Edzésleírás

Milyen jók ezek a kellemes reggeli ébredések. Ficlikémre nézve minden alkalommal meg kell állapítanom, hogy nagyon jó dolog macskának lenni. Engem ugyan reggelre kitúr az ágy szélére, de ő szépen elnyújtózva vagy összegömbölyödve, arcán az élvezetes macskaálom boldog kifejezésével alszik a puha takarón. Aztán mikor megsimogatom nagyot nyújtózik és teljes hosszában megmutatja karcsú kis macskatestét. Puha párnás talpacskáit is a lehető legjobban kinyújtja. Hosszabb már tényleg nem is lehetne. :) Közben hangos dorombolással adja tudtomra, hogy milyen jó is érzi magát. Eközben Zserbó Cica is feldobogott a galériára. 20 centire megállt az ágytól és hatalmasra nyitott csodaszép sárga szemekkel figyel. Ficutól egy kicsit tart, ezért nem mer rögtöni támadással simogatást kunyerálni. Aztán összeszedi minden bátorságát és közelebb lopakodik. A következő pillanatban már érzem, ahogy a kis fejét odadörgöli a kezemhez, várva a megszokott finom fejsimítást. :) Isteni finom puha a bundája. Most már ő is dorombol és halk nyekerészéssel fejezi ki szeretetét. Pár percig még simogattam a kis párnás talpúakat, aztán ki kellett kászálódnom a meleg éjszakai fészekből. :) Letrappoltam a galérián, kinyitottam az ablakot és beengedtem a szobába a madarak dalával együtt érkező tavaszi reggelt. Finom friss illata volt. Ilyenkor még hűvösen simogatja az ember bőrét, hogy aztán napközben a langymeleg cirógatás kellemességével kényeztessen. Pár pillanatot ezután elrabolt tőlem a reggel, hogy később visszaadja a varázst, amit a futás tartogatott mára.

Ismét a hosszabb utat választottam. A reggelek tiszta csendje az Üllői útig kísért. Itt aztán rövid időre zajra nyílt egy ajtó, hogy a Liliom utca csendje újból a nyugalom zugába vezessen vissza. Gondolataim eközben már a Duna-parton jártak. Még tartott a keddi varázs. És itt is van. :)  A híd alatti park sétányán zöld levélruhába öltözve vártak rám a fák. A bokrokon is a tavaszi ünnep dísze, zöld és néhol pár színes kis virág. A Duna a megszokott úton hömpölygött: messziről jött, messzire megy. Csatlakoztam útjához egy rövid kis szakaszon. A Lánchíd most nem tartogatott meglepetéseket. A Budai-rakpart viszont igen. :) Már ilyen korán is nagyon sok biciklista és futó adta át testét-lelkét a mozgás örömeinek. Az idősebb korosztály  jelentős létszámban képviseltette magát, jó pár 60 év feletti futott. Kihasználják a reggeli frissességet. És mozgás után még finomabb a tejes kávé és a friss ropogós vajas kifli. Közben már itt is van a Margit-híd. Karcsún nyújtózkodik át a Duna fölött, szemlélve a hullámok soha nem szűnő haladását. Óvatosan átlopakodtam a túlsó oldalra, majd a kis utcákon érkeztem be szokásos helyemre, a könyvek birodalmába.

4 hozzászólás

necromedve 3748 napja

tomcsi: a cica a simogatás iránti szeretet fejezte ki. :)

Shrek 3748 napja

No én ilyet nem tudok! Egészségedre ezt a szép hajnali futit! Én ma megnézem az esti kivilágított szigetet ... :-)

tomcsi 3749 napja

a macska nem képes szeretni...csak követeli magának a kényeztetést... :-)

a kutya az más, ő ad szeretetet és figyel RÁD... :-)

napsugárraforgó 3749 napja

Mégmégmég! :))))))))