Edzésleírás

Kirándultam

Jóöcsém elment cimborájához, a nap sütött, nekem meg nem volt semmi dolgom. Akkor kiránduljunk, mert kirándulni jó! Hollári, hollári hó! Na ennyire azért nem toltam a tiroli kecskepásztoros lelkesedést, de jó kedvvel indultam neki. Ráadásul zene nélkül, elvégre most kirándulni megyek, kifelé kell figyelni, nem befelé... Több terv is volt, az egyik Gödöllő, de abban az a gáz, hogy muszáj egy szakaszt hévvel megtenni, mert én tuti, hogy nem futok az országút szélén. Végül úgy döntöttem, legyen a János-hegyi kilátó. Hajrá! Persze az első szakasz a patakparton, mert azt szeretem. Nyugis, kényelmes tempó, élvezzük ki a napsütést. Aztán szokás szerint át a Margit-szigeten, állatkertet persze most is meglestem, és mindemellett örömmel konstatáltam, hogy beüzemelték az ivókutakat. Juhéjj, így nem kell pazarolnom a magammal hozott 1,5 liter vizet. Szigeten át, aztán egyenesen felfelé. Azt ugyan nem tudtam, hogy merre, de fel. Valamennyire ismerős volt, szerintem arra van Korda Gyuri bácsi villája. Fel, és fel, és fel. Meg kellett állapítanom, hogy Budát indokolatlanul magasra építették. Törökvész út, na ezt mintha láttam volna a térképen. Közben megkérdeztem egy srácot, hogy messze van-e még a János-hegyi kilátó. Azt mondta igencsak, mert ez másik hegy. Na sebaj, megyünk felfelé, állítólag ott is van valami kilátó, ha nem is az, amire szívem vágyik. Az emelkedő fárasztó volt, viszont utána lejtő jött, ami sokkal szarabb volt. Megintcsak rá kellett döbbennem, hogy nem tudok meredek lejtőn futni. Nem gondoltam volna, hogy lejtőn visszakívánom az emelkedőt, de itt ez történt. Közben (némi őslakosi segítséggel) betájoltam a János-hegyet is, mert persze, hogy továbbra is oda akartam eljutni. Elvégre ezt terveztem el, vagy mifene... A meredek lejtő miatt viszont egyre magasabbra került. Hát ez kurva jó... Pedig előbb még örültem, hogy legalább a magasság stimmel, csak át kell oda teleportálni, vagy mi. Na mindegy, irány arra. A lejtő után emelkedő jött, ahogy arra minden buddhista szerzetes serényen bólogatna, hogy ez biza a karma. Az eleje jól ment, majd kezdtem fáradni. A fene se gondolta volna, hogy ez ilyen kurva magasan van. Sebaj, megyünk tovább. Közben elmajszoltam egy giant bart is, mert eléhezni nem olyan nagyon jó dolog. Az emelkedő meg eljfelejtett elfogyni. Sőt... Elkezdtem belegyalogolni. Aztán jött egy rész, ahonnan girbegurba út indult felfelé a kilátóhoz. Na mondom, ez már mindjárt itt van, pár perc és odaérek. Frászt...Közben elszaladt mellettem egy futó pajtás, biztos gondolta, hogy szegény srác még alig haladt felfelé, de máris szar a tempója :D Sebaj, az idő csupán annyira érdekelt, hogy sötétedés előtt leérjek. Itt már főleg gyalogoltam, kicsit belefutva. Elvégre kirándulok, vagy mi :) Oszt a végén elértem a kilátóhoz. Előtte azért volt még egy ráfordító célegyenes, ami oylan emelkedő, hogy sétálva is megríkatott, de utána ott magasodott előttem a kilátó. Sok lépcső megmász, gyors fénykép elkészít, mert a magasság eszembe juttatta, hogy tulajdonképpen kemény tériszonyom van, majd spuri vissza. Lefelé inkább földutakon rövidítettem, ami nem csak távot spórolt, de jól is esett. Lehet, hogy élvezném a terepfutást is? :D Leértem, buszra fel, metróra át, irány haza! Jó volt. De tényleg. Piszkosul elfáradtam, de kimondhatatlanul örülök, hogy elindultam, és nem otthon tespedtem a gép előtt...

2 hozzászólás

melwin 3711 napja

Majd egy normális János-hegy körre úgyis te vezetsz :D Most sokszor azt se tudtam, hogy merre járok :D

kenderike 3711 napja

nem úgy volt, hogy erre a túrára majd kísérlek?

sok helyen jobb utak vannak, tisztább levegő, kevesebb autó

legközelebb együtt

de akkor nincs gyaloglás!!! :) mindom én, a sánta :D

gratu, szép kis futás