Sport

(verseny)

Edzés ideje

06:00:00

Távolság

56.37 km

Tempó

06:23 p/km (9.40 km/h)

Edzésleírás

Optivita - Tata

Itt ülök, és azon filózok, hogy mit is írhatnék. Sokkal egyszerűbb lenne egy szenvedős, küszködős versenyről írni... :D Talán kezdjük az előzményekkel. Tanár Úr kérem, én készültem! Edzettem eleget, figyeltem a kajára, és lassan 2 hónapja egy csepp alkoholt sem ittam. Az utóbbi akár betegségre is utalhatna, pedig nem :) A verseny előtt beszereztem egy rakat cuccot a frissítéshez, vagyis nagyon rákészültem. Reggel semmi hasmenés, kipihenve keltem, irány Tata. Jött öcsém és anyum is, elmondhatom, hogy profi csapattal mentem :D Odalent időben átvettem a rajtszámot, átöltöztem, vártam. Rajt. Misivel és Petivel együtt kezdtünk körözgetni, 6 percen belüli kiliket tartottunk. Szép és jó volt minden, semmi kapkodás, és legfőképpen semmi fájdalom. Misinek viszont elkezdett fájni a lába, bár szerintem az is szép teljesítmény, hogy UB után még van lába, nem kopott el teljesen. Vagy elkopott, csak azóta visszanőtt? :) Egy körre kiment, Petivel pedig mentünk tovább. Peti egy picit kezdett szétcsúszni, tőlem telhetően próbáltam húzni és életben tartani :) Aztán Misi is visszaállt, és újra ő volt a kacsamama, akit jólnevelt csibékként követtünk. Éééés megérkezett Linda is! Átvette Peti istápolását pár körre, majd Misi váltotta. Én pedig elkezdtem egyedül körözni. Szörnyű, mi? Igazából nem az, nekem az a fura, ha nem egyedül futok :D Viszont tök jó volt, hogy az elején bandáztunk, ez sokat segített. Még egy picit mentem zene nélkül, majd az utolsó 2 órában jutalmaztam magam egy kis Röyksoppal. Közben Anyu és Zolika frissítettek, volt iso, gél, bcaa, magnézium, só, l karnitin, lábamba masszírozott perskindol, vagyis minden, mi szemnek, szájnak, s lábnak ingere. Az utolsó 1,5 kört igyekeztem meghúzni egy kicsit, előtte 54-55 kilit szerettem volna, de a  végén láttam, hogy meglehet az 56 is. Ha pedig meglehet, akkor legyen is meg. Az egészben a legfárasztóbb az út szélén ücsörgés utáni visszabóklászás volt. Ekkor azért éreztem a bal térdemet is, előzőleg egy kicsit fájdogált, de szerencsére futás közben nem volt vele gond.

Jól ment. Jó kondiban voltam, jobb lábbal keltem, jó időnk volt, minden összejött. Talán lehetett volna kicsit több, de nem tudtam mi lesz. Féltem, hogy 30 után lesz egy holtpontom (végül egyetlen holtpontom sem volt, vagy talán olyan hamar túllendültem rajta, hogy fel sem tűnt), féltem, hogy elfáradok, begörcsölök. Sosem futottam még ennyit. Sőt... 42km volt a leghosszabb távom, de a tavalyi spar maratonos szenvedésem nem biztos, hogy futásnak nevezhető.

Örülök, jegelem a térdem, pihentetem az izomlábas combom. Mert izomlázam azért csak lett :) Elvégre 56 km nem futja le magát... :)

 

1 hozzászólás

kocsonya 3653 napja

Szép volt, jó volt :) Pesten jöhet a 60 :)
Ilyenkor nem kell azon gondolkodni, hogy még több is lehetett volna, mert ilyen versenyeknél mindig ez van, ne múlt időbe, jövő időbe gondolkozz :)