Sport

(verseny)

Edzés ideje

01:53:32

Távolság

21 km

Tempó

05:24 p/km (11.10 km/h)

Edzésleírás

Délibáb Félmaraton

Laci úgy döntött, hogy megnézi a sokat emlegetett, sokat szidott Délibábot. Mit nekem hőség, mit nekem por! Napelemmel működök, a portól meg legalább sűrűbb lesz a levegő, jobban megköti az oxigént :) Jut eszembe, csak hogy csapongjak... Kiderült, Szabó Kriszti, aki megnyerte Tatán a 4 órás Optivitát nagymamám szomszédjának a lánya. Kicsi a világ... Mama mondta is neki, hogy megyek a Hortobágyra, ő pedig megnyugtatta, hogy az egy remek verseny, és ő is imádja. Hja nem... Azt mondta, egyszer volt és akkor megfogadta, hogy soha többet. :D 

Szóval hőség és por. A hőséget egész jól bírom, levegőre pedig nincs szükségem a futáshoz,  elvégre ha rövid távon megyek melóba, akkor a Hungária mellett futok :) Úgyhogy az edzés megvolt, cuccok összekészítve. Kicsit gondolkodtam, hogy melyik cipőt vigyem magammal, majd úgy gondoltam, a keményre döngölt földúthoz a 0 csillapítás kevés lenne, az Omni sok, így marad a Grid flex. Reggel kelek, verőfényes napsütés, irány a találka. Buszra fel, kapásból bealvás, szóval minden terv szerint. Egy óra alvás után magamhoz tértem és kezdtem nézegetni a tájat. Szépnek szép volt, de ugyanakkor felhős. Meg vizes. Hiába közeledtünk, nem égett a napmelegtől a kopár szík sarja, délibáb helyett a talajvíz tükrözte az eget. Éééés megérkeztünk. Szemerkélő eső, rohadt nagy sár. Sebaj, átöltözés, rajtszám átvétel, nézelődés. Fejvakarás. Merthogy a beérkező bringások elég döbbenetesen néztek ki :) Szegények keményen  megdolgoztak a célba érkezésért, a bringa most nem igazán segítette őket. Jól mutatja a pálya állapotát, hogy a 42 kilis bringát 2 óra 31 perccel nyerték, az első lány pedig 3 óra 51 perc után gurult be... Bringások érkezgetnek, de főleg a 21 kiliről, 7-es futás elindul, oszt jövünk mi. Nem terveztem semmit, mert nem lett volna értelme. Azt se tudtam, hogy milyen a terep. A rajthoz beállva szembesültem először vele, hogy itt tényleg rohadt nagy a sár. Konkrétan helyenként bokáig érő dagonyából indultunk. Ha valaki hanyagul fűzte a cipőjét, az bizony itt ragadt. Az elején a dagonyát túlélve jött egy normálisabb szakasz, majd egy irtózatosan elázott rész következett. Mindenki próbálta jobbról és balról kerülni az utat, de itt a talajvíztől még az sem látszott, hogy milyen mélyre fogsz süllyedni. Hogy is mondjam, elég technikásra sikeredett a pálya :D Nem erőltettem a tempót, ahol dagonya volt, ott vigyázva futottam. Piszok mód féltettem a térdemet... A héten (és a múlt héten is) a térdemre figyelve edzettem, főleg rövideket futottam. Erre puff, beüt egy ilyen térdgyilkos futás :) Szóval a dagonyában nagyon nem akartam, hogy magam alá fordítsam a térdem, és ezzel elcsesszem a szeptemberi Optivitámat. Hja, tényleg... Fura, hogy a szeptemberi 6 órásban gondolkodok, nem pedig az októberi maratonban :D 

3 kör, cél, hurrá! Fürdés, öltözködés, aztán vissza a befutócsomagért, mert azt elfelejtettem átvenni :) Többieket megvár, busszal haza. Jó volt. Nem úgy volt jó, ahogy terveztem, de jövőre talán már másképp fogok szívni ezen a versenyen. Mert persze tervezem, hogy kipróbálom a porosabbik változatát is :)