Edzésleírás

Mennyi? Harminc!

Na jó, ez ritka szar poén, de egyrészt ennyi lett, másrészt nem hagyhattam ki... Akkor legyen mondjuk a cím Szentendréről melóba. A lényeg, hogy Lindával összefutottunk (akár ez is lehetne szar poén...) a Batyin, aztán (na most figyelj, ezt már tényleg nem lehet fokozni...) elragadott minket a HÉV. Irány Szentendre. Mert ott van WC, és az nekem jó. Meg azért is, mert onnan kell útvonalat térképezni a Savoya Parkig. Persze lehet, hogy a térképre már nincs is szükség, de kit érdekel, így legalább van valami cél, nem csak futunk a vakvilágba. Na nem mintha azzal bármi baj lenne. Szóval futottunk, megálltunk, egy kis dombra lecsücsültünk, csüccs! Vannak jó dombok, és vannak rossz dombok. A jó dombokat onnan lehet felismerni, hogy egy sziklára vagy farönkre tudsz ülni, miközben gyönyörködsz a hömpölygő Dunában. A rossz dombok jellemzője viszont a fűben sunyin megbúvó kutyaszar, illetve a partot ellepő irdatlan mennyiségű szemét, ami egy toxikus sámán hullájából született szörnyetegként vicsorog rád. Vagy valami ilyesmi :) Szerencsére azért a az út nagyobbik részén kellemes volt a látvány. Futás át az Árpád hídon, szigetelés, úszodázás, rakpartozás. Sajnos az idő határozott lendülettel haladt előre, így a melóhely lett a végállomás, de kit érdekel? Jó volt, elfáradtam, lefutottuk. Nem stresszeltük magunkat a tempóval (ami egyébként nem is lett rossz), az idővel, így egy igazán kellemes, kirándulásos futás lett belőle.