Sport

(verseny)

Edzés ideje

08:00:00

Távolság

56 km Szint: 2825 m

Tempó

08:34 p/km (7.00 km/h)

Edzésleírás

Mátrabérc TT. Csak a túrán indultunk, sokalltam a trail nevezési díját.

Hajnal négykor találkoztunk az M3-as benzinkútnál Ker.Csabival, aki Jucit, Anitát, Pepét és engem vitt le Sirok-Kőpusztára a rajtra. Palibácsi berezelt az utolsó pillanatban.

A rajtban iszonyatosan sok ember, folyton elveszítettük-keresgéltük egymást. 6 órakor rajtoltunk. Hektikus volt az egész, egy csomó mindent elfelejtettem amit rajt előtt meg akartam tenni. Hirtelen nekiiramodtunk, ezer ember körülöttünk, a bozótosban ugrálunk, előzgetjük magas pulzussal a túrázókat. Próbálom összeszedni magam, figyelni a versenyre, de nehéz megtalálni a ritmust. Reicher Norbi és Juci vezetik a vonatot, én egy idő után megállok levenni a pulcsim és ezáltal leszakadok. Hideg van, de olyan tempóval kezdtünk hogy folyik rólam a víz.

Oroszlánvárnál  kezdtem élvezni. Már nincsenek előttünk túrázók, gyönyörű a kilátás, szép zöld az erdő. Innentől már csak ketten maradtunk Pepével. De ő is nagyon megy. Mondtam neki, hogy túl gyors lesz neki ez a tempó, de nem hallja a hangom és azt válaszolja, hogy ha így lihegek akkor talán túl gyors nekem a tempó. :) Na szép, ki vigyáz kire?! El is döntöm, hogy menjen ha tud, majd utólérem talán valahol később...vagy nem. De mégis ott vagyok mögötte, de ahol ő gyalogol tempósan, én csak kocogva érem utól.

Kékesre 2:53-mal érünk fel, lelkes vagyok hogy több mint 20 perccel hamarabb mint tavaly a trailen és jól érzem magam, bár folyamatosan éhes vagyok (reggeli csak egy banán volt). Ker.Csabi depóz nekünk Kékesen, fél banán, fél pohár kóla és megyünk is tovább. Töltök vizet a zsákomba, de alig fogyott belőle. A Hanák túra már elindult, újabb előzgetés, jó tempóban megyünk tovább. Tavaly Galyatető előtt volt egy nagyhalál, most minden rendben, Pepével a kettőnk között megszokott összhang is újra helyreállt. Egymás mellett szinte kéz a kézben kocogunk, baktatunk és beszélgetünk.

Csór-hegynél érjük utól a váci csapatból egy-két embert. (Hajrá Jakus SE! :)) Az egyik srác kiírta a tavalyi részidőimet a kulacsára, amitől a büszkeség önt el. Ez hamar ki is folyik, mert 200 méter után közli hogy más idejét is felvéste. :)

Galyán megint vár minket Csabi, iszok egy kis kólát és elteszek pár gélt. Ezután kólán kívül szinte semmi mást nem veszek el Csabitól, csak abból megyek ami nálam van. 

Piszkés-tető után nagyon jól suhanunk, bár még mindig sokat kell kerülni, előzni. Szépen fogynak a kilométerek.

Ágasvárra felfelé rengeteg ember, de hamar felérünk, lefelé viszont én beragadok a lassabbak mögé. Pepe lent megvár. Nézzük az óránkat, hogy nagyon jól megyünk, jobban mint reméltem. Azt gondoltam, hogy a tavalyi időmből max. csak 20-30 percet tudok faragni, de az már Kékesnél megvolt. A turistaháztól együtt kocogunk, de Pepe kicsit gyorsabb. Ahogy leértünk az útra azt hittem előttem van, nagy lendülettel nekiiramodok hogy utólérjem, de hátranézek hátha mégsem. És tényleg, ott van mögöttem. Lassítok, előveszek egy gyümölcszselét és azzal a lendülettel akkorát esek mint egy ház. Beverem mindkét térdem, a könyökömből folyik a vér. Pár perc séta kell, míg összeszedem magam, majd megeszem amit előkotortam.

Mátrakeresztesre leérve Csaba mondja, hogy gyorsan egyek valamit, mert fehér vagyok mint a fal. De nem sokkal korábban ettem, energetikával nincs baj, de tény hogy szédeleg kissé a fejem. Olyan szakszerűen mossa le a könyökömet, hogy csak nézem, nekem ez nem jutott eszembe, bár az esés után Pepe is locsolta kicsit a kulacsával. Múzslára felfelé csak gyaloglunk, nem tudok futni, mintha nem lenne vér a végtagjaimban, elgyengültem. Eszek egy gélt hátha jobb lesz, közben megyünk tovább. Jönnek az ismerős helyek, ahol tavaly Jucinak adtam egy gélt, ahol mondta hogy "ez még nem a teteje". Nézem az órám, tudom hogy nagyon jól állunk idővel. Innen nem is erőltetem tovább, szépen be kell érni ennyi az egész. A Nyikom-nyeregtől már jobban vagyok, felérve kocogásra váltunk. A Koncsúrok mindig nagyon hosszú, sose akar vége lenni. Most se. Nagyon köves is ez a szakasz, már kissé fáj a talpam, a jobb térdemet is érzem. Aztán jön a bal kanyar, a kopár, porzós domboldal, amit mindig nagyon várok. Utána a  Bükkös-patakból, amiből már egész gyorsan kimászunk. Felérve az útra iszok pár kortyot (megintcsak alig fogyott a tartályból) és elkezdünk tempósabban futni. Az iskola előtt szokás szerint kinn ülnek az emberek a kerítésen és tapsolnak. Iszonyúan jól esik, boldog vagyok hogy ilyen jól sikerült ez a futás.

Az 57 perc javítás tavalyhoz képest, több mint reméltem! A pilisvörösvári versenyen és a VTM-en is éreztem, hogy gyorsabb vagyok tavalyi önmagamhoz képest. Elsősorban síkon, de az emelkedők is jobban mennek már egy kicsivel. Viszont mindenki jobbat ment kb. egy órával az idén, ami elgondolkoztat, hogy tényleg jobb voltam-e vagy csak volt "valami a levegőben". Ezek megválaszolatlan kérdések maradnak. :)

Pepe nagyon jól bírta, úgy tűnik már a lába sem fáj. Azt hiszem ez volt az utolsó verseny, ahol tudtam vele menni. Ezt kicsit sajnálom, de annak örülök, ha visszaszerzi régi formáját.

 

1 hozzászólás

-Mariann- 3680 napja

Gratulálok! Szép javítás! :)
Főleg így, hogy Nektek már az elejére is jutottak túrázók.