tempó

05:41 p/km (10.57 km/h)

Edzésleírás

Aki 11 órára tette ezt a rajtot, azt kalodába zárva tartanám a sivatagban étlen szomjan fél napig. Ekkora ostobaságot tényleg nem látott a világ. Elmondhatom, hogy ennyi elájuló, sétáló, majd rosszul levő embert még életemben nem láttam maratonon, pedig azt hiszem futottam már vagy harmincat. :) Csodálom, hogy volt még mentőautó, amit be tudtak állítani az ájult futók elszállítására. Ezzel a rajtidővel nagyon sok ember egészségét, sőt ki merem jelenteni életét is veszélyeztették a szervezők. Hiszen ennyi rosszullét esetén a mentők sem tudnak mindenhová időben odaérni, és a sok rosszullevő közül ki tudja, hogy kinek van valami komolyabb egészségügyi problémája, amit ha nem látnak el időben az az illető életébe kerülhet. Azt sem mondhatjuk, hogy ennyien nem készültek fel kellően a versenyre, vagy nem frissítettek rendesen. Persze az időjárás is ludas a dologban, hiszen ki is számított 29 fokos fülledt melegre október 11-én. Pedig számítani kellett volna. Ezt mutatták az előző évek tapasztalatai is, ahol 10 maratonból talán ha 1 maratonon volt ilyen időpontban kicsit hűvösebb, netán esősebb időjárás.

Eme kis bevezető után azt is elmondanám, hogy én is csak hajszál híján úsztam meg a mentőt. Pedig nem futottam el az elejét, nem mondhatom, hogy nem készültem megfelelően és minden frissítőnél frissítettem is. :) Szerencsére már tudom kezelni a betegségem, és azt is tudom, hogy a mentők se érnek oda 5 percen belül - mint azt a 2003-as eset is tanúsítja, így aztán nem kockáztattam. :) Már az elején nagyon meleg volt, jól is jött az első frissítőnél a víz, melynek éltető energiájával tovább is lendültem a következő frissítőig. 13 km-nél ájult ki mellőlem az első futó. Két másik futó állt meg segíteni, a továbbiakat aztán nem láttam. 15 km-től már elég sokan rendszeresen sétáltak, vagy megálltak pihenni. 18 km-től én is beálltam a sorba, mert éreztem, hogy elfogy a levegőm és össze-vissza ver a pulzusom. A lábaim helyén valami ólomszerű oszlopok. Elvánszorogtam a következő frissítőig, ahol víz, isoital és szőlőcukor volt a menüm. A fejemben próbáltam összeállítani egyfajta "túlélési" stratégiát. Frissítőtől frissítőig. Amíg megy addig futok egyik ponttól a másikig, ha már nem, akkor közben is beiktatok 1 perces sétákat. Nem ment az első terv, így többször is megálltam 20 és 28 km között 1 perces sétákra. Közben hullottak mellettem az emberek. Rettenetes volt látni, hogy mennyien rosszul lettek. A rakparton voltak, akik a falhoz támaszkodva próbáltak valahonnan erőt gyűjteni a továbbiakhoz. Voltak, akik a földön ülve, a "magam sem tudom hol vagyok, vagy mit keresek itt" fázisában pihentek, bízva a folytatásban. Sokan pedig velem együtt sétáltak. Közben folyamatosan hallotuk a mentők szirénázását. Rettenetes volt. Vánszorgás tovább.  Gyors futó ritkán fordult elő. Mint egy reményét vesztett vert sereg botorkáltunk a 30 km felé. Még 12 km. 31 és 32. Talán itt volt a felfutás az Árpád-hídra? Egy újabb rossz élmény: egy ájult lányt ápolnak ketten a földön, de szerencsére már itt a mentő. Utat adtunk neki és megnyugodva folytattuk a szenvedést, hiszen ezt a futótársunkat most már a biztosan ápoló, megmentő kezek között tudhatjuk. Sehol egy mosoly, sehol egy jókedvő szurkolás a futók között. Csak a néma harc, ez egyik lábat a másik elé küzdelme. Néha összenéztünk és egy erőnkből még telő biztató szempillantással próbáltunk energiát és biztatást sugározni egymás felé. A Szigetbe lejtő vitt le, de már itt sem tudtam szárnyalni. Pedig milyen jó lett volna egy laza, izmokat átmozgató lefelé "repülés". Ez most kimaradt. Nem csak nekem. Leküzdöttem magam az immár szinte külön életet élő lábaimon az egyenesre. A jól ismert út. A Zenélő kút, majd az egyenes a színes levelekbe öltözött fák között. Biztattak ők is. A legszebb ruhájukat vették fel, hogy enyhítsék szenvedésünket, átsegítsenek a következő pár kilométeren. Ismét megálltam sétálni, hogy még többet gyönyörködhessek ezekben a csodálatos színekben, az őszi pompában. Így érkeztem el egy újabb frissítőig. Víz, magnéziumital és kóla. Nagyon jól esett minden. A fejemben itt már pici öröm pillangók röpködtek az "Anitáék mindjárt itt lesznek a MAC-nál" gondolatokkal. Nagyon vártam már a kedves ismerős arcokat, na és a megrendelt kólát. :) Tűző nap, emelkedő, de már itt is vannak. Megállhatok, szusszanhatok. Kis időre elsötétült a világ, megszédültem, de aztán a biztató szavak és a kóla átsegített ezen az újabb rosszulléten. Innen már csak 7 km. Felsétáltam az emelkedőn, majd a Margit-hídon már ismét futottam. Minden maradék erőmet összeszedve, többször belesétálva, csodával határos módon értem be a célba. Öröm az arcomon, a végre véget értek a szenvedések öröme. Sajnos ez nem egy ismét teljesített maraton öröme, hiszen életem legrosszabb idejével értem célba. Ez még nem is lett volna baj, ha jólesően, mosolyogva lesz ilyen. De ezt a borzasztó szenvedést kiállni és így célbaérni, nos ezt nem kívánom senkinek sem. Most úgy gondolom ez volt talán az utolsó maratonom itt. Marad a 30 km. :)

6 hozzászólás

Kritty 3639 napja

Köszönöm szépen! :)

Sajnos nekem igenis baj van a 11 órával, mert ha meleg van, akkor jobban fulladok. Szerintem ez az időpont a meleggel társulva még az egészséges szervezetet is megviseli. :) A felkészülésben nem tudom, hogy mi volt a baki, hiszen elég meleg volt az idő, mikor a 30-asokat futottam. :) De sebaj! Nem futok több maratont és akkor nem fogok nyavalyogni. :):)

runing 3639 napja

Gratulálok Krisz!

tomcsi 3640 napja

mi lett volna ha igazán meleg van? :-))

és ha dupla a táv? :-))

11 órával semmi baj, a felkészülésben történhetett baki, hűtéssel egyetemben...

ölég vacakot mentél, de kibírtad :-)

Grat!

napsugárraforgó 3640 napja

Sokat gondoltam Rád,nehogy kiüssön a meleg...de Te ismét erősebb voltál!:)

Gratulálok!

Kritty 3640 napja

Köszönöm szépen Tamás! :)

Tamás55 3640 napja

Ez nem "csoda", hanem hatalmas küzdelem! A maraton általában nem oromfutás, ilyen körülmények között különösen nem az, de végig küzdötted, fantasztikus vagy! Gratulálok!!!!