Edzésleírás

Erdély, Biharfüred-Medveles tt. Julcsi, István és Zsolt társaságában. A fiúk a 40-es távra mentek, mi pedig.....nem arra.

Első hegy a Kusztura volt, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk. Ráadásul a felkelő Nap bearanyozta a hegyeket, így a látvány duplán szép volt.

A Mező havas után megmásztuk a Bocsászát. Igazi sziklamászó feeling volt. (a fiúk káromkodtak ) De a látvány ismét magáért beszélt-. Előtte a törpefenyves igazi (szúrós, éles) labirintus volt. Végig hallottuk újdonsült ismerőseink, két Nagyváradi srác hangját, amint "a k....a..... -at hangoztatták.

Ezután a Dregán völgy következett, majd a túra egyik fénypontja: az Ördögmalom vízesés. Előtte ismét zergét kellett játszani. (a fiúk megint káromkodtak) A legszebb részekhez a legnehezebb odajutni. A vízesésre nincsenek  szavak. Még egy katlan is volt, ahol lehetett volna fürdőzni.

A Ló havasnál elváltunk a fiúktól, sőt az egyik nagyváradi sráctól is, aki lesérült és ő is letért a 40-re, mi pedig haladtunk tovább. Lovak, kecskék, birkák, tehenek, pásztorkutyák és beszólogatós pásztorok között. Ez utóbbinak köszönhetően a következő pontig 20 percet javítottunk az időnkön

A Sebes patakban haladt tovább az út. Megpróbáltunk a köveken maradni, de nem mindig sikerült.

Guga völgy-Jád völgy, aztán Lesu-ban  a kocsma. itt erőt merítettünk, és irány a Bulz kő. előtte ismét patakátkelés, de ez a patak kb. mint a Tisza olyan széles volt. így nem volt mit tenni, cipőben átkeltem. Julcsi levette, de az éles köveken nem volt könnyebb dolga. A Bulz kő-ről a kilátás szintén megért egy misét.

Indulás tovább a Mézgedi menedékházhoz majd az erdészházhoz.

Innen a Tisza-kő csúcsot kellett megcélozni. Ezen a szakaszon sötétedett ránk, kb 60-nál. Szerencsére szinte végig erdőben kellett haladni, nem nyílt mezőn, és az állatokat is behajtották. Hangosan beszélgettünk, hogy elriasszuk akiket el kell, főleg a túra névadóját. Az ellenőrzőponton kiderült hogy csak egy ember van előttünk. 

Innen már csak az éltetett minket, hogy nemsokára beérünk. Nem voltunk nyugodtak a lámpák fényében villogó szempároktól, és a távoli kutyaugatástól. Ráadásul néha csak vakon mentünk, se jelzés, se szalag, km-eken keresztül, de valahogy mindig ösztönösen jól választottuk ki az irányt.

Az aszfaltra kiérve szinte lehetett hallani a két mázsás kődarabot ami a szívünkről leesett :-) István és Zsolt elénk jöttek.

A célban megkaptuk a jól megérdemelt érmet és jelvényt, sőt a gombás töltött káposztát is. 1:00 órára értünk be.

Nem kellett álomba ringatni

2 hozzászólás

stirma 3646 napja

De jó lehetett, irigykedek, ismét! :)

notromo 3646 napja

Gratulálok szép hekyen jártatok! Gondoltan rád meggy szedls közbe, :-)